Specifikációk
Az NFC alapú adatátvitel tulajdonságait több szabvány is rögzíti, a megkötések az ISO/IEC, az ECMA és az ETSI megfelelő dokumentumaiban is le vannak írva, a karbantartásért pedig több társaság is felel, mint például a GSMA, az NFC Forum és a StoLPaN. Maga a kommunikáció két személyre korlátozódik, a működés indukciós párosításon alapul, a résztvevőket pedig két csoportra oszthatjuk: a kezdeményezőkre (initiator) és a célpontokra (target). Előbbiek a kommunikáció elindítására szolgálnak, rádióhullámok generálásával keltik életre a célpontokat; kezdeményező lehet például az NFC-képes telefonunk, célpont pedig egy speciális matrica, poszter vagy kártya, hogy a legegyszerűbbeket említsem. Érdemes megemlíteni, hogy a célpontok gyakran nem rendelkeznek saját akkumulátorral, a procedúra energia-ellátásának feladata ekkor a kezdeményezőre hárul. A kommunikáció a 13,56 MHz frekvenciás csatornán keresztül történik, amely világszerte mindenhol elérhető. A szabvány négy eltérő adatátviteli sebességet támogat: 106, 212, 424 vagy 848 kbps-el folyhat az adatcsere.
Két kommunikációtípust különböztetünk meg, melyek elsősorban a célpont energiaellátásában és az adatátvitel mikéntjében különböznek. Passzív módban (Passive Communication Mode) a kezdeményező fél hozza létre a teret rádióhullám segítségével (carrier signal), a célpont pedig annak modulálásával (azaz a frekvencia, fázis vagy amplitúdó módosításával) válaszol; a kezdő fél pedig érzékeli a hullámforma eltéréseit. Passzív módban általában csak a kezdeményező rendelkezik saját akkumulátorral, az általa generált elektromágneses tér látja el a célpont energiaszükségleteit. Az aktív kommunikációs (Active Communication Mode) módban a felek felváltva generálnak elektromos teret, azaz ebben az esetben mindkét szereplő saját energiaforrással rendelkezik.
A szabvány jelenleg három működési módot definiál: az NFC-chippel ellátott készülékeink működhetnek kártya-emulációs, olvasó/író vagy P2P módban, ezek angolul rendre a card emulation mode, a reader/writer mode és a Peer to Peer mode nevekre hallgatnak. Kártya emulációs módban a készülékünk egy úgynevezett smart kártyának adja ki magát, így egy érintkezés nélküli fizetésre alkalmas esztközt kapunk. Olvasó/író módban a készülékünk képes olvasni a szabványos NFC címkéket (azaz tageket), például az úgynevezett smart postereket, melyeknek tartalmát módosíthatjuk is. A P2P mód pedig két aktív készüléket kapcsol össze adatátvitel céljából, ezt elsősorban Bluetooth-eszközök párosításának gyorsítására használják, de a WiFi-hálózatokhoz való csatlakozás ideje is lerövidíthető vele.
Vezeték nélküli szabványok összehasonlítása
A szabvány két eltérő kódolást támogat: általában a Manchester kódolást használják (10%-os amplitúdó-modulációval), kivétel ez alól a 106 kbps adatátviteli sebességű aktív kommunikáció, amikor is a Miller kódolást (más néven delay coding) alkalmazzák, 100 százalékos amplitúdó-modulációval.
Az átvitt adat típusára nincsen megkötés, a formátumra is csak egy ajánlás létezik, amelyet az NFC Forum nevű társaság definiált. Ez az úgynevezett NDEF, azaz NFC Data Exchange Format, amely egy rekord alapú, adattípusok tárolására és átvitelére szolgáló formátum. Az NDEF üzenetekbena payload, azaz a továbbítani kívánt információ méretének függvényében kétfajta rekordot alkalmazhatunk: a 255 Byte-nál nem nagyobb adatcsomagok Short Record, egyébként pedig a Record típust kell használni. Bármilyen adatot átküldhetünk, legyen szó egy URL-ről, egy összegről vagy akár egy képfájlról.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
