Bevezető
Amikor a tizenharmadik figyelmetlen felhasználó is az S5320 témájában tette fel a kérdését az S5230-cal kapcsolatban, akkor a topiknyitó kérésére a könnyebb azonosíthatóság végett a téma megnevezése mögé biggyesztette egy moderátor, hogy "nem az érintős!". Mi pedig lassan három hónapja vadászunk egy tesztkészülékre, amit végül a GSM Takács biztosított a számunkra.
Holott a dolog baromi egyszerűnek tűnt akkor, amikor még tavaly a forgalmazás a Pannonnál elkezdődött: majd kérünk a gyártótól. Sosem jött össze. Oké, akkor majd kérünk GSM üzletektől. Valahogy nem volt a nagykerben sem. Ám amikor a Vodánál is bekerült a kínálatba, már tudtam, hogy lesz végre a kezemben egy, mivel Takácséknak közük van az Árkádban levő Vodafone bolthoz is, így aztán némi romantikus buszozás a 85-össel és már jöttem is ki a fogyasztás szentélyéből a dobozzal.
Most bizonyára azt gondolja az olvasó, hogy ez a csávó nem teljesen normális. Ami nyilván így is van, de az S5320-at azért óhajtottam ennyire megszerezni, mert annak idején az L700 kiváló termék volt (bár az akkumulátorral akadtak gondok), ez a készülék pedig a mostani 30 lepedős árával megint olyan alternatíva, amit érdemes megfontolni. Ez ugyanis telefon. Nem nyeklő-nyakló, forgós, széttolós, tapizós trendi izé, hanem a szó legklasszikusabb értelmében vett mobiltelefon. Azoknak, akik még hisznek abban, hogy nem véletlenül számít etalonnak a Nokia 6310, a Sony J6, az Ericsson R320, vagy a Samsung X700. Azoknak, akiknek a telefon még mindig inkább egy jól faragott tégla, mintsem tepsi, kagyló, ping-pong ütő, golflabda, vagy klotyóülőke.
Nyilván ma már azért a legkonzervatívabb felhasználó is elvárja, hogy esetleg legyen a hátlapon kamera, tudjon vele e-maileket nézni, kicsit netezni, netán rádiót hallgatni, férjen bele egy sereg üzenet és telefonszám - de ettől még maradhat a forma az, amit az évek során megszokott, vagy ami tökéletesen illik a kézbe gyakorlatilag minden élethelyzetben. Az S5320 pedig ilyen telefon óhajt lenni.
Külső
A S5320 doboza fekete színű, töltő, headset és adatkábel figyel a csomagoláson belül. Maga a készülék pedig megfelel az előzetes elvárásoknak, kecses, nyúlánk darab, az előlap felét a kijelző, másik felét a gombok foglalják el. Nagy kár, hogy nem fém, mint az L700, de a felhasznált műanyagok minősége egyáltalán nem rossz. S mint általában az egy tömbből álló Samsung telefonok, ez a készülék is atommód össze van rakva, nem fog egyhamar szétesni.
A jókora, 2,2 inches kijelző QVGA felbontású (tehát jobb, mint az előd L700-é), a fényerővel és a kontraszttal nincs gond. A négy funkciógomb és az öt irányú navigációs billentyű elhelyezése és használhatósága tökéletes, az alattuk elterülő gombsor is jó, csak egy picit talán zsúfolt. A kijelző felett aprócska kis kamera látszik: ez alkalmas arra, hogy videohívásokat bonyolítsunk.
Bal oldalon, legfölül, elég hangsúlyos a nyakbaakasztó hurkocskája, lentebb a hangerőt szabályozó billentyűk kaptak helyet. Jobb oldalra csak a kamera gombja és a microUSB csatlakozót rejtő ajtócska kerültek. A microSD kártyához a hátlap leszedését követően férünk hozzá, de az akkumulátort szerencsére nem szükséges eltávolítani.
A hátlapnak szinte a teljes területe lehúzható, kár, hogy ez is műanyag, de öröm az ürömben, hogy nem az a mostanában divatos hajszálvékony plasztik, ami ránézésre törik. A készülék hátsójára került még a kamera, amelyhez villanó is társul. A formatervezők egyetlen apró bolondságot engedtek meg maguknak, sötétvörös, vékony betétek díszítik a navigációs gombot, a kijelző feletti hangszórót és a kamera körüli részt.
