Bevezető
Óriási elánnal vetették magukat bele a kínaiak az elektromos bringák gyártásába is. A sztori ugyanaz, mint annyi minden más területen (telefonok, autók, tévék), eleinte jönnek a meglehetősen satnya, de roppant olcsó megoldások, aztán rohamtempóban elkezdenek úgy fejlődni, hogy Kínán kívüli beszállítók megoldásait implementálva továbbra is relatív alacsony áron adnak versenyképes megoldásokat. Számtalan kínai elektromos bringa járt nálunk az utóbbi években, volt sok kellemetlen és néhány kellemes élményünk, de a legjobban mindig a nyomatékszenzort hiányoltuk.
[+]
Hogy az is megértse a szitut, akinek eddig fogalma sem volt arról, hogy ez miért jó, annak a kedvéért vegyük át röviden az elektromos bringák meghajtásának módozatait. Alapvetően arról van szó, hogy a legolcsóbb megoldások tényleg szögegyszerűen működnek: általában van a hátsó agyban egy elektromotor, ha pedig a júzer megtekeri a pedált, akkor kisvártatva (de nem azonnal) ez a motor bekapcsol és egy abszolút fix erővel elkezd dolgozni. A működésének három dolog vethet véget: az ügyfél eléri a rásegítéssel elérhető maximális sebességet (ez szoftveres limitáció általában 25 kmh-ban), meghúzza féket, vagy megáll a tekeréssel. Utóbbi esetben szinte van egy kis késés, még egy picit működik a motor, aztán kikapcsol.
[+]
Ezzel a megoldással több baj is van. Egyrészt nem takarékos, mindig a maximumom jár. Másrészt elég kretén érzés alig tekerni valamit, de suhanni a végsebességgel, ebből fakad a harmadik gond, hogy nehezen adagolható, a negyedik pedig ez a késleltetett ügymenet. Ez utóbbit egy okos vezérléssel át lehet hidalni (ilyen a középmotoros Eleglide C1), de kínai fronton ez egyelőre nem jellemző. Mindegyik sajátossághoz hozzá lehet szokni, abszolút lehet így is létezni, csak hát ennél van szofisztikáltabb megoldás, ez pedig a nyomatékszenzor. Itt a rendszer azt figyeli, hogy milyen erővel pedálozunk és annak megfelelően segít be, fokozatmentesen adagolva az erőt. Ez egy jóval komfortosabb, takarékosabb és kiszámíthatóbb ügymenet, egy teljesen más színvonalú kerékpározási élmény, de persze itt is vannak eltérések a megoldások kapcsán például abban, hogy hova helyezi el a gyártó a motort. A OneSport egy friss cég a mezőnyben, a nagyon olcsó OT16-ot már egyszer ideküldték tesztre, de most szintet léptek a nyomatékszenzoros géppel. Nem traktálnám az olvasót azzal, hogy milyen szövevényes beszélgetésbe bonyolódtam a gyártó illetékesével, erre jobb formátum a videós bemutató, de a lényeg az, hogy nagyon hisznek abban, hogy rövid időn belül sikeresek és népszerűek lesznek, leginkább azért, mert eddig bérgyártóként számos ismertebb kínai márkának dolgoztak be, ezért aztán tök sok tapasztalatuk van. Úgyhogy roppant érdeklődve álltam neki a doboz kibontásának.
Összeszerelés, kialakítás
Irtó nagy dobozban jött meg a termék, mivel 28 kilogrammot nyom a bringa. Az sok, de vele együtt jött amúgy egy 38 kilogrammos Duotts F26 is, arról már írtunk. A csomagban nyilván ott van a járgány, a gyorskioldós első kereket majd nekünk kell berakni (és nem árt rögtön hozzáigazgatni a féket), szintén a mi dolgunk lesz a pedálok, a sárvédők, az első lámpa és a hátsó csomagtartó felszerelése.
