Előszó
Némelyik mobilgyártó viselkedését nagyon nehéz megérteni. Most épp a Nokiát nem lehet hova tenni: a finnek az iPhone hatalmas sikerét látva belevágtak az általuk birtokolt Symbian Series 60 platform érintőkijelzős változatának fejlesztésébe, melynek eredményét a felhasználók 2008. novemberében, az 5800 XpressMusic kézhezvételekor láthatták meg. A felhasználói felület milyenségéről most nem szeretnék beszélni, csak a tényekről: az 5800 egy fiataloknak szánt zenei készülék, mely anyaghasználatában, forma- és színvilágában egyaránt látszik.
Az úttörő készülék megjelenése óta eltelt közel háromnegyed évben csupán egyetlen újabb érintőkijelzős masina látott napvilágot, a prémium szegmensbe pozicionált, billentyűzettel ellátott N97, mely legfeljebb ára alapján lehetne a nagy konkurens iPhone ellenfele, felépítése, kialakítása máshova sorolja. Most pedig megérkezett a harmadik érintős készülék, ami bizony nem más, mint az 5800 Tube butított, kicsinyített változata, azaz egy újabb fiataloknak szánt zenei modell. A masina megjelenésének tényével önmagában még semmi gond nincs, az viszont érhetetlen, hogy a finnek csak ölbe tett kézzel nézik, ahogy az Apple és a többi gyártó szépen elhalássza az orruk elől azokat az ügyfeleket, akik bár régen Nokia felhasználók voltak, most olyan érintésérzékeny kijelzővel ellátott telefonra vágynak, amilyet a finnek nem gyártanak.
[+]
Samsung S5230, Nokia 5530 és 5800
Szóval 5530 XpressMusic az XXL GSM-től: kisebb méret, kisebb hype, kisebb doboz, kevesebb tartozék. Tokot sajnos nem kapunk, 4 GB-os microSD memóriakártyát viszont igen, plusz az alapvető trió is képviselteti magát: a töltő Nokia csatlakozós, az adatkábel microUSB-s és elképesztően rövid (10 centiméter körüli), a fülhallgató pedig új típusú, hallójáratos, fiatalos külsejű, kábele szalagra emlékeztet (tehát a metszete nem kör, hanem téglalapalakú), hangerőállító vagy számléptető gombok nincsenek rajta.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