Menü
Bekapcsolás után nem fogunk találkozni semmi olyasmivel, amit nem láttunk volna már Samsung készülékekben. Jómagam utoljára a két SIM-et kezelő C6112-vel kerültem közelebbi kapcsolatba, s annak menürendszere komoly hasonlóságot mutat mostani tesztalanyunk belső felépítésével. A kezdőképernyő többféle lehet. Egyrészt választhatunk mi valami hátteret, fakadhat az elrendezés a használt témából, illetve ebben a telefonban is van Eleven világ, ami esetünkben a Parlament épületét pakolja a kijelzőre, felhőkkel, madarakkal, éjszakai pedig esti fényekkel.
Témából gyárilag három variáció létezik, a kék, a lila és a zöld. Ha ezek nem tetszenek, akkor a beépített témaszerkesztő (UCS = User Defined Skin) használatával az ikonok kivételével mindent lecserélhetünk, persze el lehet vele pepecselni egy ideig. (Intermezzo: középiskolában a jóképességű angol tanárnő adott fel sok körmöléssel járó házit, s meg is jegyezte, hogy ezzel el fogtok pepecselni egy darabig, amire a hátsó sorból jött egy öblös komment, hogy nem lehetne inkább a tanárnővel?) Maga a menü ikonos felépítésű, tizenkét rajzocska köszönti a júzert, az elrendezés logikus, a sebességgel sincs alapvető gond, kivéve két esetet.
Az egyik hatványozottan idegesítő dolog a billentyűzár. Sajnos nem lehet állítani, hogy mennyi idő után kapcsolja be magát automatikusan, úgyhogy csak egy percre nézünk fel SMS írása közben, s máris lezárja magát, de a feloldás elég szerencsétlen. Hosszan kell nyomni a csillag gombot, de túl hosszan, s utána is az történik, hogy egy ablakban tájékoztat a művelet sikerességéről, ami szerintem nem csak engem, hanem konkrétan senkit nem érdekel. Nem azért oldottam fel a zárat, hogy ablakokat okézgassak le, hanem azért, hogy használjam a telefon, azonnal, rögtön.
A másik gond a hívásfogadásnál jelentkezik. Ugyanis a csörgő készüléken a megfelelő gomb megnyomása után nem jön létre egyből a kapcsolat, van egy pár másodperces holtidő, amikor az ember már javában hallózik, köszön, bemutatkozik, akármi, de ezt a másik fél még nem hallja. Ebből aztán jóféle beszélgetések kerekednek ki, mindenki hülyének nézi a másikat, kiváló. Tudomásom szerint ez a probléma az S5320 összes szoftververziójára vonatkozik, a tesztpéldányunk egy viszonylag friss, XXIK1-es szoftverrel érkezett, de ez is ezt csinálja, állítólag talán áprilisban lesz erre javítás.
A fenti két esetet kivéve a sebesség abszolút rendben van, a dolgok azonnal történnek, a gombnyomásokra nem kell várni, s jó érzés használni a telefont, de kár volt ezt két ilyen aprósággal elrontani.
Alapfunckiók
A névjegyzékben nincs semmi extra. Belefér 1000 bejegyzés, sokféle további adattal (szülinap, cég, beosztás, fax, e-mail, kép, csengőhang), könnyű benne keresni, nincs vele komoly gond. Az mondjuk zavart, hogy a navigációs gomb lefele nyomása nem hozza be a telefonkönyvet az alapképernyőről, de miután ez úgyis ki van osztva a jobb oldali gombra, ezért nem kaptam emiatt infarktust.
Üzenetkezelésben is jól szuperált a kicsike, a szövegbevitelt T9 segíti. A sűrű gombsor talán ijesztően hat (nekem sem volt kedvem SMS-t írni, de aztán muszáj volt és egyáltalán nem tűnt vészesnek), ám egy próba után már teljesen használható. Az SMS mellett (ebből 500 darabot tudunk tárolni) van MMS és e-mail kliens is, utóbbi a csatolmányokkal és a hitelesített SMTP szerverekkel is elboldogul. Az L700-ban nem volt rá mód, de itt lehet a gyári jelzőhangokon túl saját fájlt is beállítani, ami örvendetes és sokak számára várt előrelépés.
