Menü, alapfunkciók
A 128x160 pixeles kijelző persze nem világbajnok. Anyámnak kiemelten fontos, hogy jól lássa a betűket, úgyhogy izmoztam neki azzal a lehetőséggel, hogy a telefonkönyvben, az üzeneteknél és a böngészőnél (jött is a kérdés: mi az a böngésző) lehet állítani a betűméretet. Az alap menürendszerben viszont nem, s miután a két funkciógomb felirata vékonyabb típusú karaktereket használ, érkezett is rá immáron a második panasz.
Maga az ikonos menü kilenc rajzocskával könnyen átlátható, kezelhető. Aktív készenléti kijelző ezúttal nincs, helyette a navigációs irányaihoz rendelt funkciók rajzai látszódhatnak, ha akarjuk. A színvilág témák segítségével szabályozható, de egy ekkora és ilyen felbontású kijelzőn ne várjunk csodákat.
A telefonkönyv egyszerű, a nagy betűtípus tényleg nagy. Pár alapadatot minden névhez fel lehet venni (több szám, email cím, kép, csengőhang), keresni könnyű. Az üzenetkezelés sem egy nagy ördöngősség, csak a Series40 platformba épített összevont szerkesztő zavaró kissé egy ekkora felbontású képernyőn, mert a kijelző felét elfoglalja a címzett, alatta mindig csak éppen az a sornyi szöveg látható, amit írunk, mert ezek alá még a multimédiás csatolmányok gyors elérést szolgáló ikonsávot is belepréselték a tervezők, így kissé zsúfolt a képernyő. Email kliens is van (csatolmányokat ne akarjunk használni), az MMS mérethatára 300KB. Ha multimédia tartalmat csatolunk, akkor szegény 2680 elkezd izzadni, s a szövegbevitel lelassul. Jöjjön egy rövid videó a funkciókról, a végére kissé allergiás is lettem a telefontól, ez látszik (hallatszik) majd a minimoziban...
Eddig tehát alapvetően minden oké, teszi a dolgát a kis Nokia, de eljön a pillanat, amikor telefonálni is óhajtunk vele, s itt borul mindaz, amit ezidáig gondolhattunk. A 2680 ugyanis egyrészt némiképp torz, másrészt viszont van egy hihetetlenül idegesítő tulajdonsága: előttem ismeretlen okból a hívás felépülését követően 2-3 másodpercig nem hallunk semmit, de mások viszont már hallják, amit mi mondunk. Ebből alakulnak ki olyan üdvözlések, hogy én, a hívó, hallom, ahogyan létrejön a kapcsolat, mondom, amit mondani akarok, de nem hallok vissza semmit. Elhagyja a számat valami cifra, mire rájövök, hogy ezt akkor már sikerrel bele is szőttem a beszélgetésbe, ami nem feltétlenül előnyös akkor, ha például hivatalos ügyet intézünk telefonon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
