Külső
Amíg teszteltük a GX17-et, mindenki azzal nyúzott, hogy mondjam meg: mivel tud többet, mint a GX15? Nos, ha nem is sokat, de azért valamit fejlesztettek odaát Ázsiában, éppen csak annyit, hogy eladható legyen a telefon. Olcsóért.
A Sharp és a Vodafone gyümölcsöző együttműködése a GX10-zel kezdődött, amely annak idején el is nyert egy sereg díjat, annak ellenére, hogy nem volt benne normális naptár, és nem ébresztett kikapcsolt állapotban. Aztán jött a GX20, és mindenki odáig volt a 240x320 pixeles kijelzőtől - joggal. Sokáig etalonnak számított ez a képernyő, most az európai piacon épp a Nokia vezet az N90-nel, de tartok tőle, hogy ez csak átmeneti. A GX15 azonban nem akart megdönteni semmiféle technikai rekordot, szolid, hagyományos kialakítású, korrekt kis telefon volt a maga idejében, és ez jobbára a GX17-ről is elmondható, annak ellenére, hogy most már kicsit eljárt felette az idő.
Az eddigi szürkés készülékházat lecserélték a tervezők, a kicsit nyúlánkabb, kecsesebb forma fekete előlapot kapott, és kevésbé sarkos. Többen azt mondták rá, hogy szép. Változott a hátlap is, sokkal letisztultabb lett, és baromira nehéz leszedni, első alkalommal 15 percbe került, de a végén már különböző segédeszközök (bicska) bevetésére is szükség volt.
A gombok elrendezése megmaradt: abszolút logikus, jó méretű, jól kezelhető billentyűkről van szó, a világoszöld háttérvilágítás kicsit halovány. A telefonnak csak a bal oldalán vannak gombok, ide kerültek a hangerőszabályzó billentyűk. Akárcsak a jobb oldali headset bemenetet, az alsó töltőcsatlakozót is gumiajtó védi a porosodástól. A készülék ferde tetején az infraport ücsörög, eltűnt viszont az önarcképek készítéséhez hasznos tükör.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
