Hirdetés
Menet közben
Aki eddig még csak egyszerű pedálszenzoros bringán ült, annak egy nyomatékszenzoros gép egy új világot nyit meg, ahol nincsen dadogás, rángatás és hirtelenkedés, hanem egyszerűen csak marha jó vele menni, mert ugyan kell tekerni, de mindig annyit segít a motor, hogy ez még könnyed legyen. Nem kell vele foglalkozni, csak teszi a dolgát, nem túl dombos vidékeken igazán komfortosan működik az egész. Tényleg folyamatosan változik a hozzáadott teljesítmény, semmiféle befeszülés nincs amiatt, hogy miképp kell ezt az egészet kontrollálni, egy gondtalan és egyértelműen működő segítséget jelent ez a megoldás.
[+]
De. Ez egy 250 watt teljesítményű hátsó agymotor. És egy 28 kilogrammos bicikli 2,5 inch vastagságú gumikon. Rásegítés nélkül egy kín, szóval lehetőleg ne merüljön le. Ami ennél talán fontosabb, hogy a komolyabb meredekségű útszakaszoknál azért lesz szükség lábmunkára, mert egyszerűen elgyengül, mindig ott lesz ugyan a 250 watt, ha tapossuk neki, de mi már többet fogunk beletenni a vonulásba, mint ő. Nem tud olyat, hogy felrepülünk vele mosolyogva a Kab-hegyre. Az OT16 is 250 wattot kínált, de az egy 10 kilogrammal könnyebb bringa és ez bizony számít. Nem véletlen, hogy akármilyen robusztusnak is tűnik a kialakítás, a maximális terhelhetőség csak 100 kilogramm, noha általában 120 kilogramm szokott lenni. Vannak korlátai, a Margit hídon remekül átsegít, kisebb meredekségű utak meg sem kottyannak neki, de könnyen találok Budán olyan utcát, ahol már nekem is oda kell lépnem. Egyébként lehet, hogy ez nem is baj, marad némi sportértéke a dolognak és azért 40 Nm nyomatékot ilyenkor is kapunk, ami ha nem is vesz le rólunk minden terhet, de egyáltalán nem lényegtelen.
[+]
Ám azért itt is vannak furcsaságok. Egyrészt az egyes, a kettes és a hármas fokozatok között most nem végsebesség kapcsán van eltérés, mindhárom fokozat elhajt a szoftveresen limitált 25 km/h-ig, hanem abban, hogy mennyit extrát tesz bele a történetbe. Az a tapasztalatom, hogy sík terepen az egyes szint is elegendő, akkor érdemes a hármast kapcsolni, ha emelkedő jön, vagy ha tényleg gyorsan akarunk eljutni a maximális tempóig. Viszont a rendszer nem tud mit kezdeni az enyhe lejtővel, ahol azért az ember kicsit tekerne, mert minimális tekerés mellett is kapunk valami rásegítést, ami ebben az esetben felesleges. Bár a gyártó szerint a termék megfelel az EU szabályozásnak, ezt két ponton is kapásból ki lehet játszani: egyrészt a gázkar felszerelésével, amikor nem kell a pedált tekerni, hanem tisztán az elektromotor hajt bennünket — ezen a ponton kiesett a kerékpár kategóriájából a masina. A másik a végsebesség, ezt a szoftveres limitációt úgy három másodperc alatt üttöttem ki a gépből, így viszont 30-32 km/h-s sebességet is elértem különösebb erőlködés nélkül, gyorsabban azért nem tudok menni, mert kábé ott fogy el a motorból az erő, lábbal pedig az áttétel miatt nem lehet átlépni ezt a szintet. Azt viszont simán lehet érzékelni, hogy ha az ember beletapos, akkor megjön a maximális erő hátulról is, ha csak krúzol, akkor pedig a motor sem tesz hozzá mindent, a két véglet között pedig tényleg korrektül leköveti a szenzor adatait a teljesítmény.
[+]
Az első-hátsó hidraulikus tárcsafékek hatékonyan lassítják ezt a behemótot, az első teleszkóp viszont meglehetősen egyszerű darab, egyrészt nem állítható a csillapítás erőssége, de azért a tördezett aszfaltos infrastruktúrából ki tudja venni a kézreszketést. Ez a habosított ülés nekem nem a kedvencem, hosszabb távon már pont ott súrolja a combhajlatot, ami akár kellemetlen is lehet. A váltót és a fékeket persze mindenkinek kell majd kicsit állítgatnia, de ez normális egy dobozos bringánál. Ha felrakjuk az extra gázkart (1 perces mutatvány), az csak akkor működik, ha a fedélzeti rendszerben a 0-s rásegítést választjuk, ilyenkor alattam sík úton 30 km/h volt a végsebesség.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
