Külső, kijelző
Ha egy efféle, múltidézően nyomógombos készülék jár nálunk, akkor ennek megfelelően jóval kevésbé aktív használat vár a tesztelőre, de persze a biztonság kedvéért mindig ott van zsebben a telefon, ha épp hirtelen ki akarnék próbálni egy funkciót, vagy nagyon lefotóznék valami érdekeset a cikkhez. Ennek megfelelően egész nap az 5310-zel jöttem-mentem, de a nap végére gyakorlatilag el is felejtettem a létezését, és amikor valamilyen okból a megtapogattam a zsebem, elsőre nem is állt össze a kép, hogy mi a fene lehet ez az öngyújtó-jellegű apróság nálam, hiszen olyat ritkán hordok magammal. Mai szemmel nézve tényleg bármilyen feature phone, azaz hagyományos mobiltelefon aprónak érződik, mégis azt kell mondjam, hogy az új 5310 a maga kategóriájában túl nagy: 123,7 x 52,4 x 13,1 milliméteres dimenzióiból nyilván a vastagsági adat tűnik fel, főleg úgy, hogy az eredeti 5310 vastagsága akkor lenyűgöző módon maradt egy centi alatt, a kijelző két szélén, erősen lefelé hajló él pedig tovább erősítette a pengevékonyság illúzióját.
[+]
Ehhez képest az új 5310 egy féltégla, egy papírnehezék és egy NDK-s szappantartó egy testben, ami még 17 grammal nehezebb is elődjénél, pedig ebben a súlycsoportban 71 és 88 gramm között komoly százalékos különbség is van. Fekete-pirosban talán eggyel stílusosabb, mint fehérben, ahol a nagy homogén felületek még butábban néznek ki, de kérdem én, hol van az eredeti XpressMusic apró pöttyös struktúrával egyedivé tett hátlapja, hova tűnt az a szép, kétoldali ékforma, ami az 5310-et igazán különlegessé tette? Sajnos ez már a múlt, innentől fogva el kell fogadjuk, hogy egy tök átlagos belépőmobilt elemezgetünk, aminek oldalára két piros betét került. Sajnos a HMD-nél még azt is elfelejtették, milyen volt a gombelrendezés az eredetin, így bal helyett jobb oldalra tették a zenevezérlő gombokat, az eredetileg jobb oldalt lévő hangerőszabályzó páros pedig itt a bal oldalon csücsül.
Elvileg ettől 5310 az 5310 [+]
Mindezeken túl az összeszerelés minősége egyébként nem rossz: nincs nyeklés-nyaklás és recsegés a plasztik ház felől, az előlapi gombsor megnyugtató, monoton kattogással teszi a dolgát, a vibramotor határozott, egyedül az oldalsó gombok csattognak hangosabban a szükségesnél. Méretes hangszórórácsok kaptak helyet az előlapon, ettől függetlenül nem érdemes remek minőségre számítani, hangerőből viszont nem lesz hiány, recsegésig hajthatjuk az aprócska hangkeltőket.
[+]
2,4 hüvelyken, 240 x 320 pixelt jelenít meg az előlapi TFT panel 3:4-es képaránnyal. Az előlapból számolt kijelző-előlap arány 27,5%, ami persze szintén rosszabb a 13 éves névadónál. Természetesen a plexi mögött, mélyen bújik meg a panel, ami egykor még az érintőképernyős eszközöknél is magától értetődő volt, mára már szinte teljesen elfelejtettük, de a nyomógombos kategóriában ez még bőven elmegy. Kézzel, 5 lépcsőben állíthatjuk a fényerőt, az automatikus elhalványulás pedig 10 és 120 másodperc között variálható. A menüben, a levelezésben és a kontaktok közt normál és nagy betűméretet választhatunk, de az idősebb, esetlegesen gyengébben látó felhasználók valószínűleg így is meg fognak küzdeni egy-egy menüpont leolvasásával.
[+]
A mobil mindkét csatlakozója felülre került, ez egész konkrétan egy microUSB és egy 3,5 milliméteres jack csatlakozót jelent. A sivár hátlapon egy Nokia felirat, egy, az indokoltnál nagyobb helyen terpeszkedő VGA kamera és egy zseblámpaként is használható vaku helyezkedik el. Vékony műanyagpöckök tartják a helyén a hátlapot, lepattintva kivehetővé válik az 1200 mAh kapacitású akkumulátor, és már lehet is behelyezni a két darab hagyományos mini SIM kártyát, illetve a microSDHC bővítőegységet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