A naptár egy jottányit sem változott, havi és heti bontásban vannak a teendőink, s megint ez az őskorból itt ragadt, osztott memória tartozik hozzá. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 100 találkozó, 50-50 évforduló és szabadság (kinek van 50 nap szabadsága?), illetve 20-20 fontos és privát esemény tárolható el. A vekker több időpont megjegyzésére, illetve ismétlődésre is képes, a számológép ismeri a trigonometrikus műveleteket is (és yeah, benne van a Pi is), az átváltó, a stopper és a visszaszámláló pedig teszi a dolgát. A világóra listás, kár, szeretem a földgömböket kiterítve nézegetni (tudom, hülye hobbi).
Játék egy darab sincs a készülékben, akinek kell, töltsön le. Az alkalmazások között pedig olyan korszakos dolgokat találunk, mint a dikatfon, amely hívás közben nem elérhető. De ide került az RSS olvasó (jópont), illetve a magyarra valamiért nem lefordított Communities almenüpont is, amelyben olyan nagy nevek bukkannak fel, mint a Twitter, a Facebook, vagy a Picasa, de mielőtt az ember ráflesselne egy natív kliensprogramra, mindről kiderül, hogy csak egy link az inkriminált weboldalra. Oké, mondjuk valami jót is, ha vesszük a fáradságot, hogy beállítsuk a hozzáférésünket, akkor a telefonról egyből tölthetünk fel képet is.
Multimédia
A 3,2 megapixelesre hízott kamera nagyon jó dolog lehetne, ha az autofókuszt már megint nem spórolták volna ki. Tök komolyan, mennyivel dobta volna meg a telefon árát? 200 HUF? De ha 500, akkor sem lett volna gond, ez így olyan, mint Rocco kasztrálás után, jól néz ki a dobozon a pixelszám, csak az eredmény kissé… khm, homályos, s akkor szó szerint lehet érteni. A funkciók és opciók száma sem dönti hanyatt az embert, néhány effekt és keret, önkioldó, a LED vaku kapcsolgatása és felbontás babrálható, úgyhogy az elkészült alkotásoktól sem kell sokat várni, ehhez képest egész jók a fotók, nyilván közelre esélytelen, de normális távolságra egy fixfókuszos kamerától ezek a képek korrektek.
Zenei szempontból sem kivételesen jó a helyzet, mivel a készüléken nincs 3,5 mm-es jack csatlakozó. Fülest viszont kapunk, sztereó ugyan, de igen egyszerű darab, s sajnos nem lehet sehol szétszedni, hogy a saját headsetünket vegyük használatba. Lehet, hogy a microUSB kiváló szabvány, de az is biztos, hogy nem hemzsegnek a boltok polcain Sennheiser microUSB fülesek, úgyhogy esetleg a sztereó Bluetooth lehetőségével vigasztalódhatunk.
A szoftver a szokásos, ID3 tagek alapján csoportosít, megmutatja az albumborítót, a beépített equalizer pedig igen vad skálán mozog: az előre tárolt sémák szélsőségesen átalakíthatják a hangzásvilágot. A lejátszás fut a háttérben, ilyenkor a kezdőképernyő alsó részére költözik a státuszinformáció, van ismétlődés és véletlenszerű lejátszás is. A számokba bele lehet tekerni, ha az adott iránynak megfelelő gombot hosszan nyomjuk. A repertoár része még egy RDS-sel is felszerelt FM-rádió, használatához mindenképpen füles csatlakoztatása szükséges.
Adatátvitel, akkumulátor
Örömteli, hogy az L700 után ebben a modellben nem csak 3G, hanem HSDPA is van. Haladni kellett a korral, érthető tehát ez a lépés. Viszont szomorú tény, hogy valamiért a Samsungnál megvesznek a Netfront böngészőért, s ebben a modellben is ez dolgozik. Nem túl szofisztikált, javaslom az Opera Mini letöltését inkább.
