Bevezető, tartozékok
Az Oukitel itthon inkább a tekintélyes méretű teleppel szerelt, ezáltal tekintélyes méretű mobiljairól ismert, noha az első, A28-as fantázia- vagy fantáziátlan nevű órájához már volt szerencsénk. Mostanában pedig úgy látszik, hogy a gyártó az extrém alacsony árszintű készülékekre specializálja magát (nem mintha az A28 olyan őrületesen drága lett volna), a legújabb alsó kategóriás Oukitel C4 egyenesen a világ legolcsóbb 4G képes okostelefonja címre pályázik. Tesztalanyunk szintén a megdöbbentően olcsó kategóriába esik, és egyfelől pont olyan is, másfelől lehet olyan értelmezése is a ketyerének, hogy ennyiért pont mindegy. Viszont valószínűleg nem azért veszünk okosnak tételezett időmérőt, hogy húzza valami a kezünket, és legrosszabb esetben az idő múlását kövessük rajta. De felfoghatjuk úgy is, hogy ebben a kategóriában az ezen felül elérhető néhány extra funkció már ajándéknak tekinthető, annak pedig nem nézzük a fogát.
[+]
Az A58 egyfelől nem jó. Mármint nem teljesen reménytelen, de a jó, az nem ilyen. Több szempontból sem. Ilyen például a remek anyaghasználat ellenére egymásban kárt tevő alkatrészek és egyéb apró minőségi problémák. Vagy a kellemetlenül akadozó rendszer, és az ezt fájdalmasan tetéző pontatlan érintésérzékelés. Vagy a gyenge üzemidő. A legnagyobb gondot viszont a rettenetes társalkalmazások jelentik. Amelyik képes lenne kihasználni az A58 képességeit az nemhogy nem működik, de egyenesen gyanús is, amelyik működik, azzal meg jószerével nem lehet semmit sem kezdeni. Másfelől ennyi pénzért kapunk egy kulturáltan kinéző, korlátozottan csepp- és porálló (IP53), időmérésre kiválóan alkalmas, emellett néhány, de sajnos önmagában álló extra funkciót is integráló valamit. És ez akár elég is lehet. A dolog inkább a MediaTek Smart Device szoftveres háttere és a más eszközzel való együttműködés elégtelenségén csúszik el. Plusz, az sem meggyőző, hogy az egyik, ráadásul a legkomplexebb hivatalos alkalmazást a Play Áruházból letöltve a készülék ismeretlen forrásból származónak tekinti, majd az app beazonosíthatatlan helyről letöltött apk-val próbálja frissíteni magát, ami sehogy se jön össze.
[+]
A körítés viszont teljesen meggyőző, bár a dobozkában rejlő eszköz formavilágával és méretével ellentétben igen feminin benyomást kelt. Legalábbis élőben. A TinyDealtől érkező, az indokoltnál talán kissé nagyobb csomagolás felülete bőrszerű, a textúráltság pedig pirosas árnyalatú, ahogy a tetőn látható stilizált termék és felirat is. A választott szín és betűtípus inkább egy Andersen mesekönyvnek állna jól, legalábbis arra emlékeztet, olyan hercegnős, ha feldolgozható ez a képzettársítás. A gyártót és színvariációt a doboz alsó részére ragasztott matrica alapján deríthetjük ki, a doboztetőn megcsillanó felirat csak azt irányozza elő, hogy a cucc minden siker koronája, vagy korona minden sikerhez, jelentsen ez bármit is. A rögzített belső rész bordó, harmonizálva a külső színvilággal, a hagyományos órának látszó órát pedig hagyományos órásdobozra jellemző elrendezésben találjuk. A fekete kartonon kívül egy habszivacs betét is stabilizálja az eszközt, ez alatt található az angol és kínai nyelven nyomott használati útmutató, a microUSB töltőkábel és a készülékre pattintandó töltőalkalmatosság. Hálózati töltőfejet nem mellékeltek.
