Multimédia, adatkommunkáció
A nálunk járt példány kvázi az alapmodell, melyben 16 GB belső memória van és nincs 3G modem. Létezik még 32 és 64 GB-os verziókban, illetve 3G modemmel szerelt változatban is, Magyarországon hivatalosan a tesztelt változat és a 32 GB-os 3G kivitel lesz kapható. A belső tár a már említett módon, normál méretű SD kártyával bővíthető, illetve nyilván adapterrel mehet bele microSD is. A WiFi a/b/g/n szabványokat szeret, tud hotspotot is, az USB kábel adott (és kap töltést is a gépről), van még Bluetooth, ez 3.0-s és sztereó.
A hátlapon lévő fő kamera 8 megapixeles felbontásban rögzít képeket, videónál ez 1080p, tehát fullHD. Autofókuszt kapott, LED villanót viszont nem, bár elég nehéz olyan helyzetet elképzelni, hogy épp a tablettel fotózzunk sötétben. A kamera felülete alig változott, a kereső képe kisebb lett, cserében lent, egy filmszalaghoz hasonló részen látjuk a korábban készített fotókat és videókat. A beállítások meglehetősen szűkösek, a felbontáson kívül állítható a digitális zoom, geotagging, expozíció, fehéregyensúly, néhány téma és a fókuszálás módja.
Ha Sony, akkor zenében jóra számíthatunk és nem is kell csalódnunk. A gyári Play lejátszó is megvan, de ne is használjuk, inkább a Walkman ikonra bökjünk. Egyből a lejátszási felületre jutunk, de bármikor átléphetünk a zeneszámok közé. A zenék válogatva vannak, albumképek mindenhol, ismétlés, véletlen lejátszás, kereshetünk dalszöveget, az előadó adatait, mindent. Külön említést érdemes a hangszínszabályzás. Nem csak egy 5+1 sávos ekvalizert kapunk, több gyári és két saját beállítással, hanem több hangjavító technológiát is beépítettek. A ClearAudio+, Clear Phase, xLOUD és S-Force Front Surround 3D közül csak a legutolsó felesleges, a többit érdemes próbálgatni, persze a hangszíneket is. Gyári füles hiányában a saját, nagyobbik fejhallgatómat vettem elő (ez is pont Sony), és igazán jó párost alkottak, pedig nem valami prémium cuccról van szó. Kellemes, telt a hangzás, van mély, közép és magas is, ahogy azt illik. Aki rádióra vágyna, továbbra is nélkülöznie kell, a Sony sem tett ilyet a saját gépébe.
A zenén kívül más multimédiás területre is nagy hangsúlyt fektetett a gyártó, és itt elsősorban a távvezérlés, ami kiemelkedik belőle. Az infra ugyanis nem poénnak került rá, hanem azért, mert a Tablet S gyakorlatilag bármelyik otthoni szórakozatóelektronikai eszközünket képes kezelni, kvázi univerzális távirányítóként működik. Ehhez két programot is kapunk. A Media Remote kifejezetten a Sony eszközökhöz való, ezzel teljesértékű távirányítót kapunk, minden menüt, beállítást vezérelhetünk, megosztott képernyőként is használhatjuk (pl. egy YouTube videó megy a tévén és a tableten eközben a videóhoz kapcsolódó információk, megjegyzések láthatók).
Az igazi csúcs viszont a Remote control. Itt már mi magunk vehetjük fel azokat a készülékeket, amiket vezérelni szeretnénk. Legyen az TV, Blu-ray lejátszó, set-top box, DVD, házimozi erősítő, iPod vezérlő, gyakorlatilag bármi, ami infrával megy. Márkában sincs hiány, igen hosszú listából válogathatunk, úgyhogy nagyon kicsi az esélye, hogy nem fog működni. Igen ám, de a japán mérnökök erre is gondoltak, ugyanis van benne tanuló mód, tehát az eredeti távirányítót használva meg tudjuk tanítani a programnak a vezérlést és a funkciókat. És akkor még ide jön az, hogy makrókat is felvehetünk, tehát egyetlen érintéssel megoldható, hogy bekapcsoljon mondjuk a Blu-ray, majd a TV, ami utána át is vált a megfelelő HDMI-re, majd a lemez beolvasása után el is indul a film. Nem is rossz, igaz?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