[+]
A helyzet az, hogy én ezzel két órát szütyörögtem el, sok kínai ember bizonyára gyakran csuklott (de nem össze), mert a mellékelt kézikönyv még arra sem jó, amire sokféle papírt használni szokás, mert túl kicsi. Ezért aztán a benne rejlő illusztrációk is kicsik, ráadásul szörnyű minőségben vannak nyomtatva, de legalább fent van a gyártó oldalán is PDF-ben, bár ez nem segített abban, hogy megszenvedjek a csomagtartóval és az első lámpával. Mindegy, egy ponton kész lett, de menet közben a dobozból előkerült egy csomó extra bigyó, például egy kormányra szerelhető, kis árnyékolóval is ellátott telefontartó, egy grátisz gázkar azoknak, akik semmit sem akarnak tekerni, a küllőkre rakható macskaszemeket is adják mellé, egy vaskos svájcibicskára hajazó imbuszkészletet, valamint egy pumpát is kapunk.
[+]
Ez egy városi kerékpár. Nincs középső merevítés, ebben a fehér színben már-már bájos, de teljesen egyértelműen nem versenyzéshez készült. Viszont vannak remek tulajdonságai, a fel -és leszállás könnyű, az ülés puha (ami persze hosszabb távon már nem előnyös, de eleinte nagyon kellemes), az első lámpa fénye erős, a hátsó is jól látszik, a kormányon levő kijelző kimondottan király, de még mellette a kis vezérlőgombok is kaptak világítást, ami nagyon kedves. A csomagtartóra rakott laminált rétegelt lemezre igazán nem voltam felkészülve, a hidraulikus tárcsafékekért pedig jár a pluszpont.
[+]
Na, de a lényeg itten a meghajtás kéne legyen. Ami annyiban azért fura, hogy ez nem egy középmotoros jószág, hanem tényleg arról van szó, hogy az első lánckerék tengelyében üldögél egy szenzor, ami a pedálerőt monitorozza és hátraküldi az infót az agymotornak (Ananda gyártmány) azonnal, hogy mennyi erőt lesz szíves hozzáadni a történethez. A középmotor egyébként drágább, viszont az az előnye, hogy az konkrétan a láncot húzza, nem pedig a kereket hajtja, vagyis több segítséget tud adni. Hét sebességünk van hátul egy Shimano Tourney TZ váltóval, ez fog is kelleni. A kerekek 27,5 inchesek, az ülésmagasság állítható, a kormány nem, ott csak a dőlésszög. Itt a csengő, a kijelző és a váltó mellett egy USB-A kimenet is van telefontöltéshez.
Menet közben
Aki eddig még csak egyszerű pedálszenzoros bringán ült, annak egy nyomatékszenzoros gép egy új világot nyit meg, ahol nincsen dadogás, rángatás és hirtelenkedés, hanem egyszerűen csak marha jó vele menni, mert ugyan kell tekerni, de mindig annyit segít a motor, hogy ez még könnyed legyen. Nem kell vele foglalkozni, csak teszi a dolgát, nem túl dombos vidékeken igazán komfortosan működik az egész. Tényleg folyamatosan változik a hozzáadott teljesítmény, semmiféle befeszülés nincs amiatt, hogy miképp kell ezt az egészet kontrollálni, egy gondtalan és egyértelműen működő segítséget jelent ez a megoldás.
[+]
De. Ez egy 250 watt teljesítményű hátsó agymotor. És egy 28 kilogrammos bicikli 2,5 inch vastagságú gumikon. Rásegítés nélkül egy kín, szóval lehetőleg ne merüljön le. Ami ennél talán fontosabb, hogy a komolyabb meredekségű útszakaszoknál azért lesz szükség lábmunkára, mert egyszerűen elgyengül, mindig ott lesz ugyan a 250 watt, ha tapossuk neki, de mi már többet fogunk beletenni a vonulásba, mint ő. Nem tud olyat, hogy felrepülünk vele mosolyogva a Kab-hegyre. Az OT16 is 250 wattot kínált, de az egy 10 kilogrammal könnyebb bringa és ez bizony számít. Nem véletlen, hogy akármilyen robusztusnak is tűnik a kialakítás, a maximális terhelhetőség csak 100 kilogramm, noha általában 120 kilogramm szokott lenni. Vannak korlátai, a Margit hídon remekül átsegít, kisebb meredekségű utak meg sem kottyannak neki, de könnyen találok Budán olyan utcát, ahol már nekem is oda kell lépnem. Egyébként lehet, hogy ez nem is baj, marad némi sportértéke a dolognak és azért 40 Nm nyomatékot ilyenkor is kapunk, ami ha nem is vesz le rólunk minden terhet, de egyáltalán nem lényegtelen.