Külső és kijelző
Az A58 lényegesen letisztultabb formatervvel és modernebb összhatással támad, mint az A28, aminek nem kizárólag az eltérő színvariáció az oka, noha tesztalanyunk is elérhető arany/barna változatban. Az óratest nagyjából 50 x 35 x 12 milliméter, szíjjal együtt – ami esetünkben egyszerű felületű, fekete borjúbőr – 25,5 cm hosszú. Sem nem vékony, sem nem könnyű a maga 54 grammjával, viszont egészen hordható, közepesen nagy férfióra formátumú (amit férfimodellen az utolsó oldalon lehet megtekinteni). A tömeg nem tervezési hiba, hanem anyagjellemző, mivel az óratest elég tömörnek érződő nemesacélból készült, bár a hátsó fedlap erőteljesen Lada-műszerfal-műanyag. A szíj nem tűnik cserélhetőnek, legalábbis újrahasznosítható formában, levágni természetesen le lehet, de nem valószínű, hogy erre bárkinek is olthatatlan vágya támadna. A teljesen hagyományos óraszíj valóban jó minőségű bőrből készült, noha kissé merev és vastag, idővel idomulhat, plusz ebben a formában nem fenyeget az idő előtti amortizáció veszélye.
A női modell szerepében: AliceWake (csukló mérete: 14 cm)
A masszív óratestbe ezúttal egy kissé nagyobb, zafírüveggel védett, 1,6 hüvelykes, 256 x 320 felbontású IPS panelt szereltek. A megjelenítés egyébként szép, élénk és kontrasztos (a fekete-arany téma gyaníthatóan sokat dob a dolgon), a maximum fényerő pedig abszolút elegendő minden viszonyok között, viszont a minimum elképesztően sok. Automata fényerőszabályzás nincs, eléggé bele kell turkálni a beállításokba, ha igazítani szeretnénk a dolgon. Márpedig szeretnénk, mert éjszaka így is kisüti az ember szemét. Ráadásul igen kellemetlen, amikor az alvásmonitorozás indítása ellenére a rendszer nem zárja a kijelző mozdulattal történő ébresztését, tehát ha nem akarunk a vadul világító órára riadni minden forduláskor, érdemes ezt a funkciót kikapcsolni lefekvés előtt. Majd reggel ismét be. Ezt szintén a beállításokban tehetjük meg.
[+]
Azon túlmenően, hogy alapvetően mutatós a megjelenítés, erős fényszivárgás tör elő, ha nem pont szemből nézzük a tartalmat, cserébe az tompa szögben is olvasható marad. Valamint az óratest és az előlap illesztésénél is szöknek a lumenek. Nappal nem szembetűnő, de sötétben különösen kiábrándítóan néz ki a résből áradó fény. Az érintésérzékenység meglehetősen alacsony szintű, gyakran keveri a szándékainkat, görgetés helyett megnyit valamit, vagy fordítva, az ikonokat tartalmazó oldalak pedig csak fixen (mindig ugyanaz a 2x3 ikon kerül egy oldalra) görgethetőek, ami megszokást igényel, de még úgy is idegesítő, ráadásul akadozik. A gyári fóliát levéve is. Mellesleg nem teljesen világos, hogy a zafírüvegre ugyan miért érezték szükségét védőfóliát applikálni, annak ugyanis relatív kicsi a valószínűsége, hogy valaki gyémánttal karistolná, mással meg ugye nem lehet.
[+]
Az óratest jobb oldalára ezúttal hagyományos, recézett szélű óragomb, úgynevezett korona került. Ennek köze lehet a dobozon feltüntetett szlogenhez, de valahogy még így sem áll össze a kép teljesen. Ezt annak rendje és módja szerint tekergethetjük is, de csak hobbiból, mert funkciója nincs. Viszont nem lötyög és kellemes nyomásponttal zárja, illetve ébreszti a kijelzőt, nyomva tartva pedig további megerősítés kérése nélkül kikapcsolja az eszközt. A bal él teljesen üres, a hangszóró és a beszédmikrofon most a felső oldalra került, a szíj viszont semmilyen esetben sem fogja elfedni ezeket, mert nem középen, hanem a felső élhez igazítva alakították ki.
[+]
A csavarokkal rögzített műanyag hátlapon egyrészt a megbízhatóan üzemelő és meglepően pontos pulzusszám-mérő kétlámpás szenzora látható, másrészt a töltőbölcső csatlakozófelületét adó négy darab, aranyszínű érintkezőpötty. Itt kerül képbe az egyetlen lényegi tartozék, a microUSB csatlakozót magába foglaló műanyag izé, amivel feltölthetjük a ketyerét. A megfelelő felhelyezés egy egydarabos puzzle komplikáltsági szintjét üti meg, a korona miatt esélytelen rosszul ráapplikálni az óratestre, mondhatnánk hülyebiztos. Ez dicséretes, de ennek ellenére mégis sikerült kissé félretervezni. A műanyag kvintesszenciáját megtestesítő műanyagból készült foglalat igen gyenge konstrukciónak tűnik, minimális határozottsággal közelítve is recseg, egy ráülést valószínűleg nem élne túl, viszont ahhoz elég masszív, hogy mindkét oldalon szétkaristolja az egyébként szépen megmunkált felületű nemesacél óratest oldalát. Márpedig a gyenge üzemidő miatt igen sokszor szükséges ráerőltetni a készülékre. Ez az órának se jó, másrészt arra sem fogadnánk nagyobb összegben, hogy az igénybevételt sokáig bírja majd a bölcső.
