Bevezető
Amikor a tizenharmadik figyelmetlen felhasználó is az S5320 témájában tette fel a kérdését az S5230-cal kapcsolatban, akkor a topiknyitó kérésére a könnyebb azonosíthatóság végett a téma megnevezése mögé biggyesztette egy moderátor, hogy "nem az érintős!". Mi pedig lassan három hónapja vadászunk egy tesztkészülékre, amit végül a GSM Takács biztosított a számunkra.
Holott a dolog baromi egyszerűnek tűnt akkor, amikor még tavaly a forgalmazás a Pannonnál elkezdődött: majd kérünk a gyártótól. Sosem jött össze. Oké, akkor majd kérünk GSM üzletektől. Valahogy nem volt a nagykerben sem. Ám amikor a Vodánál is bekerült a kínálatba, már tudtam, hogy lesz végre a kezemben egy, mivel Takácséknak közük van az Árkádban levő Vodafone bolthoz is, így aztán némi romantikus buszozás a 85-össel és már jöttem is ki a fogyasztás szentélyéből a dobozzal.
Most bizonyára azt gondolja az olvasó, hogy ez a csávó nem teljesen normális. Ami nyilván így is van, de az S5320-at azért óhajtottam ennyire megszerezni, mert annak idején az L700 kiváló termék volt (bár az akkumulátorral akadtak gondok), ez a készülék pedig a mostani 30 lepedős árával megint olyan alternatíva, amit érdemes megfontolni. Ez ugyanis telefon. Nem nyeklő-nyakló, forgós, széttolós, tapizós trendi izé, hanem a szó legklasszikusabb értelmében vett mobiltelefon. Azoknak, akik még hisznek abban, hogy nem véletlenül számít etalonnak a Nokia 6310, a Sony J6, az Ericsson R320, vagy a Samsung X700. Azoknak, akiknek a telefon még mindig inkább egy jól faragott tégla, mintsem tepsi, kagyló, ping-pong ütő, golflabda, vagy klotyóülőke.
Nyilván ma már azért a legkonzervatívabb felhasználó is elvárja, hogy esetleg legyen a hátlapon kamera, tudjon vele e-maileket nézni, kicsit netezni, netán rádiót hallgatni, férjen bele egy sereg üzenet és telefonszám - de ettől még maradhat a forma az, amit az évek során megszokott, vagy ami tökéletesen illik a kézbe gyakorlatilag minden élethelyzetben. Az S5320 pedig ilyen telefon óhajt lenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
