Hirdetés
Külső
Anyámnak gallyra ment a jó öreg Panasonic VS3 készüléke (megsirattuk, bekerül a házimúzeumba), egyből éreztem, hogy egy olcsó Nokia esetleg betöltheti az űrt. Kapóra jött, hogy pont megjött tesztelésre a 2680, hazavittem, véleményeket vártam.
Csinos. Helyes. Egyszerű. Sallangmentes. Befér a retikülbe. S ez mind tényleg így van. Elölnézetből a színátmenetes előlap ad némi pluszt, de egyébként a világ legegyszerűbbre vett szétcsúsztatható modellje, bájosan bumfordi lekerekítésekkel, egyértelmű használhatósággal. Jó nagy a navigációs gomb közepe, egyértelmű a négy funkcióbillentyű feladata is. Első hiba: nincsenek oldalt hangerőt szabályozó gombocskák, így beszélgetés közben rodolfósan be kell manővereznünk az ujjunkat az arcunk és a készülék közé, hogy a navigációs gombot vertikálisan izgatva tudjuk állítani a kommunikáció hangerejét. Oldalt csak a töltő és a headset (nem, nem 3,5 mm-es) csatlakozója kuksol, közrefogva a szervizkábel bemeneti nyílását.
Szétcsúsztatás után a 3600-ra emlékeztető gombsor tárul fel, kicsit íves, szemre kellemes, de némiképp kisebb a szükségesnél. Ez nem is feltétlenül a használhatóságot csorbítja, de a billentyűkön levő feliratok nem túlzottan nagyok, ezt speciel anyafej erősen sérelmezte. A nyomáspont viszont kiváló, könnyen és gyorsan lehet szöveget bevinni.
A hátlap ragaszkodó darab, igen passzentosan csüccsen a készülékházra, kell némi izmozás, hogy leváljon a helyéről. Elég egyszerű, visszafogott elem, csak egy pici hangfalacska (illetve legyünk pontosak: rácsozat, amin kijön a hang), illetve egy ezüstös keretbe foglalt kamera oldja az egyhangúságot. Az anyaghasználat olcsó, de nem veszélyesen gagyi, karcolódni talán nem fog, az ujjlenyomatok is elkerülik, de az előlap kissé csúszós. A szétcsúsztatást rugó segíti, ezt követően viszont a fedlap megrángatható, s van is némi holtjátéka.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
