Bevezető

Félig döglött az okosórák piaca, mert valahogy az emberek nem gondolják, hogy a telefonjuk mellé kell valami, ami maximum néhány kényelmi aspektusból indokolható, de ehhez képest elég drága. Pedig most már eljutottunk oda, hogy egy okosóra jól is kinézhet, hogy pulzust mér, hogy GPS van benne, hogy nem kell naponta tölteni, de az árazás még mindig baromi magas egy telefonhoz képest. És a vásárlók sem ostobák, ez egy elektronikai termék, nem pedig egy Rolex, órának óra, de presztízsben és időtállóságban a fasorban sincs a tényleges, nem véletlenül híres óragyártók modelljeihez képest.

Képeken nem tűnik riasztónak [+]

Persze a Google is kapaszkodik a Wear 2.0-val, az Apple-nek is vannak azért eladásai, a Samsung sem áll rosszul a Tizen rendszer köré fabrikált Gear-sorozattal, de az okosóra egyáltalán nem lett a következő nagy dobás, pedig sokan hittek benne. A jóval olcsóbb mozgáskövető karperecek viszont szépen fogynak, ott nem kell túl sok trükk, főleg a kínai cégek kaszálnak rajtuk, alapszintű kijelzővel (ha egyáltalán), egy vibramotorral és Bluetooth-szal felszerelt pántok árasztják el a piacot és ezt szeretik azok, akik néha legalább hobbiszinten megmozdulnak. Mert olcsók, kábé nem tudnak elromlani, pofonegyszerű kezelni, könnyűek és olyan nagyon még a formatervet sem lehet elrontani.

Bőrszíj, rozsdamentes acél ház, edzettüveg kijelző - csalogató, ugye? [+]

Egy tetszőleges kínai webshopban ennek ellenére (vagy éppen ezért?) temérdek okosóra sorakozik, a szerénynek hangzó No.1 nevű gyártó D6-os modelljéhez már volt “szerencsénk” korábban, most pedig itt a D7. Ami úgy került hozzánk, hogy a cég felvette velünk a kapcsolatot, hogy óhajtunk-e tesztelni a kínálatukból valamit, mi pedig azt mondtuk, hogy óhajtanánk, de jó lenne, ha azon Android Wear lenne, mert azzal nagyjából szavatolható, hogy a telefon és az óra között rendben lesz a kommunikáció. Oké, mondták ők, majd hosszú csend következett, aztán egyszer csak hozott a posta egy dobozt, amire rá volt írva, hogy Smart Wear és semmi más. Belül pedig tényleg volt egy óra (és egy töltőkábel). És az is igaz, hogy Android fut rajta. Csak éppen nem a Wear. Ami miatt ez az egész D7 — minden igyekezet ellenére — egy káosz. Nekünk vicces, de ha 25 ezer forintot kiadtunk volna érte, akkor nem lenne őszinte a mosolyunk.

Hirdetés

Külső

Az óra nagy. Nem túlzottan, de női kézen meglehetősen idétlenül néz ki. Egyébiránt pedig elég felemás, a szíj például többünk szerint förtelem, viszont cserélhető, legalábbis nem csak ebben a sötétbarnában árulják, amire rá van írva, hogy eredeti bőr. Nincs is műbőr szaga, de ettől még nem sokat javult a megítélése. Kapunk a termék mellé egy USB-ben végződő töltőkábelt, ami az órához az alsó érintkezőkön keresztül, mágnesesen kapcsolódik, de elég könnyen elmozdul és nem kompatibilis semmivel.

Könnyen elmozdul a töltőcsatlakozó [+]

Maga az óra a kör alakú kijelzős kategória képviselője, van egy túlméretes gomb jobb oldalon, amit be lehet nyomni (a kijelző ki -és bekapcsolásához), valamint lehet tekergetni is, de csak a magunk szórakoztatására, mert erre amúgy nem reagál semmit. A kijelző körüli lünetta nem is lünetta, azt ugyanis tekergetni lehet, ez pedig csak egy recézett, bazárian csillogó gyűrű, ami szintén nem tesz jót az összképnek, noha az óratest oldalsó részei egyébként fémből készültek.

