Oppo Find N2 Flip - divatguru

Hirdetés

Külső

A hozzánk érkező, epershake árnyalatú kiadás tök egyértelműen a női vásárlók ingerküszöbét célozza (egyébként Moonlit Purple a böcsületes neve), gyors szondázásom alapján egyébként sikerrel. Maga a forma is indukálja a “bedobom a retikülbe” felhasználási szcenáriót, hiszen elvileg nem kell attól rettegni, hogy a belső kijelző sérül, kicsi, púdererdobozra hajazó alakja, csajos színvilága, barátságosan legömbölyített élei mind jól jelzik, hogy ez egy divatcucc is, nem csupán egy technológiai eszköz. Nincs ezzel amúgy baj, szinte a telefonok hőskora óta létezik a nőies vonal, elég csak a Samsung A400-at, vagy a Nokia 7380-at említeni, az okostelefonos érából pedig például a HTC Rhyme-ot, most a hajítható kijelző technológiájával ismét lehet olyan, kurrens megoldást kínálni, amit könnyű nőiesíteni.

[+]

Ez kialakítás viszont egy sor megoldandó mérnöki problémát is szül. Egyrészt a zsanér kapcsán: az Oppo telefonja tökéletesen záródik, nincs a készülék két fele között rés. Szépek az illesztések, de azért összecsukva nem mondható vékonynak a termék. Az egykezes nyitás viszont csak rodolfós kézmozdulattal opció (becsukáshoz elég egy kéz), mert a készülék két felét olyan 45 fokos szögnél kisebb hajlásnál már egymás felé húzza a mechanika. Viszont úgy derékszög táján megáll fixen, ami lehetőséget teremt arra, hogy mondjuk így is tudjunk fotózni, egy asztalra félig kinyitott N2 Fliphez nem kell állvány. A kinyitott telefon elég nyúlánk, de keskenyebb, mint például a Motorola megoldása, vagyis kissé kezesebb a kezelhetőség kapcsán. A hajlítási gyűrődést viszont nem sikerült elég jól elsimítani, a Razr ebből a szempontból ügyesebb, a Samsung viszont csúnyább. Ez utóbbi azonban vízálló, amit az Oppo nem tud elmondani a saját termékéről.

[+]

A kialakítás kapcsán egy ilyen összecsukható motyónál nagy kérdés a kívülre eső kijelző, itt pedig az Oppo nagyon igyekezett többet kínálni. Álló tájolású ablakot láthatunk a két, egymás fölé helyezett kamerától balra csúsztatva, ennek mérete 3,26 inch, felbontása pedig 382 x 720 pixel. Mindez AMOLED technológiával és Gorilla Glass 5-ös védelemmel van megspékelve, egy kellően fényes, jól látható, kontrasztos megjelenítővel van dolgunk. Úgy egyébként bőven elférne rajta egy komplett Android, de az Oppo úgy döntött, hogy külön írnak rá szoftvert, ami korlátozottabb, de nagyon kényelmesen működtethető funkcionalitást kínál, leginkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy teljes kijelzős widgetek között lehet oldalirányban lapozgatni, felülről a gyorskapcsolókat, alulról pedig az értesítéseket egy suhintással elérve.

[+]

Összecsukva minden interfész és csatlakozó alul látható, a Type-C megvan, a SIM-tálca szintén, de 3,5 mm-es jack dugaszt hiába keresünk. Ebben az esetben viszont hajlandó vagyok elfogadni azt az érvet, hogy nem fért bele helyhiány miatt. Ha a készüléket kinyitjuk, akkor feltárul egy hosszúkás, 21:9 arányú, 1080 x 2520 pixeles, 120 Hz-es AMOLED kijelző, amely kimondottan fényes, képátlója pedig 6,8 inch, ami soknak hangzik, de ennek ellenére átérhető egy kézzel, mert elég magas — vagyis a tetejét csak többszöri fogásváltás és nyújtózkodás után tudjuk majd megérinteni. Ez a hórihorgas display jól jön akkor, ha a közösségi médiában prögetjük a tartalmat, de kevésbé praktikus a fektetett videózáshoz: valamit valamiért. A kinyitott telefon felső karimáján van beszédhangszóró, amely a multimédiába is besegít, illetve kapunk belső kamerát is, ha valamiért inkább ezt használnánk (mondjuk videóhívásokhoz).

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az általános összeszerelési minőség elsőrangú, érzésre a zsanér is masszív, remélhetőleg valóban bírni fog több százezer nyitást és csukást. A keret alumínium, az előlap és a hátlap plasztik, de a tapintás sima, az ujjlenyomatokat pedig nem gyűjti. Apropó, ujjlenyomat: a biomterikus szenzort a bekapcsológombba rejtette a gyártó oldalt, ez nyitott és csukott állapotban is kézreáll, a hangerőt szabályozó gombpáros viszont eléggé felcsúszik, ha a készüléket kihajtjuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!