[+]
Ám azért itt is vannak furcsaságok. Egyrészt az egyes, a kettes és a hármas fokozatok között most nem végsebesség kapcsán van eltérés, mindhárom fokozat elhajt a szoftveresen limitált 25 km/h-ig, hanem abban, hogy mennyit extrát tesz bele a történetbe. Az a tapasztalatom, hogy sík terepen az egyes szint is elegendő, akkor érdemes a hármast kapcsolni, ha emelkedő jön, vagy ha tényleg gyorsan akarunk eljutni a maximális tempóig. Viszont a rendszer nem tud mit kezdeni az enyhe lejtővel, ahol azért az ember kicsit tekerne, mert minimális tekerés mellett is kapunk valami rásegítést, ami ebben az esetben felesleges. Bár a gyártó szerint a termék megfelel az EU szabályozásnak, ezt két ponton is kapásból ki lehet játszani: egyrészt a gázkar felszerelésével, amikor nem kell a pedált tekerni, hanem tisztán az elektromotor hajt bennünket — ezen a ponton kiesett a kerékpár kategóriájából a masina. A másik a végsebesség, ezt a szoftveres limitációt úgy három másodperc alatt üttöttem ki a gépből, így viszont 30-32 km/h-s sebességet is elértem különösebb erőlködés nélkül, gyorsabban azért nem tudok menni, mert kábé ott fogy el a motorból az erő, lábbal pedig az áttétel miatt nem lehet átlépni ezt a szintet. Azt viszont simán lehet érzékelni, hogy ha az ember beletapos, akkor megjön a maximális erő hátulról is, ha csak krúzol, akkor pedig a motor sem tesz hozzá mindent, a két véglet között pedig tényleg korrektül leköveti a szenzor adatait a teljesítmény.
[+]
Az első-hátsó hidraulikus tárcsafékek hatékonyan lassítják ezt a behemótot, az első teleszkóp viszont meglehetősen egyszerű darab, egyrészt nem állítható a csillapítás erőssége, de azért a tördezett aszfaltos infrastruktúrából ki tudja venni a kézreszketést. Ez a habosított ülés nekem nem a kedvencem, hosszabb távon már pont ott súrolja a combhajlatot, ami akár kellemetlen is lehet. A váltót és a fékeket persze mindenkinek kell majd kicsit állítgatnia, de ez normális egy dobozos bringánál. Ha felrakjuk az extra gázkart (1 perces mutatvány), az csak akkor működik, ha a fedélzeti rendszerben a 0-s rásegítést választjuk, ilyenkor alattam sík úton 30 km/h volt a végsebesség.
App, kijelző, egyebek
Van egy tényleg nagyon jól látható kijelző a kormányon. Amikor bekapcsoljuk, akkor egy rövid időre látszik, hogy mennyi mindent ki tudna írni, ehhez képest meglehetősen kevés az információ. Az akku töltöttségét egy rovátkás visszajelző tudatja, pedig mennyivel jobb lenne a százalékos megoldás. A bal felső sarokban addig villog a Bluetooth ikon, amíg hozzá nem párosítjuk a telefonunkat, van egy visszajelzője a lámpának, alul pedig az összes táv, a napi táv, az idő és az akku feszültsége olvasható. Néha láttam egy piros ikont, ami pont olyan, mint a guminyomás figyelmeztetés az autókban, de a kézikönyv továbbra is satnya (még a webes PDF is) és egy mukkot nem beszél a piktogramokról. Aztán kiderült, hogy az annak a jele, hogy behúztam a féket. Köszönöm, nagyon fontos információ.
