Multimédia
A hátlapon kukucskáló, 3,2 megapixeles kamera nem teszi különlegessé a Galaxy Minit. Nincs autofókusz, nincs villanó, viszont cserébe az exponálás villámsebesen történik. Az opciók szinte hajszálra megegyeznek a Galaxy Ace-nél látottakkal, csak itt nincs makró mód, vaku és ISO állítás, ami érthető. Önkioldó van, babrálható a képméret, a minőség, a fehéregyensúly, a kontraszt és az élesség is. A zárhang teljesen ki is kapcsolható, baromi gyorsan lehet egész jónak mondható lesifotókat lőni. Ha nem is ilyeneket, de pár tesztképet mutatnék:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Igen, jól látja az olvasó: ha nincs autofókusz, akkor rendre az az eredmény születik a mobilos fotóknál, mintha a kép elkészülte után egy rakás kobold összetapicskolta volna a fotót, minden homályos és elmosódott. A részletgazdagság annál kevésbé jellemző, minél zajosabb lenne egyébként a kép, tehát egyre sötétebb környezetben hatványozottan romlik az egyébként sem acélos minőség. A színeket legalább egész jól eltalálja a kis Galaxy, de ez kevés lesz az üdvösséghez, miképpen a QVGA felbontású videorögzítés is.
Zenei fronton jobb a helyzet, ha nem számítjuk ide, hogy füles nincs a telefonhoz csomagolva. Ugyanaz a felület köszön vissza a lejátszóban, mint a nagyobb testvérben, abszolút jól kezelhető. A számokat ID3 tagek szerint csoportosítja, van ismétlődés, véletlenszerű lejátszás, illetve előre tárolt sémákból építkező equalizer is, illetve headset csatlakoztatása után kérhetünk 5.1-es hangot is. Ha már került füles a képbe, akkor használhatjuk a rádiót is, amely RDS funkcionalitással is bír. Kihangosítva sem szól egyébként rosszul a Galaxy Mini, s illő arról is megemlékezni, hogy a rezgőmotor is az elvártaknak megfelelően teszi a dolgát, sőt, a virgoncabban mocorgó (ehh, ez valami rajzfilm címe is lehetne) telefonok közé tartozik az androidos jószág.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
