Multimédia, zenebona
A kamera 2 megapixeles, fixfókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 1600 x 1200, videóknál 176 x 144 pixel. Beállítási lehetőségekből meglehetősen sok van, piszkálhatjuk a fénymérést (mátrix, szpot, középre súlyozott), a fehéregyensúlyt, a jpeg-tömörítés mértékét, van éjszakai mód, kikapcsolhatjuk a zárhangot, plusz van sorozat és mozaikfelvétel, önkioldó és pár effekt. Marha idegesítő viszont, hogy alapértelmezésben úgy van beállítva a szoftver, hogy a masinát egyenesen tartva csinál normálisnak mondható, 4:3-as képarányú (tehát fekvő) képeket, holott a kijelző ilyenkor erősen álló formátumú. Én persze egyből elforgattam a képet fotózáskor, ennek eredménye lett az alant látható öt darab állókép - egyszerűen érthetetlen.
 |  |  |  |  |  |
A képminőség átlagos, a színvisszaadás vonalélesség jó, a dinamikatartomány viszont kicsi, a zajszint pedig magas. Többet úgy gondolom, hogy fölösleges mondani erről.
Jöjjön a legizgalmasabb és egyben leginkább lényeges dolog: zenelejátszás. Hát kérem, van egy lejátszószoftverünk, ami pont olyan, mint az összes többi Samsung modellben, ebből adódóan pont ugyanazt is tudja. A gyártó annyira sem erőltette meg magát, hogy beledobjon egy normális hangszínszabályzót, az ugyanis továbbra sem teljes értékű, révén pár előre definiált séma közül választhatunk, de egyénieket nem hozhatunk létre. Ezt leszámítva mondjuk nincs különösebben baj a szoftverrel, fut a háttérben, megjeleníti az albumborítókat, kezeli a lejátszási listákat, a számok között pedig szépen tud szűrni ID3 tagek alapján. Fontos továbbá megjegyezni, hogy FM-rádió is van, kiírja az állomások nevét, de ami még fontosabb: tökéletesen teszi a dolgát.
A zenegombokról volt már szó, nézzük, hogy mennyire is használhatók. Van ugye egy gyorsindító a masina oldalán, őt tökéletesen helyettesíti a navigációs gomb, ha ugyanis azt megnyomjuk jobbra, akkor szintén a zenelejátszóba kerülünk - pontosabban nem, mégsem ugyanaz a kettő, a gyorsindító ugyanis mindenek előtt egy zenei menübe visz, ahol választhatunk a lejátszó és a zenefelismerő között, ugyanis olyan is van. Nézzük tovább a gombokat, jöjjön a három dedikált a kijelző alatt. Ezeknek a lejátszó aktív (tehát nem háttérben történő) futásakor nem vesszük hasznát, mivel funkciójukat a numerikus pad is ellátja. Hasonló a helyzet akkor is, ha lekicsinyítjük a szoftvert, a készenléti képernyőről ugyanis szintén tudjuk irányítani a zenét az ötirányú d-paddal. Zsebben szintén nem fogjuk használni a dedikált gombokat, mivel azok működtetéséhez ki kell oldanunk a billentyűzárat - zsebben tehát kis túlzással sehogy sem fogjuk léptetni a számokat, de a hangerőt azért szerencsére így is tudjuk szabályozni. Mikor vesszük tehát hasznát a három dedikált zenei gombnak? Mondjuk SMS-írás közben. Nem ragozom tovább, hogy mennyi értelmük van. Hasonló dolgokat tudok mondani a rázogatós számléptetésről is, mivel egyszerűen képtelen voltam akár egyszer is megcsinálni a csodát. Az nagy ritkán sikerült, hogy két koppintással leállítottam a zenét, a módszer hatékonysága 10% körüli - de ez a rázd jobbra és zenét váltok dolog... életképtelen ötlet, nem értem, hogy miért jön időről-időre elő.
A gyári füles két részből áll, az egyik egy 3,5 mm-es bemenettel ellátott hosszabbító, melybe mikrofont és felvevőgombot is integráltak, tehát kvázi headsetté alakítja a mezei fülhallgatókat. A másik rész egy meglehetősen dizájnos, hallójáratba menő darab, 3,5 mm-es csatival, amit a hosszabbítóba vagy közvetlenül a telefon tetejébe is dughatunk, mert ugye ott is van egy jack-csatlatkozó. Ez egyébként elég mélyen ül, tehát a vaskosabb bedugóval ellátott dolgokat (mondjuk a Hi-Fi fejhallgatókat) minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk majd beleerőltetni. A gyári füles egyébként kiváló hangminőségű, ez a kihangosító hangszóróról nem mondható el, de azért alapvetően az is elég jó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
