Külső
Még az olvasáshoz szemüveget hordó ismerőseim is azt kérdezték a telefont megpillantván, hogy ez meg milyen Sony Ericsson? Számukra is egyértelmű volt, hogy ilyen formatervvel csak a japán-svéd gyártó rukkol elő, abszolút jellegzetes a tégla design, a gombok elrendezése és az előlap logikája. Nem kicsi, ez tény, viszont nem is túl vaskos, csupán 13 milliméter ilyen irányú kiterjedése.
Szemből a hatalmas érintőképernyő uralja a terepet, a 2,4 inches ablak 240x320 pixeles felbontást használ. Felette a gyártó felirata és az előlapi kamera található, sokkal érdekesebb azonban a kijelző alatti rész, amely rögtön három kis pöttyöcskével indít: ezek helyettesítik a funkciógombokat. Bár az ember elsőre a pöttyöket tapogatja, inkább a kijelző alsó részére érdemes célozni az ujjainkkal, hogy biztosan elérjük a kívánt hatást.
A kör alakú navigációs gomb 5 irányú, közepe ugyanis benyomható. Körülötte négy gomb ül, a balról a feljegyzések és a vissza billentyűje, jobbra pedig az üzenetkezelés gyorsgombja és a C ücsörög. Eddig tart a kijelzőt körülvevő fekete betét jelenléte, innentől lefelé már csak a szokásos számbillentyűk sorakoznak. Bár kicsit vékonynak tűnhetnek, okosan dőlnek a gombok felfelé, így könnyen megkülönböztethetőek, a gépeléssel semmi gond nincs, talán csak az alsó sor nyomkodása nehézkes kissé, mert ilyenkor érdemes fogást váltani, hogy a telefon ki ne csússzon a kezünkből.
A G900 oldalain recés, ezüstös színű sáv fut végig. Bal felől egyszerű a helyzet, itt van a gyártó saját szabványú adatcsatlakozója, a nyakbaakasztó kampócskája, illetve a bal felső sarokból rántható elő a stylus, amely nem teleszkópos, kicsit talán rövidke is. A telefon jobb oldalán találjuk a hangerőt szabályozó billentyűket, a kamera gyorsgombját és a billentyűzár aktiválására, illetve kioldására szolgáló gombot. A készülék alján nincs semmi, tetején a bekapcsoláshoz szükséges billentyű árválkodik.
A hátlap túl sok extrát nem mutat, de jókora betűkkel került rá, hogy 5 megapixeles kamerával van dolgunk, amely valóban hihetetlen lenne, ha csupán az optika méretét és kialakításának hangsúlyosságát néznénk. A borítás leszedése lepattintós módszerrel történik (az újabb Sony Ericsson telefonokon valami miatt ezt erőltetik), ha sikerült eltávolítani, akkor hozzáférhetünk az oldalt elhelyezett memóriabővítéshez is, amely szokás szerint M2 kártyát fogadhat.
Az összeszerelési minőséggel annak ellenére nem lehet gond, hogy jellemzően műanyagból készült a ház, csak nagyon erős nyomkodás hatására kezd el nyöszörögni kicsit a G900. Tipikusan az a készülék, amelyet az ember valahogy nem félt annyira, mint egy csilli-villi, szálcsiszolt alumíniumból készült darabot, mert az ujjlenyomatok a kijelzőn úgyis mindig ott lesznek, ha pedig valami szennyeződést magára szed a G900, akkor egy ujjmozdulattal már meg is tisztítható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