Nem kicsi, inkább határeset [+]

Alul jön a meglepetés, a szokásos pulzusmérő mellett van egy ajtó, ami biztos mindenki ki tud nyitni, akinek betonból van a körme, nekem ehhez egy hegyes késre volt szükségem, de a jutalmam egy nanoSIM-et fogadó üreg volt, ami máris új megvilágításba helyezi a terméket, hiszen a szolgáltatói lapka fogadásával önálló, telefon nélkül is működő kommunikációs berendezéssé avanzsál. Ez az ismertebb okosórák mezőnyében is ritka, az LG és a Samsung készített már ilyen kütyüt, de azok nem jöttek Európába, illetve hajdanában-danában volt szerencsénk pár óratelefonhoz, de nem őrzünk ezekről túlságosan szép emlékeket és ezen a No.1 D7 sem segített, ahogyan az majd a későbbiek során kiderül.

Nem túl egyszerű, de előbb-utóbb be lehet ügyeskedni a nanoSIM-et a helyére [+]

A kijelző 1,3 inches átmérőjű, ha négyzetes lenne, akkor 360 x 360 pixelt tudna megjeleníteni, a technológia IPS. A fényerő kielégítő, de elég alacsony a kontraszt, sajnos erre a kis kijelzőre nem fér rá a műszerünk, de szemmel láthatóan fakó a megjelenítő. A beállítások között egyébként találunk egy furcsaságot, lehet kérni teljesen kitöltött megjelenítést és négyzetesre vágott képet is (ilyenkor középre rak egy négyzetet a rendszer, körülötte négy körcikk sötét marad), ami nem ostobaság, de sajnos az a baj, hogy ez nem a komplett menüstruktúrára érvényes, csak a letöltött alkalmazások futtatására. Ami még mindenképpen a kijelző kapcsán lényeges, hogy kizárólag az oldalsó gomb izélgetésével lehet felkelteni, a klasszikus csuklómozdulat — amit szinte minden más, normális óra ismer — nem működik.

Hardver, szoftver

Bekapcsolás során egy Samsung dallamot hallunk. Ezt sosem fogom megérteni, hogy a pokolba lehet, hogy egy olyan gyártó, amelyik a sokadik óráját üti össze nem képes egy saját dallamot alkotni? Tökmindegy, hogy az milyen ostoba prüntyögés, legalább nem lopás. A másik ugyanilyen retardált dolog, hogy ha bekapcsolom a kijelzőt, akkor egy másodperc múlva egy Androidból ismerős hangeffekttel hálálja ezt meg, kicsit kellett gondolkodni, hogy ez egyébként mikor szólal meg, de rájöttem: ha létrejön egy NFC-párosítás. És ezt mindig, minden alkalommal megkapom egy kis rezgés mellett, teljesen érthetetlen és felesleges.

Óralap és fentről legördíthető állapotkijelzés [+]

De ne szaladjunk ennyire előre, miután SIM-et lehet betenni, ezért kijelenthetjük, hogy ez alapvetően egy okostelefon, csak némiképp szokatlan formában. Ennek megfelelően egy MediaTek MT6572-es chipsetet találunk belül, ami nem egy erőgép, kétmagos, 1,2 GHz-re skálázott magokból áll, a GPU pedig egy Mali-400 MP1, jól jelzi a képességeket, hogy a MediaTek ezt a modellt még 2013-ban mutatta be, mondhatjuk, hogy kissé eljárt felette az idő. Van 1 GB RAM és 8 GB belső tárhely (értelemszerűen nem bővíthető), az egész pedig azt a FunOS-nek nevezett felületet hajtja meg, ami amúgy a 4.4-es Androidra épül. A névadás egyébként tökéletes, ennyit még nem röhögtem operációs rendszeren. Kínomban.

Névjegyzék és hívás [+]

Egy nanoSIM-et beleküzdeni a cuccba nem túl egyszerű, harmadik nekifutásra sikerült, de működik, talált hálózatot és lehet vele telefonálni kihangosítva, bal oldalon van a mikrofon, ami beszélgetőpartnereim szerint meglepően jó, amit viszont én hallottam, az gyenge. Zajos környezetben konkrétan esélytelen. Az óra tehát lehet önmagában is telefon, de elvileg csatlakoztatott eszközként is működik egy okostelefonnal, ehhez egy FunFit nevű alkalmazás letöltésére és telepítésére van szükség, amelyhez előzékenyen egy QR-kódot is megmutat a berendezés. Az első pofon akkor jön, amikor kiderül, hogy a Mate 9-cel az app nem kompatibilis, de egy LG G6-tal viszont igen. De nem lehet feltenni egy Redmi 3-ra, egy Doogee Shoot 1-re, egy Lenovo A2020-ra… és lehetne még sorolni, mert teljesen véletlenszerűnek tűnik, hogy melyik Huawei-re igen, melyik Samsungra nem. Mondjuk a 2,3-as értékelés is sokatmondó.