[+]
A kézikönyv szintén nem értekezik az alkalmazásról sem. Sebaj, OneSport néven fent van a Play Áruházban a szoftver, letöltés után végig kell esni egy regisztráción, aztán nincs más dolgunk, mint a bringa mellé állni és várni, hogy összejöjjön a kapcsolat. Nekem ez harmadik nekifutásra sikerült, aztán a következő bekapcsolásnál megint nem találták meg egymást. Maga az alkalmazás is béna, dadog a felület, félig van magyarra fordítva, szétcsúsznak a feliratok és azon kívül, hogy elvileg látszik a töltöttség százalékos állapota csak a cruise controlt és az indulásnál történő azonnal rásegítést lehet benne kapcsolgatni. Meg a lámpát, de azt minek. Az akkukijelzés 10 kilométernyi rásegítéses tekerés után továbbra is 100% volt, gyakorlatilag annyit mutat, ahány pálcikánk van a bringa saját kijelzőjén, ha onnan eltűnik egy, akkor itt azt fogjuk látni, hogy a töltöttség 80%-os…
[+]
Viszont. Hatótáv ügyben elég jók vagyunk. A 18,2 Ah-s akku egyébként is valamivel nagyobb, mint az iparági átlag, de a 250 wattos motor és a nyomatékszenzoros hajtás együttese meglehetősen takarékos. A gyártó 120 kilométeres hatótávot ad meg, ami tényleg nyugis, sík terepen zajló közlekedéssel elérhető, ha az ügyfél 60-70 kilogrammot nyom, nálam inkább 80 kilométer körül alakult a dolog. Sajnos ez csak akkor derül ki pontosan, ha megvárjuk, hogy teljesen lemerüljön, mert a display rovátkás visszajelzése és az app százalékos értéke is hozzávetőleges, viszont senkinek sem kívánom, hogy egy völgy alján döbbenjen rá, hogy elfogyott a nafta, mert ez egy súlyos bringa, izomból feltekerni vele bárhová elég nagy szívás. Magát az akkut ki lehet pattintani a váz alsó részéből és külön is tölthető, hogy ne kelljen felcipelni a pincéből a komplett biciklit.
Összegezzünk. A helyzet az, hogy a OneSport megcsinálta a munka nehezét: itt egy komfortos, könnyen használható, kellemes kialakítású városi bringa, ami finoman segíti a mindennapi tekerést. Pont annyira erős a motor, hogy még enyhe emelkedőkön átsegítsen, sík úton csak azt vesszük észre, hogy nem fáradunk, kényelmes az üléspozíció, jól kontrollálható a bicikli, korrekt a fékrendszer, kimondottan jól látható a kijelző, adnak hozzá egy csomó kis extrát (pumpa, telefontartó, USB-A töltőport, csomagtartó, első-hátsó lámpa), a nyomatékszenzoros megoldás pedig tényleg egy teljesen más liga. Ám nagyon érződik, hogy bár gyártásban a OneSportnak van rutinja, a finomhangolás kapcsán még van tennivaló. Nagyon gyenge a mellékelt alkalmazás, bizonytalan a Bluetooth kapcsolat, nincs kihasználva a remek kijelző összes képessége, satnya a kézikönyv. Ezeket a visszajelzéseket menet közben persze én is folyamatosan küldtem a gyártónak, remélhetőleg lesz foganatja, mert az OT05-öt eddig nem küldték még ki senkinek, szóval kvázi mi voltunk az első tényleges használói ennek a bringának. Ha nem valami hegyesebb részen laknék, akkor a saját életemben is el tudnám helyezni ezt a kerékpárt még a szoftveres hülyeségeivel együtt is, mert mint bringa pont azt hozza, amit ígérnek. Mivel itt most tényleg egy vadiúj termék első tesztjéről van szó, ezért a OneSport egy spéci kuponkódot csinált a Mobilarena számára, ha vásárlásnál valaki a MOBILARENAOT05 kódot megadja, akkor 100 eurós kedvezményt kap, vagyis a végösszeg 949 euró lesz a kék színhez és 999 euró a többihez, ami jelen árfolyamon 377 ezer, illetve 397 ezer forintnak felel meg. Ez így simán a pedálszenzoros bringák árszintje, miközben az OT05 egy jóval fejlettebb megoldást kínál. Eddig úgy tűnik, hogy a OneSport jó úton jár, kvázi mondhatjuk, hogy a hardvert megoldják korrektül és jó árfekvésben, a szoftveres oldalnál viszont jóval több fókuszra lenne szükség. Akárhogyan is, önmagában a nyomatékszenzor használata ezen az árszinten egy magasabb polcra helyezi ezt a bringát, tényleg öröm volt használni a városban. Nem szokásom kifejezetten rajongani biciklikért, most sem fogok, de azt gondolom, hogy a kuponkódos árat ez a bringa tényleg megéri, örömmel használtam nem csak én, hanem a bringás szempontból jóval kényesebb Prohardver főszerkesztő is.
Bog
A terméket maga a gyártó küldte el nekünk tesztre, köszönjük. Itt lehet megrendelni ingyenes szállítással, a MOBILAREOT05 kupnkód 100 euró kedvezményt ér.
