Dirk Dagger
A múlt heti iPhone-os kitérő után folytatódik az N-Gage játékokat bemutató cikksorozatunk, benne egy kiváló kalandjátékkal, egy szórakoztató taktikai/stratégiai egyveleggel és egy békésen lassú akciójátékkal. Kezdjük rögtön az elsővel.
A Dirk Dagger névre hallgató program egy PC-n rég elfeledett műfajt, a kézzel rajzolt kalandjátékok világát eleveníti meg nekünk. A stílus rajongói bizonyára emlékeznek Jack Orlando kalandjaira vagy a Broken Sword sorozat első két részére - nos, bár sok a hasonlóság, a Dirk Dagger mégis egy kissé más stílust képvisel, mint az említett klasszikusok. Ennek elsődleges oka, hogy a történéseket többnyire belső nézetből látjuk, amit csak olykor-olykor tör meg egy-egy külső nézetes rész - többnyire az átkötőjelenetek. Az interaktív rész tehát belső nézetben játszódik, nézelődni a horizontális gombokkal vagy a kamerával tudunk. A használható dolgok (kapcsolók, felvehető tárgyak, ajtók, minden) körül egy méretes piros célkereszt jelenik meg, ha épp a képernyő közepén vannak, a Dirk Dagger tehát nem az a játék, ahol órákig fogjuk keresgélni, hogy hol a puzzle utolsó része. A gondolkodtató részek sem megoldhatatlanul nehezek, legtöbbjük megoldására józan logikával és némi próbálkozással rá lehet jönni, nem fogunk tehát beleőszülni a program végigjátszásába.
A program meglehetősen egyedi humorral van megfűszerezve, mondhatni, hogy egy tipikus 21. századi program, hiszen bár egy kissé lassabb műfajt képvisel, néhol olyan tempóban sziporkáznak az élcelődő megjegyzések a karakterek között, hogy azt szinte követni sem lehet. A dolgok lefolyása sem épp olyan, amilyennek az akciógomb megnyomása előtt gondolnánk, sok a váratlan esemény. A történetet nem szeretném elmesélni, igazi nyomozós móka sok váratlan fordulattal, rejtéllyel, cselszövéssel, ahogy az kell.
Az eddigi N-Gage felhozatalból nálam a Dirk Dagger a favorit, mindenkinek bátran ajánlom kipróbálásra!
Hirdetés
Reset Generation
Második programunkat egyik olvasónk ajánlotta a figyelembe, véleménye szerint ugyanis ez az egyik legkiválóbb alkotás az egész platformra. Kicsit utána olvastam, hogy vajon egyedül van-e a véleményéve, nagyon úgy tűnik, hogy nincs. A Reset Generation ugyanis olyan kategóriában versenyez, melynek csekély számú képviselője van, épp ezért a kevés alkotás, mely eljut a nagyközönséghez, szinte minden esetben hatalmas siker van. A Reset Generation ugyanis egy taktikai harci szimulációs program. Érdekes köntösben
Elindítjuk a játékot, égnek áll a hajunk. Árkád játéktermi zene a 80-as évek elejéről, olyan villózó fények, amiktől egy epilepsziásnak három másodperc alatt rohama lesz, mellé mindenféle idióta karakterek még idiótább szövegekkel, melyek alá is vannak szinkronizálva a lehető legeslegidiótább hangon. Ez egy rémálom. Aztán végigvisszük a tutorialt és látjuk, hogy ez a cucc bizony jóóóóó!
