Külső

A Sony Ericsson az elmúlt pár évben ha nem is káprázatosan szép, de rendkívül jó tudású és legfőképp kimagasló ár-érték arányú készülékekkel rukkolt elő a felső és felső-közép kategóriában. Az elmúlt lassan egy évben azonban meglehetősen elkényelmesedett a gyártó: a Csipkerózsika álmából felszenderült finn és az igencsak törtető koreai versenytársak lényegesen vonzóbb, innovatívabb megoldásokat kínálnak a vastagabb pénztárcájú vásárlók számára. Az olcsó megoldások sosem voltak a japán-svéd gyártó legjobbjai, melynek oka a kevésbé vonzó külcsín és az őskövület jellegű kezelőfelület lehettek, valamint az a tény, hogy ezen szegmensben a francia duó és a néhai Siemens lényegesen jobban muzsikált.

Bogtól egy puritán fehér kartondobozban kaptam a még nem teljesen végleges K220i-t azzal a megjegyzéssel, hogy a benne található fejhallgató nem alaptartozék. Ezen információ kicsit meglepett, de majd később visszatérünk rá, hogy miért. Én a fehér változatot kaptam. Létezik belőle kék is. Az talán szebb. Maga az előlap teljesen sima, fehér színű, egészen pontosan az előlap és a billentyűk egy pár milliméter vastag átlátszó réteg alatt húzódnak, melyet csak a választógombok és a négyirányú navigációs szerv ezüstös pereme, valamint a kijelző körül végigfutó rettenetesen ronda türkizkék és ezüst keret tör meg. Az átlátszó előlap szépségét hivatott kiemelni az oldalt körülfutó három darab lépcsőzetes ezüstperem is.

Mint már írtam a gombok felülete átlátszó, kissé síkos anyag, mely valószínűleg elég könnyen karcolható. Nálam ugyan nem karcolódott meg a tesztidőszak alatt, de a gyári csomagban még a gombokra is jutott védőfólia, nyilván nem véletlenül. A gombfeliratok ugyancsak türkizkékek, és az átlátszó réteg alá kerültek. Így legalább nem kopnak le könnyen.

A megoldás a K700i-re emlékeztet, de ott valahogy szebbre sikeredett. A billentyűk picit lötyögnek, kissé kemények, de nyomáspontjuk határozott és külön jó, hogy minden gomb alsó fele kiemelkedik az alatta levő gomb felső részéhez képest. A középkék háttérvilágításból a négyirányú gomb szinte semmit sem kapott, a kényelmetlenül vékony ezüstös választógomboknak pedig egyáltalán semmi sem jutott.

A készüléktest oldalán végigfutó fekete szegélybe olvad bele az infraport, melynek magányát egy méretes „FM radio” felirat próbálja enyhíteni. Ugyanezen felirat manifesztációja próbál meg gyógyírként szolgálni a multimédiás éhségre is, de erről majd később. A készülék teteje teljesen csupasz, alján az újabb típusú rendszercsatlakozó található. A fehér, kopogós műanyag hátlap felső részén helyezkedik el a fekete kamera és a hangszórórács kompozíció, valamint a Sony Ericsson logó.

Kijelző, menü

Az ezüst-türkiz keretben egy 65.536 szín megjelenítésre alkalmas, mindössze 128x128 képpont felbontású, hat lépésben állítható fényerejű cSTN kijelző lakik. Maximális fényerő esetén napfényben is olvasható marad. A megjelenített színek viszonylag szépek, egyáltalán nem fakók, viszont utánhúzás van bőven, bár ez csak a kamera keresőjénél észrevehető. A főmenü nézete lehet 3x3 ikonos, vagy nagy ikonos, amolyan „nokiás” menü. A kis piktogramok a korábbi alsókategóriás modellekhez hasonlóan nem animáltak, de szépek. Az alap háttér tetszőleges kép lehet. Vannak témák is, igaz, a többi Sony Ericsson modelltől eltérően csak a beépített négy közül lehet válogatni. Az alap kijelző feloszlása kissé megváltozott. A képernyő tetején az akkumulátor és a térerő indikátor közé került a szolgáltató neve, vagy a cellainformációs szöveg (Pannon esetén a település neve); míg az üzenetet, billentyűzárat vagy épp rádiót jelző piktogram a képernyő közepén vert sátrat.