Hardver, alapfunkciók
A készülékben a MediaTek ultra apró, második generációs SiP-je próbál megküzdeni a feladatokkal. Az System-in-Package lényegében egy még tovább zsugorított és erősebben integrált SoC (System-on-Chip), amely lényegesen kevesebb komponenst, viszont egyben tartalmaz. Az MT2502C 64 MB memóriával és 128 MB belső tárhellyel operál, amiből bámulatos fél megabájt érhető el saját célra, az összes többin a rendszer terpeszkedik. A működése akadozós, bár stabil, a kezelhetőségnek ráadásul a értetlen érintőkijelző sem tesz jót.
[+]
A szoftvert és a kezelést rendesen megvariálták az elődmodellhez képest. Bekapcsolás (és a kissé Star Trekből ismert Borgra emlékeztető bootanimáció) után azonnal az óralap kerül elő, viszont egyedül nem képes elhelyezni magát térben és időben. Ezen a Beállításokban segíthetünk a dátum és idő megadásával, amennyiben kikapcsoljuk előtte ezek szinkronizációját. Az alkalmazásmenü az óralapot bármely irányba simítva szedhető elő, a navigáció itt vertikális logikával történik. Az ikonok elrendezése fix, a görgetés pedig mindig 2x3 ikont, vagyis komplett oldalt mozdít meg, pedig húzni soronként tudjuk. Zavaró és némiképp idegtépő, amikor a megfelelő helyre igazítottuk a képet és nyúlnánk az ikonra, erre az automatizmus elrántja az ujjunk alól. De hozzá lehet szokni. Idővel. Megnyitott alkalmazásból a képet jobbra simogatva léphetünk ki. Már ha nem nyomásnak érzékeli. A belépésnél hasonló problémákat tapasztalhatunk, nem mindig hajlandó értelmezni, hogy mit szeretnénk.
Az alkalmazásmenü tetején kvázi-állapotsávban balra az értesítést jelző jel, valamint a Bluetooth ikon, jobbra pedig az akkumulátor töltöttségi szintjének stilizált megjelenítése és az idő látható, alatta sorakoznak a lehetőségek, amelyek közül csatlakoztatás nélkül is egy csomó remekül használható. Ilyen az ébresztőóra, ahol válogathatunk rezgő, hangjelzéssel való, vagy ezek kombinációjában előtörő riasztás között is. Mellesleg az elődmodellel szemben elképesztően hangos lett a cucc, úgyhogy nem árt óvatosan bánni az ébresztővel, mert kb. életveszélyes. A hangalapú asszisztens kizárólag iOS-szel működik, nem véletlenül nevezték Sirinek, viszont hangot rögzíteni mindenképpen tudunk, méghozzá alacsony vagy magas minőségben.
Az igen hasznosnak bizonyuló tétlenségjelző időkorlátját 0 és 300 perc között határozhatjuk meg, az apró listában viszont nehéz kiválasztani a kívánt opciót, főleg, hogy a görgetés is roppant pontatlan. A naptár is az alapfunkciók közé sorolandó, ugyanis nem hajlandó áthúzni a bejegyzéseinket, így csak az aktuális dátum felől tájékozódhatunk, vagy megnyithatjuk a havi nézetet. Van fájlkezelő, számológép és stopperóra, ezek szintén nem igényelnek közelebbi kapcsolatot más eszközzel, valamint egy témákat rejtő ikon, ami lényegében csak a hátteret váltogatja, összesen négyet. A Remote Capturrel a telefon kameráját indíthatjuk, amennyiben előtte feloldottuk a kijelzőt. A kamera képét az órán ellenőrizhetjük és az exponálógombbal el is lőhetjük a felvételt. A funkció életszerű felhasználási lehetőségeit kerestük, de nem találtuk, de ilyet is tud.
