Doboz, külső
Egy gofrisütő is röhögve befért volna abba a dobozba, amelyben a Nokia 6210 csücsült. Pedig a tartozékok listája csak a szokásos, azaz egy töltő, egy adatkábel, egy CD és némi papírhalom kúszott elő a csomagolásból. Autós tartó és töltő nincs, pedig mondjuk pont ezektől lehetne Navigator a cucc, úgyhogy minimális energiát fordíthattak volna rá.
Az eszköz maga nagyon-nagyon hajaz a 6220 Classic-ra. Ugyanaz a fényes fekete borítás, kék háttérfény a gombokon, ezüstös sáv oldalt. A formai elemek is visszaköszönnek, a hátlap is ennek fényében fogant. Ízlés dolga, hogy a csúszos előlapi felületet és az érdes hátsó műanyagborítást ki mennyire éli meg minőséginek, de tartok tőle, hogy inkább az olcsóság jut róla az egyszeri felhasználó eszébe.
Ezzel együtt az összeszerelési minőség jó. A fedlapnak ugyan van némi holtjátéka, de a csusszanás nagyon profinak érződik. A készülék bal felén a microUSB bemenetet takarja egy ajtócska, illetve itt van a microSD kártya nyílása is. Jobb oldalon a hangerőgombokat és a kamera kéken világító gyorsbillentyűjét találhatjuk. Érdekes módon a telefon tetején nincs bekapcsológomb, helyette a töltő és a 2,5 mm-es jack csatlakozóval találkozhatunk. A 6210 Navigatort a piros gomb hosszas megnyomásával kelthetjük életre.
A hátlap elegáns, egyszerű. A kamera lencséje felett kékes felirat látható a pixelszámról, mellette LED-es villanó. Az akkumulátorért viszont erősen meg kell dolgoznunk, ugyanis nagyon passzentos a panel, hiába van alul egy gomb, amely elvileg oldja a szorítást, így is küzdelmes melóról van szó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
