Benyomások, külső
Elsőként had szögezzem le, hogy 3 db Sharp készülék van a családom birtokában. Barátnőm egy GX30-at nyúz, húgom egy GX25-öt, az öcsém pedig egy GX17-et. Ezek után mindenki azt hiheti, hogy elfogult vagyok. Pedig nem. Nagyon nem. Annak ellenére, hogy mindhárman nagyon meg vannak elégedve saját telefonjukkal, engem nem győztek meg. Számomra a Live menü puritánsága nagyon zavaró, és valószínűleg ez volt az oka annak, hogy sosem kerültem komolyabb kapcsolatba a gyártó telefonjaival. Azt azonban valljuk be, hogy van, amit nagyon tudnak. Tudnak például olyan kijelzőt gyártani, amivel lenyűgöznek mindenkit, és zavarba ejtik a többi gyártót. Mostani cikkünkből az is kiderül, mit tudnak még jobban, illetve mit nem tudnak.
A készülék kinézetre egyételűen a GX25 által elindult úton halad tovább. Ezt azonban nem a kialakítással éri el, hanem a külső kijelzővel, ami elsőre olyan, mintha egy az egyben onnan emelték volna át. Másodikra azonban már nem egészen, ugyanis itt nem kék háttérvilágítást kapott, hanem kicsit illuminál, mint a régi Casió órám, amit nagyon szerettem, és valamelyik fiók mélyén a mai napig megvan. A telefon anyaga igényes, azonban a színe igazi szürke egérkéknek való. Olyannyira szürke, hogy simán beleolvad bármilyen környezetbe, és teljesen jellegtelen hatást kelt, szinte észrevétlen marad. Igazi társ lehet önbizalomhiányban szenvedőknek és depressziósoknak. Jól meglesznek együtt. Szerencsére a telefon több színben is kapható, alant található egy kép, ahol látszanak a további variációk. A kialakítást tovább szemlélve elsőként a telefon tetején lévő nyakba akasztónak álcázott beépített antenna tűnik szembe, ami azért annyira nem lett „dizájnos”, mint amilyennek szánták. Jó, ne finomkodjunk, baromi ronda.
Az 1,3 megapixeles kamera azonban a hátlapra került, és elhagyták mind a kis tükröt, mind a kamerafényt, ráadásul egy nagyon jellegtelen keretet adtak a fényképezőgépnek, amely miatt kicsit úgy néz ki, mintha nem is lenne ott semmi. A fő kijelző felett lévő kameráról pedig ne is ejtsünk szót. Szintén annyira beleolvad a környezetébe, hogy észre sem vesszük, hogy egyáltalán van ilyen. A készülék bal oldalán találhatjuk headset csatlakozóját, a hangerőszabályzó gombokat és az infra portot. A jobb oldalon mindössze a mini SD bővítőhely, és a kamera gyorsgombja terpeszkedik, a készülék alján pedig a töltő csatlakozója bújik meg. Piros pontot kap a Sharp, mert mindegyik csatlakozó nyílását kis takaró lapocskák fedik, amelyek a készülékhez vannak rögzítve, így elég nehéz őket elveszíteni. Viszont a telefon oldalán lévő gombok nagyon belesimulnak a készülékbe, ami nem is lenne probléma, ha elrendezésük nem olyan suta lenne. Így azonban hangerőt állítani beszélgetés közben csak úgy lehet, ha szépen végignézzük a telefon oldalát, hogy hol is vannak a gombok, és szemmel kiválasztjuk, hogy mit szeretnénk. Kicsit olyan, mint a nők. Csak tapogatással semmit nem érünk el nála.
A billentyűzet nem lett rossz, ám a billentyűk elé kicsik, szinte már kényelmetlenek az én nagy ujjaimnak, azonban elég messze vannak egymástól ahhoz, hogy ne nyomjunk le belőlük egyszerre kettőt-hármat. A navigációs gomb trükkös. Elsőre joystick-nak tűnik, és csak akkor derül ki, hogy nem az, amikor taszigálni próbáljuk valamelyik irányba. Jól eltalált, jól álcázott navigációs gyűrűvel van tehát ellátva a 703-es modell, amely - bevallom őszintén - nekem jobban bejön és tartósabbnak is tűnik, mint egy joystick. Kapunk még pontosan három gombot a szokványosokon kívül, az egyik a gyorsmenüt indítja, a másik a zenelejátszót, a harmadik pedig egy vissza billentyű, amit akár a Sony Ericssontól is lophattak volna.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