[+]

Jó, hát akkor az ember vadászik egy apk fájlt, így tettem én is, egy LG G6-ra pedig feldobtuk a hivatalos forrásból is, nehogy az legyen, hogy azért nem működnek bizonyos funkciók, mert az alkalmazást olyan telefonra raktuk rá, ami nem támogatott. De nem, nem ezen múlt, bár bizonyos szinkronizációs folyamatok sikeresen megtörténnek, a legfontosabb azonban nem: semmiféle értesítés nem érkezik az órára a telefonról, hiába van az égvilágon minden engedélyezve. Még a hívások sem. Maradjunk tehát abban, hogy a FunFit egyetlen dologra alkalmas, hogy a fitnesz jellegű adatokat átszippantja a telefonra és csinál belőlük statisztikát, semmi másra. Pedig elvileg lehet vezérelni az óráról a telefon kameráját, de hiába minden küzdelem, semmi sem működött. Oda jutottunk a végén, hogy az órán levő FunFit alkalmazás (ahol a párosítást lehetne kezdeményezni) el sem indult, összeomlott. Kiváló.

Gyötrelem, azaz használat

Rendben, akkor a FunFit kapcsán a “fun” megvolt, csak ellenkező előjellel, a “fit” pedig maradt vágyálom, de megpróbáltam használni enélkül, kvázi telefon gyanánt, hiszen elvileg így is működik minden funkció, csak a mobilommal nem tudom rendesen összehangolni. A D7-ben van WiFi, van GPS, van mobilnet (3G), a hívás működik, szóval papíron tök rendben van, de amint belépünk a menürendszer bugyraiba, egészen szürreális élményben lesz részünk.

[+]

Ez itt valóban egy Android 4.4, amit megpróbáltak átalakítani, hogy passzoljon az órához. Ennek olyan lett az eredménye, mint amikor felújítod a fürdőszobát és odáig könnyen eljut a mester, hogy szétveri a csempét, elviszi a kádat és kiköti a vizet, de aztán nem jön vissza soha többé. Van egy herélt Androidunk, ami egyrészt döglassú, másrészt javarészt használhatatlan, pedig vannak benne ötletek azért. A menüben történő navigálás alapvetően úgy néz ki, hogy az óralapról (amely kezdőképernyőként is felfogható) annak megérintésével jutunk az alkalmazáslistához, ha balra simítjuk, akkor az értesítésekhez, jobbra az aktivitásokhoz (lépésszámláló), fentről lehúzva a státuszt látjuk (SIM, WiFi, Bluetooth), lentről pedig a némaüzem és a vibra kapcsolható. Egész király, hosszan nyomva az óralapot, pedig válogathatunk a különböző grafikák között. Ha belépünk egy-egy funkcióba, akkor mindig egy fentről lefelé történő simítással lehet egyet visszaugrani, ez egyébként működik, de ne legyünk türelmetlenek, mert az érintések reakcióideje bántóan lomha, kicsit szokni, kell, de onnantól akár jó is lehetne.

[+]

Ami miatt nem jó, hogy a kör alakú kijelzőre rákerül egy csomó androidos képernyő (főleg a beállításoknál), ahol a sarkokban lenne a lényeg, de azok ugye nem látszanak. Ennél egy fokkal szürreálisabb, hogy van Google Play Áruház, ami működik, de persze egy rakás funkció azért nem érhető el, mert nem is látszik a megfelelő ikon. Döbbenetes, amin az sem segít, hogy simán lehet SMS-t írni (de egyszerűbb, ha azt mondom, hogy be lehet lépni a Google-fiókunkba is), aminek kapcsán erre az 1,3 inches kijelzőre konkrétan kitol egy virtuális gombsort a rendszer, aztán hajrá. A tárcsázóval azért még meg lehet küzdeni, de a névjegyzékben tempósan haladni tök esélytelen (kereső nincs), az oldalsó sávon van ABC, de esélytelen eltalálni, vagy odagörgetni egy kezdőbetűhöz. Még szerencse, hogy Bocha relatív elöl van, így őt legalább fel tudtam hívni.

