Multimédia
A kamerával első blikkre nem sokat lacafacáztak, fogták az S9+ megoldását és beledobták a Note9-be. Amivel egyébként nincs is semmi gond, mert a kétlencsés, kétszeres zoomra és 960 fps lassításra is képes rendszerre nem sok panasz lehet, a képminőség, a sebesség és a sokoldalúság kapcsán is elégedettek vele a felhasználók, no meg az is tény, hogy a Samsung jelenleg ennyit tud kamerában és ez bőven elég is. Pár extrát azért hozzáöntöttek, ilyen a témafelismerés (amit mások kissé melldöngetve AI-nak hívnak), ami 20 különböző sémát detektál és ennek megfelelően állítgat pár fotós paramétert. A másik jópofa apróság, hogy az elkészült képet is gyorsan átfutja a rendszer és szól, ha szerinte nem oké. Például észreveszi, ha valaki épp pislog, de arra is tesz megjegyzést, ha szerinte homályos lett a felvétel, például ennél a képnél is így tett.
A puszta számokat nyilván a rend kedvéért azért írjuk le: két darab, egyenként 12 megapixeles felbontású szenzort találunk a Note9 hátulján, mindkettőben van optikai stabilizáció (ami főleg a telés lencsénél nagyon hasznos), az elsődleges kamera apertúrája pedig változtatható, jó fényviszonyok esetén F/2,4-es, sötétebb környezetben pedig F/1,5-ös blendét használ. A másodlagos optikánál fixen F/2,4-es az apertúra, magyarán ezt nem érdemes sötétben erőltetni. Professzionális módban kézzel is válthatunk a két rekeszérték között (és mondjuk makrónál lehet, hogy érdemes is), egyébként pedig az automatika állít mindent. Létezik élő fókusz néven még egy üzemmód, ami a két lencsét egyszerre veti be annak érdekében, hogy a hátteret ügyesen el tudja mosni, ez pedig egész jól szokott sikerülni, a lenti fotócsokor első két képe így készült.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képminőségre nem igazán lehet panasz. A dinamikatartomány mobilos berkekben korrektnek számít, a vonalélesség szintén az élbolyban van, a színeket még akkor is jól eltalálja, ha a témafelismerő algoritmust kikapcsoljuk. Sőt, mondhatjuk, hogy ilyenkor vannak a valósághoz leginkább közel az eredmények. A fotókat lehet RAW formátumban is menteni, a fókuszálás villámgyors, az exponálás szintén, szóval a Note9 kamerája az egyik legjobb a jelenlegi mezőnyben. Hogy a többi csúcstelefonhoz képest hol helyezkedik el, az hamarosan kiderül az idei kameratesztünkből... Addig is jöjjön pár képpár, ahol ugyanazt a témát a normál és a telés lencsével is megörökítettük:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Videózni 4K-ban, 60 fps mellett is tudunk, ez igencsak zabálja a belső tárhelyet, de vannak, akiknek fontos ez a minőség, de Full HD-ban is meggyőző a dolog, itt egy nappali, emitt pedig egy esti felvétel. A 960 fps-es lassítás csak 720p-s felbontás mellett működik és roppant rövid ideig tart, de azzal, hogy automatikusan detektálja a mozgást a szenzor és jó ütemben indítja a lassítást, mégis kifejezetten használható, kis gyakorlás kell csak hozzá. Az előlapi kamera 8 megapixeles, ebben is van autofókusz, az eredmény ilyesmi, viszont ennél bizonyos felhasználói körök számára talán sokkal fontosabb, hogy bár papíron egy 24 megapixeles felbontású Huawei P20 Pro oda-vissza el kéne verje, de bizony a Samsung sokkal jobb minőségű videót rögzít az előlapi modullal. És kimondottan jó hangot is vesz fel hozzá.
A zenei eszköztár két legfontosabb eleme a kifejezetten jól sikerült, előlapi hangszórópáros, amihez megint az AKG segítségét vették igénybe (ha már megvették a céget úgyis), a másik fontos apróság, hogy a Samsung azon kevés gyártók egyike, ahol még a csúcsmodellek esetén is ragaszkodnak a 3,5 mm-es jack csatlakozóhoz. Gyárilag csak a Play Zene áll rendelkezésünkre, ha muzsikát óhajtunk hallgatni, de a gyártó saját alkalmazásboltjából tök ingyen le lehet rántani a kissé szofisztikáltabb és jobban paraméterezhető zenelejátszót. FM-rádió most sincsen, ezt viszont már egy ideje száműzte a Samsung a funkciók közül. Viszont az equlaizer igen sokoldalú, plusz ott van az Adapt Sound, amivel a saját személyünkre és fülünkre szabhatjuk a hangzásképet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
