Bevezető, doboz
Carl Pei karrierje a Nokiánál és a Meizunál kezdődött, később az Oppo és a OnePlus vezéralakja volt éveken át, nevét valószínűleg mindenki ismeri, aki követi a mobilos világ történéseit. A kínai származású, de a nyugati világban szocializálódott vezető elsősorban marketing és kommunikáció szempontjából hozott sok újat a piacra, a OnePlus esetén több ilyen bravúrral is előálltak. Egyrészt, a OnePlus One esetén nagyon szerény, 50 ezer példányos eladási célt állítottak be, miközben egyértelmű volt, hogy az ár/érték arányban kiemelkedő mobilból annyit tudnak majd eladni, amennyi a gyártókapacitáson átmegy, így aztán közel egymilliós tétel került az eleinte csak meghívós alapon megvehető telefonból forgalomba, ezzel papíron sokszorosát teljesítette az elvártaknak, de említhetjük a OnePlus 2 bemutatóját is, ami az akkor lenyűgöző újdonságként mindenkit érdeklő VR-technológiával több százezres nézettséget hozott nekik, ezzel még ismertebbé téve a márkát.
Carl Pei, immár Nothing-színekben [+]
Talán ez a két példa is elég jól érzékelteti, hogy mennyire sokféle marketingötlet vált sikerré Pei kezei alatt, viszont az, ahogy kilépett a vállalattól, majd önálló márkanevét úgy futtatta fel fél év alatt, hogy ehhez egyetlen terméket sem kellett lelepleznie, ahhoz tényleg kell valami zsenialitás. A Nothing nevű vállalatát 2021 januárjában mutatta be, a mindenféle konkrétumot nélkülöző hír pedig úgy futott végig a teljes nemzetközi tech-sajtó címlapjain, mint valami csodával határos esemény: persze, egy ismert alak által megalapított cégről beszélünk, tehát ez annyira még nem is meglepő, de aztán képbe került, hogy mikorra lesz ebből termék, majd sorra jelentették be a nagy támogatókat, mint a legelső iPodot megálmodó mérnök, Tony Fadell, Steve Huffman (Reddit), Kevin Lin (Twitch), vagy épp az ismert youtuber és filmrendező Casey Neistat.
Dinamikusan nő a piac, de vajon lehet elég innovációt mutatni a TWS-kategóriában? [+]
Egyetlen Nothing termék sem került még piacra, mikor a különféle befektetők már 22 millió dollárt kalapoztak össze a cégbe, amiről akkor mindössze annyit lehetett tudni, hogy elsőkörben audióval fog foglalkozni, elsőként pedig egy TWS-fülhallgatót fognak gyártani. Egy TWS-fülhallgatót, ami ugyan piacilag erősen növekvő, de mégis, túl sok innovációs teret önmagában nem tartalmazó termékkategória, ahol végtelen mennyiségű kisebb-nagyobb gyártó kínál elképzelhetetlen mennyiségű alternatívát, az eladási dominancia pedig jelentős részben azért lehet az Apple-é, mert az ő AirPods kütyüjük zseniálisan működik együtt a többi Apple termékkel. Mindenesetre a hírek csak jöttek és jöttek az ear (1)-ről, ezeket óraműpontossággal közölte a sajtó, a nyár második felében pedig le is leplezték a kütyüt, majd ősz elejére hozzánk is megérkezett a teszttermék.
[+]
Az elegáns kartondobozt egy egyszerű nyitófülnél fogva téphetjük fel, mintha egy csokit bontanánk ki: túl szép nem lesz utána a vitrinben vagy a polcon, de az biztos, hogy ezt senki nem fogja előttünk feltűnés nélkül felnyitni. Odabent nincs nagy meglepetés, a füles a töltőtokjában ücsörög, egy apró dobozka rejti a kicsi és a nagy méretű gumiharangokat (gyárilag a közepesek vannak a fülesen), egy másik pedig az USB-C végű USB-A-s kábelt.
