Intro
Gondolom, sokan emlékeznek még a ’90-es évekbeli sárgakazettás-tévéjátékokra. Rengeteg volt belőlük és mindenki szerette őket, jött nyugatról a dömping, tehát nem volt véletlen, hogy a szomszédtól a piacon át a boltokig mindenhonnan be lehetett ezeket szerezni kölcsönbe, vagy megvenni valami egészen jelképes összegért. Bevallom, mi is sokat játszottunk általános iskolai osztálytársaimmal, vagy az utcából a srácokkal suli után. Kemény függőséget okozott, innen már csak egy lépés (mint „kemény drog”) átevezni PC-s vizekre…
Talán ehhez az őrülethez tudnám leginkább hasonlítani a jelenlegi mobiljátékok helyzetét. A tisztességesebb állampolgárok számtalan helyről letölthetik némi díjazás ellenében a szimpatikusabb gammákat, az alternatív beszerzésnek pedig természetesen léteznek különböző metodikái. Legegyszerűbben egy Bluetooth kapcsolattal megoldható a fájlok megosztása, de szerintem egy több száz játékot tartalmazó pakk letöltése sem okoz gondot az átlagfelhasználónak. Legutóbb egy 50 megás zippel találkoztam, tartalma kereken 426 alkalmazás volt. Ahogy az első tesztemnél, úgy itt is gondban voltam, hogy melyik játékot teszteljem. Bőség zavara, egyik jobb mint a másik, és egyszer majd mindegyikről kéne szót ejteni, rengeteg az erre érdemes produktum. A cikkel kapcsolatos fórumban várom a javaslatokat, hogy mit teszteljek a következő alkalommal. Addig is második körben egy hosszú játékidőt és a kalandjáték stílus kedvelőinek minden bizonnyal igazi kikapcsolódást nyújtó programot fogok bemutatni.
Különösebben nem rajongok a Glu Mobile fejlesztéseiért, általában a mennyiségre mennek a minőség helyett, ezért kevés termékük mondható kiforrottnak, igazán szerethetőnek. A Stranded viszont kivételt képez ez alól, erre valahogy kellő időt szántak és ez meg is látszik a végeredményen: egy nagyon teljes, szinte minden tekintetben hibátlannak mondható kalandjátékot sikerült alkotniuk.
Telepítve, majd elindítva az alkalmazást a jobb helyeken szokásos két kérdés köszönt minket: válasszunk a nyelvek között, majd döntsük el, hogy hangosan, vagy lehalkítva szeretnénk a programot futtatni. Előbbit választva a téma stílusához tökéletesen illő zene fogad minket a következő képernyőn, ami- számomra ismeretlen okból kifolyólag még nem a menü, ezt ugyanis egy további bal softkey lenyomásával hívhatjuk elő. Ez a megszokott elemeket tartalmazza, aki már játszott valaha drótnélküli telefonkagylón az nem fog meglepődni, még egy Load Game fog megjelenni az első helyen a későbbiekben és ennyi. A beállítások között mindössze a hang be- és kikapcsolása választható.
A storyline szerint hajótörés és egy jövőbeli eseményt előrevetítő rémálom után ébredünk egy elsőre lakatlannak látszó szigeten. Kicsit a Lost című népszerű sorozatra hajazva itt is sokféle társunk akad már a történet elején is, továbbá a szokásos szokatlan hangokat is halljuk az erdő felől. Kezdetben még mindenki tanácstalan, aztán lassan a társaink is elkezdenek alkalmazkodni az új életkörülményekhez. Van, aki tutajt kezd építeni a segítségünkkel mások ételspecialitásokon törik a fejüket tengernyi idejükben, amikhez persze szintén nekünk kell megszerezni a szükséges komponenseket. A játék lényegében tehát abból áll, hogy boldog-boldogtalan ugráltat minket, mi pedig veszélyes állatok és egyéb érdekes körülmények között próbáljuk a kívánságokat teljesíteni. Néhány jellemző küldetés: „Anyám már megint elveszett, nagyon aggódom érte, kérlek keresd meg és hozd vissza! Mellesleg az a srác is eltűnt, akit álmodban az ő gyilkosaként láttál!” másik tipikus kérés: „Van egy új receptem, szerezz hozzá három viperát a lehető legveszélyesebb fajtából, négy tyúkot, kettő egészen ritka halat és hat darab banánt!”. A tutajfejlesztő vendégmunkás pedig gallyakért, nagyobb rönkökért küld minket folytonos jelleggel.
Az élet azonban nem ilyen egyszerű, a játék menete fokozottan kezd bonyolódni, egyre újabb opciók jelennek meg a tevékenységi körünkben. Az említett alapfunkciók betöltése mellett későbbiekben megtanulunk horgászni és vadászni, valamint növényeket is kell majd ültetnünk, gilisztát keresnünk és a favágás is felkerül a mindennapos teendőink közé. A sziget belsejében felfedezünk egy bennszülött falut, itt újabb feladatokat fogunk kapni, valamint a beszerzett javak boltolására is lehetőségünk nyílik a helyiekkel szóba elegyedve. A halászat-vadászat végülis az újabban egyre népszerűbb „játékok-a-játékban”, azaz minigames szerepkört hivatottak betölteni, nagy kihívást nem jelentenek ugyan, de emelik az alkalmazás összhangulatát, sokszínűségét.
A begyűjthető cuccok listája igen bőséges. Számtalanféle halat, vadat, növényt, gyümölcsöt találhatunk, ezeknek természetesen eltérő áruk van, egy gally közel sem képvisel akkora értéket, mint egy füstölt vadmalac. Gyümölcsöket a favágás során szerezhetünk, három-négy darab szokott lehullani destruktív hobbink következményeként. A játék tehát a mai elvárásokhoz mérten összetett, ezért kiemelendő, hogy az in-game menük és az irányítás nem került túlbonyolításra, mindenre rá lehet jönni a nem létező manual nélkül is. A bal softkey megnyomásával a főmenü aktualizált változatát kapjuk, míg a jobboldalival a játékkal kapcsolatos funkciókat érhetjük el. Itt a képernyőfülek között horizontálisan lépkedhetünk, a vertikális mozgással az adott lap tartalmát lehet fel-le görgetni. Fülekből hat darab van, ezt kétszer is leszámoltam, tehát valószínűleg helyes az érték: az elsőn a batyunk tartalmát láthatjuk (inventory), a második a rendelkezésünkre álló eszközök helyes alkalmazását mutatja be (tools), ezután a térkép, majd az aktuális feladatok listája következik, a sort a már általunk ismert receptek és végül egy összesítés zárja. Utóbbi lista csak érdekességként került be, az összes összegyűjthető tárgyat tartalmazza felsorolva és százalékosan is megjelenítve, innen tudom, hogy a játék végigjátszása után sem ismerek még három féle halat és ugyanennyi gyártmányú mérges kígyót, ami sok egyéb hiányosságommal az egész 29%-át teszi ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
