Bevezető

Már megint igen szerencsésen jött ki a lépés. Egyszerre érkezett hozzánk ugyanis két 8800 Sirocco, az egyik a gyártótól, a másik pedig az XXL GSM-től. Polacheck kollega felmarkolta az előbbit azzal a szöveggel, hogy most nagyon májer lesz és két hétig egy ilyen drága cuccal fog villogni, jómagam pedig maradtam annál, amit hamarabb vissza kell adni, de így is vetítettem vele rendesen.

Negyedmillió forint. Legalább ennyit kell leszurkolni érte most, ha ezt az ujjlenyomat vételezésére tökéletes szerkezetet szeretnénk magunknak tudni. Érthetően úgy vigyáztam rá, hogy szokásommal ellentétben még a mellékelt bőrtokba is bele óhajtottam helyezni, hogy ne érje semmiféle külső behatás, de ezt hamar felülbíráltam, ugyanis a telefon annyira passzentosan illeszkedik a tokba, hogy onnan kiszedni jó fél percébe kerül az embernek, amitől a második bejövő hívás után idegrohamot kaptam.

Sebaj, majd törölgetem a szintén mellékelt kendővel. Aha, hát persze. Fotózáskor derült ki igazán, hogy hiába minden. Óvatosan lepucoltam az egészet, majd két ujjal megfogva elhelyeztem a megfelelő helyen, fogtam a fényképezőgépet és… oh, a fenébe, már megint tiszta paca ott, ahol két ujjal hozzáértem. Egy 8800 Sirocco tulajdonosának bele kell törődnie, hogy sosem lesz makulátlanul ragyogó a készüléke. Pláne nem, ha valaki kiszúrja, hogy mi van nála (ez igen nagy sűrűséggel meg is történik), mert akkor tutira elkérik, és megint tele lesz eklektikus foltokkal a fedlap.

Azt mondta az XXL GSM tulajdonosa, hogy a telefont úgy viszik, mint a cukrot. Egy negyedmillás készülékért majdnem összeverekedtek a boltban, mert kevés volt belőle. Egy bizonyos felhasználói kör csak arra várt, hogy a Sirocco megjelenjen, és nekik mindegy, hogy mennyibe került, ez státuszszimbólum, életérzés, de kérjünk hozzá kölcsön minimum egy 5-ös BMW-t.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!