Külső
Ez a készülék nem más, mint egy átnevezett és olcsóbb árcímkével ellátott 5800. Ez már a külsején is látszik, mérete például tizedmilliméterre megegyezik az említett modellével (111 x 51,7 x 15,5 milliméter), igaz, kicsit nehezebb annál (115 gramm), ami abszolút nem indokolt. Főszerkesztőnk az egyértelműen belőhető rokoni szálak ellenére azt mondta, hogy neki az N97 jut róla eszébe, valószínűleg a fehér szín állhat a dolog hátterében — egyébként létezik feketében is. Az összeszerelési minőség nem különösebben jó, a készülék a nyomkodásra nyekergésre reagál, nekem ez a telefon nagyon "műanyagos", ráadásul a felületét képező plasztikok előszeretettel gyűjtik az ujjlenyomatokat és egyéb szennyeződéseket is. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez egy alsó-középkategóriás modell, tehát nyilván nem várhatunk prémium kategóriás anyaghasználatot.
Az előlap tetején az aprócska telefonhangszóró tátong, attól jobbra beazonosíthatatlan lyuk látható, az biztos, hogy nem másodlagos kamera, valószínű hát, hogy a fény és távolságérzékelő párost tisztelhetjük benne. Középen terül el a 3,2 hüvelyk átlójú, 360 x 640 pixeles felbontású rezisztív TFT-érintőpanel, melyet ugyan lehet használni ujjal is, ám technológiájából adódóan jobban szereti a ceruzát vagy a körmöt. A képminőség rendben van, ebben az árkategóriában ennél nagyobb felbontást nem fogunk találni. Alulra három gomb került, a szélsők segítségével tudjuk kezelni a hívásokat, míg a középső alaphelyzetben a menübe repít minket — ha a telefont balra döntjük, ezek háttérvilágításaiból kirakhatjuk a magyar zászlót. Az előlap körül szürke perem található, ami bár védi a kijelzőt, szerintem nagyon bénán néz ki, arról nem is beszélve, hogy pár nap használat után a kosz megragadt a perem csücskénél, tisztítani emberes feladat, viszont kötelező jellegű.
A hátlapnál a nagy móka ugyebár az, hogy cserélni lehet, gyárilag ugyebár a fehér helyett türkizt/techno-rózsaszínt/vöröset is felpattinthatunk. Így három színű lesz a telefon, az előlap pereme ugye szürke, az oldalsó részek fehérek, a hátlap meg olyan, amit felrakunk, ez a színkavalkád nekem sok volt, kicsit házibarkács hangulatot kölcsönzött a készülék, ami véleményem szerint úgy néz ki, mintha csak félig lenne összerakva. Persze biztos van, akinek tetszik, nem leszek tehát gonosz. A tényeknél maradva: a bal felső sarokban található a 2 megapixeles, fixfókuszos kamera, alulról pedig a kellemes fogású ceruzát húzhatjuk elő.
A készülék tetején a fedlappal takart microUSB csatlakozót, a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet, a vékony csatlakozós Nokia töltő helyét és a bekapcsológombot találjuk. A töltés kizárólag a töltővel megoldható, számítógépre vagy microUSB-s hálózati töltőre kötve a készülék akkumulátorába nem megy majd áram, ami elég sajnálatos. Az eszköz bal oldalán a kihangosító hangszóróját, a SIM foglalatot és a microSD bővítőhelyet találjuk, jobbra a hangerőszabályzó gombpáros, a képernyőzárat feloldó csúszka és a kamera exponálógombja került.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