Az egész menüszerkezeten túlságosan is átérződik, hogy a gyártó a „normális” készülékei menüjét kényszerítette rá. A gond csak az, hogy ott a négyirányú gomb közepén van az „oké” funkció, illetve azok külön „törlés” és „vissza” gombokkal is rendelkeznek. Itt ezen funkciók – a megfelelő gomb hiányában – rendszerint a bal oldali, rendkívül hangzatos „Lehetős.” feliratú gyorsmenü alá kényszerültek, mely meglehetősen macerássá teszi a használatot. A Nokia külön, a korlátozott kezelőszervekhez optimizált menüt készített az olcsó modelljei számára, talán érdemes lenne példát venni onnan.

Az almenük listás szerkezetűek, melyek eléréséhez elegendő a sorszámuk bebillentyűzése is, habár a szoftver nem jeleníti meg a pontok sorszámát. A navigációs gyűrű minden irányához hozzárendelt egy funkciót a gyártó: lefelé a telefonkönyv, felfelé a kamera, balra az üzenet írása, jobbra pedig az FM rádió indítható. Ezen funkciók megváltoztatására nincs lehetőség, ráadásul a funkciók parányi ikonjait a megfelelő irányra rá is gravírozták. A billentyű a gyártótól megszokott módon a csillag, majd bal oldali választógomb lenyomásával vagy az automatikus billentyűzár segítségével zárható.

Telefonkönyv, üzenetek

A belső telefonkönyv 300 név tárolását teszi lehetővé. Új név felvételekor az első kérdés, hogy a készülék memóriájába, vagy a SIM-re kerüljön-e a bejegyzés. Rendkívül pesszimista módon a SIM-en áll a kurzor. Először a nevet kell megadni. Oké gomb hiányában a „Lehetős.” menüpont alól kell kiválasztani a jóváhagyás funkciót. Bravó! De legalább beírás közben van magyar T9. SIM bejegyzés esetén egy, míg belső telefonkönyv esetén három szám menthető nevenként, melyek beíráskor a bal oldali gomb bír oké funkcióval. Nincs emailcím, se külön csengőhang, se csoportok, se hívókép. Abszolút fapad. A két memóriát egyszerre látja a ketyere. Kapcsolatok között csak a legelső betűvel lehet keresni. A 9 számbillentyű gyorshívásra is felhasználható. Készenléti képernyőn a hívásgombot megnyomva a hívástörténetet jeleníthető meg, de ezen funkció menüből is elérhető, melyen belül az időmérők, valamint üzenet- és adatszámlálók is elérhetők.

Üzenet írásához elegendő készenléti képernyőnél a balra gombot lenyomni. Itt kiválasztható, hogy szöveges vagy képüzenetet szeretnénk-e létrehozni. Szöveges üzenet írásakor nem csak SMS, hanem dallamokkal és animációkkal tűzdelt EMS is létrehozható. Különösen hosszú üzenetek gépelésekor jön jól a tanítható magyar T9-es szótár. Az EMS szerkesztő a szokásos színes animált figurákat használja, de tétel felvételekor először csak a nevük listája jelenik meg, csak kiválasztásuk után mutatja meg azokat. A belső memória 250 üzenet tárolását teszi lehetővé, de azok csak ömlesztve tárolhatók.

MMS írása előtt be kell állítani a szükséges kapcsolati paramétereket kivéve, ha azt a szolgáltató előre konfigurálta. Sajnos a multimédiás szerkesztő is erősen megsínylette a középső gomb hiányát: minden tétel – legyen az kép, szöveg, hang vagy új oldal – beszúrásához a bal oldali navigációs gombra felugró menüben kell túrni. A szörnyű csak az, hogy öt évvel ezelőtt a T300-ban ezt még sikerült kényelmesen megoldani... A maximum 100 kilobájtos multimédiás üzenetek több oldalból is állhatnak. A diák időzíthetők, de a szöveg méretének, színének és elhelyezkedésének beállítására nincs lehetőség.

Multimédia és szervezőfunkciók

A hátlapon található VGA, azaz 640x480 képpont felbontású kamera meglehetősen egyszerűre sikeredett. Gyakorlatilag semmit sem lehet állítani. A bal oldali választógomb a kissé túllógó feliratának megfelelően a kép készítésére hivatott, míg a jobb oldali gomb kilép a fotózásból. Az elkészült képek a két megabájt memóriából foglalnak darabonként körülbelül 50-70 kilobájtot. Az elkészült fotók színei és minősége a kategórián belül jónak számítanak. Videó felvételre nincs lehetőség, és lejátszani sem tudja azokat. A fotók a diavetítés funkciónak köszönhetően egymás után, automatikusan is megtekinthetők. Néhány képet nem tudtam megnézni, mert a szoftver nemes egyszerűséggel lafagyott a próbálkozáskor. A gond csak az, hogy ezeket törölni sem lehetett mert ahhoz meg kellett volna nyitnom őket. Nyilván a végleges változat nem fogja tartalmazni ezt a hibát.