Külső, ergonómia, hangzásvilág
Design szempontjából az egész fülhallgatót egyfajta letisztultság jellemzi, a skeleton, azaz átlátszó ház a töltőtokra és a fülesekre egyaránt jellemző, a pöttyökből kirajzolt betűtípus pedig nem csak az eszközön lévő feliratokat, hanem a hozzá tartozó alkalmazás tipográfiáját is végigkíséri, az átgondoltság abszolút jellemző a termék minden részére. Érdekességképp a töltőtokba egy félgömb alakú bemélyítés is került, aminek túl sok érdemi haszna nincs azon kívül, hogy bele tudunk kapaszkodni ujjbeggyel a zsebben vagy a táskában, mindazonáltal az egyedi, eddig sosem látott érdekességnek ára is van: a fülesek méretéhez és az akksik kapacitásához képest indokolatlanul naggyá teszi az egész töltőtokot, egész konkrétan 58,6 x 58,6 x 23,5 milliméteres dimenziókról és 57,4 grammos tömegről beszélünk a tok kapcsán.
[+]
Az átlátszó kialakítás persze megbosszulhatja magát, rendszeresen kell tisztogatni, hogy ne maradjon belül zsíros, kívül pedig ujjlenyomatos, és ha épp csúnya, akkor nagyon csúnya tud lenni, de az egész fülesnek ad egyfajta extrát a tech-beállítottságú felhasználóknak. Színválaszték nincs, a fülesek belső oldala, illetve a töltőtok belső része minden esetben fehér. A zsanér atomfeszes, a töltőtok mágnesei jól irányzott behelyezéssel már fél centiről magukba húzzák a füleseket, gyakorlott TWS-felhasználóknak egy perc lesz megszokni a használatát, de akik nem használtak még efféle kütyüt, annak biztos lesz némi gyakorlóidő, amikor még nem ösztönből jön, hogy melyik oldal hova megy, és milyen szögben kell elengedni a fülest, hogy tényleg a helyére kerüljön.
[+]
A Nothing, mint termékfilozófia nagyon jól érezhető, amikor a fülünkbe vesszük az eszközt: tényleg olyan, mintha semmi nem lenne a fülünkben, a 4,7 grammot nyomó, ergonómiailag nagyon jól kivitelezett fülhallhatók súlypontja is nagyon jó helyre került, a jó illesztékkel, rendesen behelyezve egyáltalán nem kell igazgatni a fülben.
[+]
11,6 milliméteres dinamikus, grafén borítású meghajtó került a fülesekbe, ami a termék többi specifikációjához képest kiemelkedően nagy átmérőnek nevezhető, viszont így is megvannak a zenei élmény korlátai. Egyrészt, ez egy középkategóriás fülhallgató, ennek megfelelően pozícionált hangolással, mindenféle AptX HD vagy LDAC kodek beiktatása nélkül, közepes minőségű, SBC-s és AAC-s chippel. Az alap hangszínszabályzással a magasak túlságosan harsányan, élénken lépnek be a képbe, a mélyek kicsit visszafogottabbak, de ettől függetlenül megvan a dinamikájuk, energiájuk. Érdemi színpadképről csak minimálisan beszélhetünk, a háttérhangszerek sokszor túlzottan is a háttérbe szorulnak, olykor bele is mosódnak abba.
[+]
Hangerőben nagyjából egy közepes szintet hoz az Ear (1), megsüketíteni biztosan nem fog senkit, sőt, a forgalmas utcák zaja mellett aktív zajszűréssel is jó eséllyel a maximum közelében lesz a hangerőtartománynak, ami a legtöbb fülesnél inkább a maximum alatt három-négy lépést jelent. Az áttetsző mód természetessége nagyon szimpatikus volt nekem, viszont a zajszűrés lehetne hatékonyabb, az állandó zajokat sem tudja teljesen kiszűrni, de erre is azt mondhatjuk: az árkategóriájához képest ítélve rendben van.
Alkalmazás, üzemidő, összegzés
Ahogy az ear (1)-et párosítási módba tesszük, azonnal kereshetjük a mobilunkon, természetesen bekapcsolt Bluetooth-szal, majd miután Google eszközként automatikusan felismeri a Nothingot az Android, párosítás után azonnal fel is ajánlja, hogy töltsük le a vonatkozó alkalmazást, amivel a frissítéseket telepíthetjük és az eszköz összes beállítását elérjük. Ha valakinél ez mégsem történne meg, ide kattintva eljuthat a Play Áruház termékoldalára, iOS-felhasználók pedig az App Store-ban találják meg az ear (1) néven futó szoftvert.
