Nokia 3610 - az érdektelenség szobra

Multimédia

A fedlapon levő kamera 1,3 megapixeles, fixfókuszos, vaku nincs. Álló nézetű a kereső, teljesen evidens, hogy a fotózás egyfajta „ez is legyen má’ benne” elv szerint készült. Az opciók listája szűkös, néhány effekt, önkioldó, éjszakai mód és képméret, illetve képminőség állítás próbál valami pluszt adni, de ezek nélkül is elvegetálnánk valahogy. A képek pont olyanok, mint ahogyan a specifikációk alapján azt várni lehet, kicsit lentebb van néhány alkotás. Videót 176x144 pixelben rögzít a 3610, ezzel sem fogja megváltani a világot.

Miután a telefonba – az akkumulátor alá – beletolhatunk akár 4 gigás memóriakártyát is (microSD), ezért a zenelejátszónak talán van némi értelme, bár a mellékelt füles valószínűleg a legolcsóbb, amit a Nokia fel tudott hajtani valahonnan a távoli Kelet utolsó bugyrából. Maga a lejátszó persze nem hoz újdonságot, a Series40 patform predesztinálja ennek milyenségét és funkcionalitását.

ID3 tagek alapján rendeződnek a zenék, fut a háttérben, ismétlődő és véletlenszerű lejátszás is van, illetve equalizer is található a lehetőségek között. Kihangosítva nem szól vészesen gyengén, fülessel jó is lehetne, ha lenne normális headsetünk, de ehhez vagy szerválunk átalakítót, vagy beruházunk egy – a telefon értékét meghaladó – sztereó Bluetooth tartozékra. FM-rádió nincs (súlyos hiba), a diktafon egy órányi hangot képes rögzíteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!