A testreszabás lehetőségei korlátozottak, azért nyolc típusú, túlnyomó részt analóg óralap közül választhatunk a beállításokban. A fény- és hangerőt szintén itt tudjuk adjusztálni, ami kissé kényelmetlen, mert ezt relatív sokszor kell megtennünk. Csengőhangból és jelzőhangból is öt áll rendelkezésre, valamint rezgéssel kombinálhatóak, ez akkor hasznos, ha a párosított telefon hangjait nem kívánjuk átengedni az órára. A gesztusvezérlés kissé túlreagálja a dolgokat, vagy egyáltalán nem érdekli, hogy adott feladatot végre kéne hajtani. Az óra magunk elé emelésével történő ébresztőmozdulat engedélyezése össze-vissza kapcsolgatja a kijelzőt, függetlenül attól, hogy akár valami hasonlót is elkövettünk volna, míg az óra megrázásával a főképernyőre való visszalépés egyáltalán nem működik. A telefonhívások felvétele ugyanígy nem. Ha ráérünk, próbálkozhatunk még hívást elutasítani vagy jelzést némítani a kezünk megrántásával, de ne fűzzünk hozzá sok reményt.
Párosítás, extra szoftverek
A többi funkció mobilkészülékkel való párosítás után válik elérhetővé több, de inkább kevesebb sikerrel. Sima Bluetooth kapcsolat létesítése már elegendő, hogy az A58 szinkronizálja az időt és dátumot, a telefonkönyvet, hívásnaplót és SMS-eket, valamint értesítsen az értesítésekről. Mégpedig mindenről. Mindaddig, amíg valamelyik letöltött társszoftver segítségével be nem állítjuk, hogy ezt ne tegye. A Remote Notifier appban megjelenő értesítések egyébként kimerülnek annyiban, hogy melyik alkalmazás küldte, chat programok esetében pedig a feladó is. Megnézni nem tudjuk, elvetni, vagy a készüléken megjeleníttetni viszont igen. Amennyiben a hívás és média hangját engedélyeztük, minden ugyanúgy szólal meg, ahogy a telefonon tenné. Csak kissé recseg.
Hívást kezdeményezni a névjegyzékből, tárcsázóból és hívásnaplóból is tudunk, a beszélgetés pedig alapvetően az eszközön keresztül zajlik. Ha nem kívánunk a környezetünkben mindenkit megörvendeztetni magánbeszélgetésünk tartalmával, egyrészt lejjebb vehetjük a hangerőt a kijelzőt lefelé simítva, másrészt a telefonon kikapcsolhatjuk a Bluetooth kihangosítást. Hívást elutasítani gyorsüzenettel sajnos nem tudunk, ahogy a csörgést is csak a hívás kissé bárdolatlan kinyomásával szüntethetjük meg. Az SMS-eknél viszont akadnak válaszlehetőségek. Noha legalább vannak, ezek nem szerkeszthetjük, ami azért probléma, mert egytől-egyig angolul kommunikálnak. Kivéve a szmájlikat, viszont odáig elgörgetni kész vesszőfutás a pontatlan érzékelés miatt, így nagyon valószínű, hogy akaratunk ellenére egy teljesen oda nem illő, ráadásul angol válaszüzenetet fogunk elküldeni, ahogy én is számtalan esetben tettem, pedig csak a lehetőségeket akartam végignézni.
A telefonkereső kiválóan működik. Nyilván hatótávon belül, ami a gyártó ígérete ellenére közel sem 80 méter. Valószínűleg a hagyományos, 10 méteres hatótávú modul került bele, nagyjából ekkora távolságból veszítik el egymást. A BT Connection az aktív kapcsolatot mutatja, ha ilyen nincs, felajánlja a keresés lehetőségét. A zenelejátszó rendben teszi a dolgát, bár néha nem hajlandó addig elindítani a lejátszást, amíg magán a telefonon nem nyitottuk meg a lejátszót. De ez nem gyakran fordul elő, a videolejátszóról viszont tényleg nem tudjuk, hogy mi végre van. A tárhely nem elegendő videók tárolására, a telefonon lévőket meg nem látja, ugyanez a helyzet a képnézegetővel.