Egy érdekes felépítésű taktikai játékról van szó, kis túlzással a sakk modern köntösben, egyszerre egyszerűsítve és bonyolítva. Adott egy pálya és X számú ellenfél, mindegyiknek van egy hőse (köztük a nagy Vízszerelő) és egy vára, mindegyik várban van egy királylány, a többi hősnek az ellenséges várakban lévő királynőket kell ellopniuk és elvinniük a saját várukba. Az egyes emberkékhez mezők is tartoznak, értelemszerűen az a tiéd, amelyik a te színedben pompázik. A játékmenet körökre osztott, de minden kör egy közös akcióval kezdődik, ez pedig a terjeszkedés. Mindenki kap egy legalább három négyzet nagyságú, változó formájú mezőcsoportot, amit lerakhat a pályán lévő, még senki által nem birtokolt területekre. Ez nem időre megy, ha mindenki szépen kiválasztotta, hogy hova építene, egyszerre leesnek a cuccok, ha egy helyre többen raknak, akkor ott szépen eloszlik közöttük a dolog. A dolog lényege, hogy egymás mellett öt mezőt mi birtokoljunk, az ugyanis átváltozik valamiféle szupermezővé, ahol főhősünk biztonságban mozoghat. Ugyanis a pályarakás után a hőssel való mozgás következik, ami irányulhat az ellenfél elverésére (ha a hőse pont a mi szupermezőnkön áll, simán elkenhetjük a száját), a királylány felkapására, illetve tárgyak összeszedésére, amiket egyből el is kell használnunk. Ilyen tárgy például a gránát, ami azt hiszem, hogy nem igényel több magyarázatot. A kör végén mindenki lőhet a várával két lövedéket, amikkel az ellenség nem szuper mezőit, vagy az azokon álló hőst lőheti le, ha többen lőnek egy helyre, akkor a lövedékek elpattoghatnak, szóval ez is kicsit esetleges, de annyi baj legyen. Egyébként vannak még variálások, minél több a szupermezőnk, az ellenséges hősöknek annál több szuper-akármilyen pontjuk lesz, ami nagyon jó nekik, mert minden hősnek van valami speciális képessége - egyszóval összetett játékról beszélünk.
A stílus, illetve az idiotizmus valószínűleg senkit nem fog hosszú távon megnyerni, a program hangjai oly mértékben idegesítők, hogy azt nem is lehet leírni. A játék viszont szórakoztató, változatos, játszható más emberek ellen, tehát a szavatossága garantált. A stratégiai, taktikai és táblás játékok kedvelőinek mindenképp ajánlott - ugyanis e három műfaj kiváló egyvelegéről van szó.
Star Wars: The Force Unleashed
Az utóbbi idők legnagyobb volumenű Star Wars játéka, a The Force Unleashed is elkészült az N-Gage platformra. A program iPhone variánsát már hónapokkal ezelőtt bemutattuk, a mobilos változat pedig egy az egyben az, csak ugye más a kezelhetősége.
Egy meglehetősen nyugodt kis akciójátékról beszélünk, melyben egy gonoszból jóvá lett Jedi kalandjait követjük nyomon. A játék elején mondjuk épp a galaxis rendjének őrzőit kaszaboljuk tonnaszámra, de később rájövünk, hogy egy gonosz Sith összeesküvésben játszottuk csak a bábot, a zsinór vége pedig Darth Vader kezében van, de annyi baj legyen, jobb későn megvilágosodni, mint soha. A játék grafikája mobiltelefonon rendben van, előre rendelt háttereken mozognak az emberek, akik a háttérben lévő pixelek hiánya miatt elég jól animáltak és a textúrákkal is jól állnak. A játékmenet viszont halál egyszerű, mindenféle Jedi trükköket kell használnunk az ellenfelek likvidálásához és a pályán lévő akadályok elhárításához. Erre a d-padot fogjuk használni, egy öt pontból álló mezőbe kell vonalakat rajzolgatnunk, attól függően, hogy épp melyik erőt szeretnénk használni. Az egész kissé Mortal Kombat utóérzést ad a programnak, le előre kis ütés helyet balra fel jobbra középen kombókat fogunk írkálni, miközben néha megnyomjuk az 1/3/7/9 gombokat is, hogy jó baseball játékoshoz méltóan visszaüssük a felénk repkedő lézernyalábokat.
Nem mondom, hogy a The Force: Unleashed a világ legjobb játéka, még csak azt sem mondom, hogy kiemelkedő, de el lehet lenni. Én annak idején iPhone-on végigjátszottam - nem mintha túl sok időt vett volna igénybe - aki viszont N-Gage-en találkozik vele először, az elképzelhető, hogy szintén el fog vele szórakozni pár órát.
Jövő héten folytatjuk!
Bocha