Mint korábban írtam, amikor Bogtól megkaptam a telefont azt mondta, hogy a mellékelt sztereó füles nem alaptartozék, csak a kipróbálásra kaptam. Nos remélem, hogy ez nem így van, másképp semmi értelme nincs a beépített, RDS képes sztereó FM rádiónak, már csak azért sem, mert az az antenna is egyben. Maga a füles minősége amolyan közepes és elég gyenge a basszus. Meg merném kockáztatni, hogy kihangosítva jobban szól a szerkezet. Az RDS funkciónak köszönhetően az állomás neve is látható, valamint utazáskor az adó frekvenciaváltozásait is képes követni. Az automata állomáskeresés jól és gyorsan működik. 14 csatornát talált hat-hét másodperc alatt. A rádió kis méretben, azaz a hátérben futva is hallgatható, valamint ébresztőnek is beállítható. További szórakozás a menüben igencsak elbújtatott három előre telepített, szépen kidolgozott játék: Blackjack, Mézbarlang 2 és a Quadra pop. Újabb játékok letöltésére sajnos nincs lehetőség.

A havi nézetes naptár sem tartogat sok meglepetést. Sárga háttér jelzi azokat a napokat, ahol van valamilyen feljegyzés, míg zöld jelöli az aktuális napot. Új esemény felvételekor csak a feljegyzés maximum 48 betűs tárgya és időpontja adható meg, valamint riasztás rendelhető hozzá mely pontosan az eseménynél megadott időpontban zörög. A feljegyzések egyszerre, egyesével vagy az adott naphoz tartozóan törölhetők. A „Kiegészítők” menüpont alatt van még részidőmérős stopper, időzítő és számológép is. Ez utóbbi sokkal kényelmesebb lett, mint a korábbiak, mivel a műveleti jelek között nem a jobb oldali gombbal kell kóborolni, hanem az alapműveletek a navigációs gyűrű négy irányhoz, az előjel a csillaghoz, a tizedespont a kettőskereszthez lett rendelve. A külön menüpontban elérhető ébresztőóra egyszeri, vagy megadott napokon ismétlődő riasztásra is képes. A riasztás dallama lehet saját, de ébreszthet akár az FM rádió is.

Adakommunikáció, akkumulátor

A beépített GPRS alapú WAP 1.2.1 böngésző nem épp sebességrekorder. A több grafikai elemet tartalmazó WAP oldalak kezelése is komoly problémákat okoz, de még a hagyományos szöveges oldalak linkjei között is meglehetősen komótosan lehetett csak lépkedni. Remélhetőleg a végleges verziójú szoftverben felturbózzák ezt a funkciót, mert bár a retro nagy divat, de ezt nem a sebességben kellene érvényesíteni.

Az árkategóriában mindenképp kiemelkedő szolgáltatás az infravörös átvitel, mely segítségével képeket, hangokat és telefonkönyv bejegyzéseket lehet küldeni és fogadni. A 900 mAh akkumulátor bőségesen elegendő energiát biztosít a készülék számára. Átlagos használat mellett több napig is kibírja töltés nélkül. A teljes lemerüléshez több, mint 8 órás beszélgetésre volt szükség.

Sajnos a K220i meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem és nem a bétás szoftvere miatt. A készülék legnagyobb hibája, hogy egyáltalán nem nevezhető attraktívnak és kezelőfelülete sem kiforrott. A beépített kamera a szűkös memória miatt leginkább csak elvi jelentőséggel bír, ráadásul elég öncélú is, mivel a telefonkönyv bejegyzéseihez nem rendelhető hozzá, maximum háttérként használható. Ugyanígy nincs értelme több hangot fel- vagy letölteni, hiszen nincsenek egyedi csengőhangok, se hívóprofilok. Habár a készülék ára várhatóan nem lesz túl magas, de kétséges, hogy a hasonló árfekvésű, de lényegesen attraktívabb Samsung modellek garmadája mellett labdába fog-e rúgni. Valószínűleg jótékony hatással lesz majd a japán-svéd gyártó olcsó modelljeire a külön e célból létrejött Sagem – Sony Ericsson együttműködés.