[+]
Az egészségfunkciók önmagukban is használhatóak, és meglepő pontossággal üzemelnek. A pulzusmérő hibátlanul monitoroz, a kontrolleszközök egy Polar pulzusmérő öv és egy hagyományos vérnyomásmérő voltak. Van valós idejű, sorozatos pulzusmérő funkciói is, ami egy EKG-ra hasonlít leginkább, és vélhetően ugyanolyan pontos, mint a sima, bár ezt ellenőrizni nem tudtuk. Valamennyi mérési eredményt az óra is képes tárolni, értelme igazán viszont egy alkalmazással együttműködve lenne, ahogy a lépésszámlálónak és az alvásfigyelőnek is. Az óra alapján csak annyit tudtam meg, hogy 10 órát aludtam (nem nagy trükk, mert én állítom be manuálisan az alvási ciklus kezdetét és végét), az alvás minősége pedig szegényes (poor) volt. (Nyilván annak ehhez semmi köze, hogy számtalanszor felébredtem az orrba vágó minimum fényerővel felvillanó kijelzőre, egyszer pedig magamat vágtam orrba a méretes, fémcsatos órával.)
[+]
A gyártó által hivatalosan ajánlott app a Fundo Wear, amit elvileg leszedhetünk iOS és Android kompatibilis verzióban is, de a Play Áruházból letöltve, a telefon ismeretlen forrásból származó szoftverként azonosította, ami addig nem is lenne különösebb probléma, amíg megnyitva azt nem próbálja magát frissíteni, valami teljesen ismeretlen honlapról, teljesen sikertelenül. Ettől mondjuk, még használhatnánk, ha működne. De nem működik.
[+]
Pedig a programban a mérési adatoknak lehetősége lenne követhető, informatív, színes, grafikonos statisztikákká összeállni. De nem teszi, nemhogy automatikusan, de kézi erővel kényszerített szinkronizálás sem vezet eredményre. Cserébe minden alkalommal, amikor belépünk, a regisztrált fiók ellenére újra meg kell adni az adatainkat, mint nem, testtömeg, magasság, kitűzött lépéscél, ami meglepő módon ilyenkor az órán is módosul. Egyéb kommunikáció nem jön létre az óra és az app között. Többek között azért sem, mert ez utóbbi percenként összeomlik. A MediaTek Smart Device kizárólag iOS-szel áll szóba, így az egyetlen működésre bírható alkalmazás a FunDo SmartDevice marad, amivel viszont nem sok mindent lehet kezdeni, telepítése esetén pedig már esélyünk sincs letölteni mellé a Fundo Weart. Mondjuk, alapból nem is működik, de azért megpróbáltuk volna mégegyszer.
[+]
A FunDo SmartDevice egy facsipesz egyszerűségű, dísztelen, funkcionális(nak szánt) alkalmazás, meglepően kevés funkcióval. Első körben az óra megkeresése tűnik fel, majd néhány beállítási lehetőség sorakozik. A saját alkalmazásokból egy darab Yahoo időjárást és négy óralapot telepíthetünk az eszközre. A Yahoo borzasztó lassan szedi össze magát (egy egész perc, míg betölt) és kissé optimalizálatlan formában jelenik meg a kis kijelzőn. A többi meg csak dísz.
[+]
Beállíthatunk SOS hívást, összesen öt számra, viszont fogalmunk nincs, hogy kell ténylegesen segélyhívást kezdeményezni az órával. A riasztásnál megadhatjuk, hogy jelezzen-e az óra vagy a telefon (vagy mindkettő) le-illetve összekapcsolódásnál, és egymástól általunk kalibrált távolságba kerülésük esetén. Ez mondjuk okos ötlet. Ezen kívül már csak a készülék nevét tudjuk megváltoztatni, valamint az órán megjelenítendő értesítések körét megszabni, ami nem árt, mert tényleg mindent átdob alapból, tehát vég nélküli prüttyögésre, rezgésre, vagy ezek kombinációjára számíthatunk szelekció nélkül. Érdekes mondjuk, hogy a SmartDevice nem csak az alkalmazásokat látja, de a rendszeralkalmazásokat és egyéb rendszerszintű szolgáltatások és összetevők listája is megjelenik, amire nem feltétlenül lenne szükség.