[+]

Addig küzdöttem, amíg letöltöttem egy PacMan játékot a Play Áruházból, ezt persze hajlandó négyzetben futtatni, nem mintha ettől játszhatóbb lenne. Van böngésző, teljesen feleslegesen, van pulzusszám-mérő (72, pedig ezt a retket teszteltem épp), van fájlkezelő (ebből kiderült, hogy a szabad hely közel 5 GB, jól megnyirbálták az Androidot), akad zenelejátszó (igen fapados), időjárás alkalmazás, számológép és naptár. Ez utóbbi nem ám a Google-fiókunkból dolgozik, hanem csak kinyom magából egy havi nézetű képet, nulla opcióval.

SAJT! [+]

Ha elhaladunk a főképernyőn jobbra, akkor jönnek a fitnesz funkciók, napi lépésszámunk, elégetett kalóriánk… és egyszer csak ott volt a kijelzőn egy SAJT. Annyira meglepődtem, hogy egyből visszaléptem, majd újra be a kalóriaszámlálóba és akkor ott volt egy SÖR. Megint ki, megint be, jutalmam egy HAMBURGER. Aztán egy VIRSLI. És végül egy SÜTI. Tök véletlenszerűen dobál be kajagrafikákat a rendszer akkor, ha megnézem az elégetett kalóriákat, pont ott volt ennél a résznél Bocha is, aki már a könnyeit törölgette, hogy ezt nem hiszi el. Bizonyos dolgokra kicsit túl sok energiát szántak (grafikailag egyébként tényleg nem tragédia a UI, legalábbis ha nem az ergonómiát nézem, hanem a designt), miközben azzal egyáltalán nem foglalkoztak, hogy esetleg valaki használja is akarja ezt az izét, ha már kiperkált érte 25 lepedőt. Hogy a GPS működik-e, arról fogalmam sincs, mert egyetlen alkalmazás sincs rajta, ami erre támaszkodna, a Waze letöltése pedig kudarcba fulladt hardveres okok miatt. A WiFi viszont üzemel.

A végére hagytam az igazi drámát, ez pedig az üzemidő. A gyártó azt állítja, hogy három nap. Én azt állítom, hogy három perc. Az történt, hogy egy ideig tologattam az asztalomon itt a teszt előtt a terméket, mint egy különösen nem gusztusos belső-ázsiai helyi konyharemeket a tányéromon, de adtam neki egy órát, hogy feltöltsön a papíron 500 mAh-s akku, ki is írta, hogy 100% a töltöttség. Majd kisvártatva, miután belesakkoztam a SIM-et, kikapcsolt. De nem is szólt előtte. Rádugtam töltőre, azt mondta, hogy 63%-on áll. Megint bekapcsoltam, ott már 44%-ot jelzett, egy perc múlva megint kikapcsolt. Úgyhogy fixen rátettem töltőre (ami nem olyan egyszerű, mert könnyen elcsúszik), úgy kezdtem el nyomkodni, egy ideig üzemelt, majd töltőn(!) lógva is kikapcsolt.

Ezen a ponton még ígéretesnek tűnt [+]

Nem tudom, hogy kell-e különösebben összegeznem. Vonjuk le a képletből, hogy gyári hibás a termék és egy halott akkumulátorral érkezett meg, nagyvonalúan megajánlom ezt a kedvezményt, mert igazából tökmindegy. Adott egy véleményes megítélésű külsővel megáldott, elvileg önmagában, telefonként is működő okosóra, amelyhez adnak egy roppant trehányul megírt szinkronizációs alkalmazást, amely a telefonra érkező notfikációkat nem továbbítja. Maga az óra egy békebeli hardverrel felvértezett, ostobán és kezelhetetlenül átalakított Android 4.4-esre épülő förtelem, amely egészen konkrétan semmire sem jó, az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani róla, hogy a hívás hangminősége meglepően jó. És a sajt.

Bog

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.