Külső és kijelző
Az A58 lényegesen letisztultabb formatervvel és modernebb összhatással támad, mint az A28, aminek nem kizárólag az eltérő színvariáció az oka, noha tesztalanyunk is elérhető arany/barna változatban. Az óratest nagyjából 50 x 35 x 12 milliméter, szíjjal együtt – ami esetünkben egyszerű felületű, fekete borjúbőr – 25,5 cm hosszú. Sem nem vékony, sem nem könnyű a maga 54 grammjával, viszont egészen hordható, közepesen nagy férfióra formátumú (amit férfimodellen az utolsó oldalon lehet megtekinteni). A tömeg nem tervezési hiba, hanem anyagjellemző, mivel az óratest elég tömörnek érződő nemesacélból készült, bár a hátsó fedlap erőteljesen Lada-műszerfal-műanyag. A szíj nem tűnik cserélhetőnek, legalábbis újrahasznosítható formában, levágni természetesen le lehet, de nem valószínű, hogy erre bárkinek is olthatatlan vágya támadna. A teljesen hagyományos óraszíj valóban jó minőségű bőrből készült, noha kissé merev és vastag, idővel idomulhat, plusz ebben a formában nem fenyeget az idő előtti amortizáció veszélye.
A női modell szerepében: AliceWake (csukló mérete: 14 cm)
A masszív óratestbe ezúttal egy kissé nagyobb, zafírüveggel védett, 1,6 hüvelykes, 256 x 320 felbontású IPS panelt szereltek. A megjelenítés egyébként szép, élénk és kontrasztos (a fekete-arany téma gyaníthatóan sokat dob a dolgon), a maximum fényerő pedig abszolút elegendő minden viszonyok között, viszont a minimum elképesztően sok. Automata fényerőszabályzás nincs, eléggé bele kell turkálni a beállításokba, ha igazítani szeretnénk a dolgon. Márpedig szeretnénk, mert éjszaka így is kisüti az ember szemét. Ráadásul igen kellemetlen, amikor az alvásmonitorozás indítása ellenére a rendszer nem zárja a kijelző mozdulattal történő ébresztését, tehát ha nem akarunk a vadul világító órára riadni minden forduláskor, érdemes ezt a funkciót kikapcsolni lefekvés előtt. Majd reggel ismét be. Ezt szintén a beállításokban tehetjük meg.
[+]
Azon túlmenően, hogy alapvetően mutatós a megjelenítés, erős fényszivárgás tör elő, ha nem pont szemből nézzük a tartalmat, cserébe az tompa szögben is olvasható marad. Valamint az óratest és az előlap illesztésénél is szöknek a lumenek. Nappal nem szembetűnő, de sötétben különösen kiábrándítóan néz ki a résből áradó fény. Az érintésérzékenység meglehetősen alacsony szintű, gyakran keveri a szándékainkat, görgetés helyett megnyit valamit, vagy fordítva, az ikonokat tartalmazó oldalak pedig csak fixen (mindig ugyanaz a 2x3 ikon kerül egy oldalra) görgethetőek, ami megszokást igényel, de még úgy is idegesítő, ráadásul akadozik. A gyári fóliát levéve is. Mellesleg nem teljesen világos, hogy a zafírüvegre ugyan miért érezték szükségét védőfóliát applikálni, annak ugyanis relatív kicsi a valószínűsége, hogy valaki gyémánttal karistolná, mással meg ugye nem lehet.
[+]
Az óratest jobb oldalára ezúttal hagyományos, recézett szélű óragomb, úgynevezett korona került. Ennek köze lehet a dobozon feltüntetett szlogenhez, de valahogy még így sem áll össze a kép teljesen. Ezt annak rendje és módja szerint tekergethetjük is, de csak hobbiból, mert funkciója nincs. Viszont nem lötyög és kellemes nyomásponttal zárja, illetve ébreszti a kijelzőt, nyomva tartva pedig további megerősítés kérése nélkül kikapcsolja az eszközt. A bal él teljesen üres, a hangszóró és a beszédmikrofon most a felső oldalra került, a szíj viszont semmilyen esetben sem fogja elfedni ezeket, mert nem középen, hanem a felső élhez igazítva alakították ki.
[+]
A csavarokkal rögzített műanyag hátlapon egyrészt a megbízhatóan üzemelő és meglepően pontos pulzusszám-mérő kétlámpás szenzora látható, másrészt a töltőbölcső csatlakozófelületét adó négy darab, aranyszínű érintkezőpötty. Itt kerül képbe az egyetlen lényegi tartozék, a microUSB csatlakozót magába foglaló műanyag izé, amivel feltölthetjük a ketyerét. A megfelelő felhelyezés egy egydarabos puzzle komplikáltsági szintjét üti meg, a korona miatt esélytelen rosszul ráapplikálni az óratestre, mondhatnánk hülyebiztos. Ez dicséretes, de ennek ellenére mégis sikerült kissé félretervezni. A műanyag kvintesszenciáját megtestesítő műanyagból készült foglalat igen gyenge konstrukciónak tűnik, minimális határozottsággal közelítve is recseg, egy ráülést valószínűleg nem élne túl, viszont ahhoz elég masszív, hogy mindkét oldalon szétkaristolja az egyébként szépen megmunkált felületű nemesacél óratest oldalát. Márpedig a gyenge üzemidő miatt igen sokszor szükséges ráerőltetni a készülékre. Ez az órának se jó, másrészt arra sem fogadnánk nagyobb összegben, hogy az igénybevételt sokáig bírja majd a bölcső.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