Adatkommunikáció, üzemidő, összegzés
Adatkommunikációs rész olyan rövid lesz, mint az óra üzemideje. Az A58 központi vezérlőegysége mindössze energiahatékony protokollal működő, 4.0-s Bluetootht és 2G modemet integrál. Egyéb kapcsolódási lehetőségünk nincs, így WiFi, NFC vagy GPS sem áll rendelkezésre, pedig végső soron mindháromnak lehetne értelme, persze nem várjuk el ezen az árszinten. Viszont microUSB segítségével rendezgethetjük az órán tárolt fájlokat számítógépről, bár néhány hangfelvételen és pár naplózott mérésen kívül nem sok mindent találunk ott, ami rendezgetésre szorulna. Az óra nem GSM képes, viszont hívást bonyolíthatunk rajta keresztül. Ilyenkor a hangminőség kissé recsegős, de legalább a tavalyi modellel ellentétben irtó hangos, valamint minket is tisztán hallottak a vonal másik végén.
A férfimodell szerepében: szentkuti11 (csukló mérete: 21 cm)
Az üzemidő nem meggyőző, a 280 mAh-s telep maximum másfél napot bír, amiben egy alvásfigyelés mellett számtalan felesleges felvillanással eltelt éjszaka is benne foglaltatik, szinkronizálás viszont nem. Ilyenkor nyilván lecsatlakoztatjuk az eszközt, mivel repülő mód, vagy ne zavarjanak funkció nem elérhető rajta. A lecsatlakoztatás azért is szükségszerű, mert az óra nem veszi figyelembe, ha magát a telefont ne zavarjanak módba csaptuk és továbbra is rendületlenül értesít mindenről. Noha hamar feltöltődik, ilyen jellegű eszköznél ez igen sovány teljesítmény.
[+]
Mint a mellékelt ábra mutatja, az Oukitel oUkosórája egyedül álló. Igen, tudjuk, hogy egybeírva is van értelme, pont ellentétes, mint amit az óra képvisel. Szegény eszköz valóban magára van utalva, pedig nem lenne reménytelen. De. A társalkalmazások kiábrándítóak, működésképtelenek, vagy ezek tetszőlegesen súlyozott kombinációja. Az anyagminőség ugyan kifogástalan, az összeszerelésé már korántsem, a lényegi komponensek pedig katasztrofálisak, vagy hasonló minőségű teljesítményt nyújtanak, kezdve azzal, hogy a gyári töltőbölcső egyrészt szétkaristolja a mutatós óratestet, másrészt kérdéses, hogy egyáltalán meddig marad egyben. Az még hagyján, hogy a rendszer, vagy az elégtelen hardver, vagy a gondatlan optimalizálás miatt, de szenved, az időjárás megtekintése önmagában egy teljes perc töltést igényel, pedig ez az egyetlen letölthető alkalmazás. Ezen csak ront az érintőkijelző elképesztő pontatlansága apró, nem kellően elkülönülő választási lehetőségekkel tetézve, ami igen megkeseríti a felhasználói élményt. Ugyanakkor. Maga a holmi kulturáltan néz ki, a szíja valóban bőr, bár nem prémium kategória, kétségkívül több, mint vállalható; javítottak a hangszóró minőségén, így hívások lebonyolítására például már kiválóan alkalmas, legalábbis tökéletesen hallható mindenki némi digitális recsegéstől eltekintve, a pulzusmérő pedig megdöbbentően pontos. Kár, hogy ez ennyiben is marad, ugyanis továbbra sincs egyetlen kompatibilis alkalmazás sem, ami a mérési eredményeket, összefüggő és értelmezhető adatokká fűzné, így pillanatnyi állapotokat (a pulzus esetében abból is csak húszat) tudunk regisztrálni, ennek viszont kevés haszna látszik. Az értesítések klasszak és üzembiztosan érkeznek, de kevésbé informatívak, legalább azt megtudjuk, hogy szedjük-e elő lázasan a telefont, avagy ne. A konstrukció összességében kiforratlan és szétszórt, fájóan átgondolatlan, ostoba korlátokkal lehetetlenítve el a benne rejlő potenciál kibontakozását. Nettó 12 ezer forintért viszont talán még belesik a miért is ne kategóriába, legalábbis személy szerint ezek ellenére is megkedvelhetőnek tartom a kütyüt, mert sima órának egészen okos és mutatós. Ajánlani nem tudjuk, szakmai szempontok alapján nem is tetszhetne (és nem is fog), de akinek pont ez a formavilág való kedvére és pont órára vágyik, az pont annyi, többnyire jól, csak kontextus nélkül működő extrát kap a pénzéért, aminek örülni fog.
AliceWake
A tesztkészüléket a TinyDeal biztosította. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