A PC kapcsolatot USB kábellel teremthetjük meg, szoftvert a netről tudunk letölteni. A Bluetooth is kifogástalanul működött, kár, hogy WLAN nincs a telefonban. A hátlap alatti akkumulátor viszont megint csalódás, már ránézésre is elég vézna, s nem is domborít jól: maximum két napig bírja az S5320, utána pittyeg, hogy adjunk kaját.
Értékelés: Samsung S5320 | ||
Külső | ||
Ergonómia | 8 pont | |
Anyaghasználat | 6 pont | |
Összeszerelés minősége | 10 pont | |
Kijelző mérete, minősége | 7 pont | |
Belső | ||
Kezelhetőség | 7 pont | |
Sebesség | 7 pont | |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 4 pont | |
Felhasználói felület élménye | 5 pont | |
Alapfunkciók | ||
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont | |
PIM funkciók | 5 pont | |
Adatkommunikációs képességek | 7 pont | |
Multimédia | ||
Vizuális | 5 pont | |
Audio | 5 pont | |
Egyebek | ||
Üzemidő | 6 pont | |
Ár/érték aránya | 7 pont |
Összegzés. Az L700 modernizált változatáról eltűnt a fém, lett helyette HSDPA, jobb és nagyobb kijelző, frissebb menürendszer és valamivel jobb kamera. A S5320 ára csontra ugyanannyi, mint amennyiért az elődmodell volt elhozható megjelenését követően, a Samsung szerint tehát bő egy év alatt ennyit fejlődött a telekommunikációs iparág. Sok? Kevés? Nehéz ezt eldönteni, de az biztos, hogy amikor az L700-ra annak idején egy igen komoly és ritka Különösen Ajánlott pecsétet dobtunk rá, akkor a konkurencia még sehol sem volt. Most azonban olcsóbban van Sony Ericsson Naite, ami szinte hajszálra ezt tudja, ráadásul ez a béna híváskezelési hiba is lefelé húzza az összképet. Azzal pedig, hogy a fémet teljesen kihagyták, pont az L700 legnagyobb egyénisége szűnt meg. Úgyhogy most itt ingadozom az Ajánlott és a Tetszett határán, de mivel a gyenge rezgőmotor miatt három hívásról is lemaradtam, ezért szigorú leszek és a Samsung S5320…
Samsung S5320 |
Bog
A Samsung S5320 a GSM Takács jóvoltából került hozzánk. Köszönjük.
A készülék megvásárolható a budapesti Árkádban található Vodafone üzletben (Budapest, Örs vezér tere).
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
Samsung S5320 | ||
Általános | ||
Technológia | GSM,UMTS | |
Méret | 113,1 x 46,5 x 11,2 mm | |
Tömeg | 78 gramm | |
Színvariációk | fekete | |
Kijelző | ||
Belső kijelző átlója | 2,2 hüvelyk | |
Belső kijelző felbontása | 240x320 | |
Belső kijelző típusa | TFT | |
Színárnyalatok száma | 16,8M | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | 1000 | |
SMS memória / max. MMS méret | 500 / 300 KB | |
Belső memória | 26 MB | |
Memória bővíthetősége | microSD | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 | |
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA | van / 3,6 Mbit/s | |
IrDA / Bluetooth | nincs / van - 2.0 | |
WiFi | nincs | |
USB | microUSB | |
Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | vannak | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | T9 | |
Szoftverek | ||
Platform | Samsung | |
WAP / HTML böngésző | 2.0 / van - Netfront | |
E-mail kliens | van | |
Java | van | |
Játékok | gyárilag nincs | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | zenekereső | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 3,2 megapixel felbontású, fixfókuszos, LED villanó | |
Másodlagos kamera | van - VGA | |
Videófelvétel | van (320x240 pixel @ 30fps) | |
Zenelejátszó szoftver | van | |
Hangszínszabályzó | előre tárolt | |
FM-rádió | van - RDS | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 880 mAh Li-Ion | |
Készenléti idő | 300 óra | |
Beszélgetési idő | 3 óra | |
Egyebek | ||
- |