[+]
Az ear (1) alkalmazás viszonylag kevés funkciót kapott, azokat viszont hatékonyan, minden hiba nélkül teljesíti: egyrészt, ezen keresztül tudjuk frissíteni a fülesek szoftverét, ha épp érkezik új verzió, továbbá nyomon követhetjük, hány százalékon áll a fülesek töltöttsége, beállíthatunk hangszínszabályzót a legegyszerűbb sémák szerint (több mély, több magas, beszéd, kiegyensúlyozott), és variálhatunk az érintésérzékeléssel is: a zajszűrést bekapcsoltathatjuk érintésvezérléssel, lépkedhetünk a zeneszámok között is, ujjtologatással pedig elvileg a hangerőt is állíthatjuk. Ezen kívül kikapcsolhatjuk, hogy érzékelje a viselést, és ennek megfelelően indítsa el vagy állítsa le a tartalmat, illetve van benne egy kereső mód is, ha véletlenül úgy kiesne a fülünkből a kütyü, hogy nem találjuk meg azonnal.
[+]
Aktív zajszűréssel maximum 4 órányi folyamatos zenehallgatást lehet számolni, utána vissza kell tenni a töltőtokba a kütyüket, összesen maximum 5 alkalommal tölti tele a füleseket a dobozka. A gyártó által megállapított 34 órányi zenehallgatás szinte álomszerű, közel 6 órányi füleses zenehallgatással számolni még kikapcsolt zajszűrés és alacsonyra vett hangerő mellett sem túl reális, viszont ha kikapcsoljuk a zajszűrést, akkor tény, hogy bőven 4 óra fölé lehet menni zenehallgatással a valóságban is.
[+]
Nem titok, hogy az ear (1)-nek voltak gyermekbetegségei, viszont mi, a forgalmazás harmadik hónapjában már egyik hibával sem találkoztunk, nem ugrándozott a zajszűrési mód, működött a gyors csatlakozás (Android Fast Pair), és a töltőtokban lévő ledecske is tökéletesen jól működött, így tehát kijelenthető, hogy a terméktámogatás jelenleg nagyon aktív, és csak a nálunk töltött idő alatt is két frissítés érkezett a fülhallgatóra. A három mikrofon közös munkáján viszont lehetne még fejleszteni, a beszélgetési hangminőség gyenge közepes, zajos környezetben csorbul az érthetőség, de teljesen csendes körülmények között is tompa, dinamikátlan, kissé víz alatti érzésű beszédhang jut el a vonal túlvégére.
[+]
Tesztünk végére csak az marad a kérdés, hogy a Nothing ear (1) hozta-e azt a zseniális innovációt, amit a hosszú hónapok várakozása alatt elképzelhettünk, a válasz megadását viszont inkább olvasóinkra bízzuk. Az biztos, hogy ennyire egyedi külsejű TWS fülhallgatóval eddig nem találkoztunk, remek a kényelem, korrekt a zajszűrés, teljesen megfelelő az üzemidő, pöpecül működik az alkalmazás, az árkategóriában elvárható szintet bőven megüti a zajszűrés, és tulajdonképpen az árazás sem szállt el, hiszen hazai forgalmazásban mindössze 39 000 forintért elérhető: ha nem lennének hibák a telefonálási hangminőségben, könnyedén tudnánk egy ajánlott plecsnit tenni rá, így viszont csak egy Tetszett plecsnit tudunk rátenni. A Nothing ear (1) piaci helyzetét ugyanakkor nem segíti, hogy időközben a még jobb zajszűréssel ellátott, szintén elég jól működő Huawei FreeBuds 4i egy 25 ezer forintos fülhallgató lett. Innentől nagyjából be is árazhatjuk, mennyi felára van a hype-nak és a különleges megjelenésnek: nagyjából 14 ezer forint.
 |
| Nothing ear (1) |
szentkuti11
