Kijelző, menü, egyebek
A kijelző és a menü kapcsán sajnos nem tudok különösebb innovációs törekvésekről beszámolni. A 176x220 képpontos (saját mérésem szerint 30x36 milliméteres), 262 ezer színű kijelző ugyan szabványosnak mondható a Motoroláknál, de elég picinek tűnik. Talán az okozza ezt a hatást, hogy a fedlap belső részén a kijelzőt körülölelő rész elég „üres”, mintha nem használták volna ki a rendelkezésre álló helyet. Lehet, hogy csak én érzem így, de nyugodtan elfért volna benne egy „nagyobb” kijelző, mondjuk a V3-ból ismert, 35x44 milliméteres.
Persze a kisebb képátmérőnek is megvannak a maga előnyei: szép, éles képek, jó olvashatóság. Valamit valamiért? Én a magam részéről a nagyobb kijelzőre szavaztam volna.
Nem véletlenül emlegetem itt a V3-mas pengét. Tesztalanyunkat a felső kategóriába paraméterezte gyártója (az ára még a V3i-nél is magasabb), így óhatatlanul feltűnik, hogy szinte semmilyen fejlődést nem mutat a korábbi modellhez képest. A menü gyakorlatilag ugyanaz, mint a pengében és ez – az időközben eltelt egy év fényében – nagyon kevés. Sőt, még annál is kevesebb.
Úgy gondolom, ebből kifolyólag felesleges lenne külön kivesézni az U6-os menürendszerét, a memóriabővíthetőség hiányát, a megszokott és egyébként nagyon jó üzenetkezelést, a telefonkönyvet vagy a szervezőfunkciókat. Sajnos a Motorola nem lépte át a saját árnyékát, kicsit maga alatt teljesített.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
