Motorola U6 - hátraszaltó

Bevezető

Az elmúlt hónapokban több új és régebbi Motorola készüléket is volt alkalmam tüzetesebben megvizsgálni és kipróbálni. Mindeddig az volt a szubjektív, egyéni véleményem róluk, hogy noha az amerikai gyártó a „belsőt” tekintve elég ritkán kápráztat el (a jól bevált, unalomig ismert sablonokkal dolgozik immár évek óta), s inkább a készülékek külső megjelenésében próbál újítani, azért időről-időre előrukkol olyan telefonokkal, amelyek mindezek ellenére igen jó ár-érték aránnyal bírnak, és az összképet tekintve elég jól sikerülnek (lásd L7, vagy V360). Lám, tűzijáték és fanfár nélkül is lehet előre haladni – szépen, lépésenként.

Nos, az U6-ot sajnos nem tudom ezek közé a típusok közé sorolni… Sőt, szerintem tesztalanyunk az elmúlt időszak egyik legrettenetesebb Motorola darabja, ami kapcsán a gyártó annyira elveszítette egészséges arányérzékét, hogy sikerült minden várakozásomat alulmúlnia. Az U6-os készülék olyan, mint egy elegáns, szépen kivitelezett szaltó – ezúttal hátrafelé.

Szeretném itt az elején leszögezni, hogy tesztalanyunk egyáltalán nem rossz telefon, de tudása és az általa képviselt érték a legcsekélyebb mértékben sincs összhangban. Árához képest semmi olyat nem produkál, amiért dicsérnem vagy bátorítanom kellene a tervezőgárdát további hasonló típusok készítésére. Sőt, ha szabad ilyet mondanom, befejezhetnék végre a folyamatos „ápgrédelést” és teret engedhetnének az innovációnak – ahogyan azt a V3 idején tették.

Külső

A PR-érzékeny, vagy szépségre fogékony ember talán letisztult, sima kavicshoz hasonlítaná az U6-ot, szerintem azonban úgy néz ki, mint egy tamponos doboz. Bájosan bumszli formája persze szép a maga nemében, de tíz ismerősöm közül jó, ha kettőnek tetszett, míg a tesztidőszak alatt rohangáltam vele.

A magam részéről szépnek tehát egyáltalán nem nevezném, de az igényes külsőt nem vitathatom el tőle. Finom, gumiszerű anyaga ugyan nem olyan kellemes tapintású, mint a Pengemoto hűvösen fémes háza , de azért nem panaszkodhatunk: az U6-os „össze van rakva” és mint később látni fogjuk, ötletes megoldásokat is alkalmaztak a tervezők.

A telefon felső részén elhelyezkedő, a flip nyitásáért felelős forgópánt fémből készült, ami amellett, hogy nagyon jól néz ki, erőt sugároz. A „kinyitható” telefonoknak köztudottan az a rákfenéje, hogy az elektromosságot a flipbe átvezető flexkábel - ami ebben a forgópántban van „áthúzva” - az örökös nyitogatástól szép lassan elnyíródik, és már vihetjük is telefonunkat a szervízbe… Az U6 fémmel borított forgópántja ezzel szemben tényleg erősnek hat, így ezt feltétlenül jó pontként kell elkönyvelnem hősünknek. Ezen a részen helyezkedik el a készülék mini USB-bemenete is, amit egy kivehető gumidugó véd az elkoszolódástól.

Külső kijelzője sajnos elég láma kinézetű: az még hagyján, hogy monokróm, de lilás-fehér fényével nem kicsit a V550-es típust idézi, ez semmiképp sem hízelgő tesztalanyunkra nézve, amely a felső kategória egyik versenyzőjeként lép majd ringbe a szolgáltatók kínálatában.

A készülék két oldalán megtalálhatjuk a megszokott kezelő gombokat, amelyek szerencsére kézreállóak, és könnyen állíthatjuk velük a hangerőt, vagy beélesíthetjük a sajnos csupán VGA felbontású kamerát.

De lássuk, mit rejt a készülék belseje… Ha a fedlapot magunk felé (értsd: lefelé) húzzuk, akkor szépen kinyílik a telefon, és feltárul a mikrohullámú sütők kezelőpaneljét idéző szürke gombsor, a fehér elválasztó csíkokkal. A megoldás rendkívül ötletes: egy mágnes tartja lecsukva a fedelet, magyarán a titok az, hogy a fedlap lefelé húzásával a mágnes elmozdul, így a rugó akadálytalanul repítheti felfelé a készülék felső részét. Bár ez nagyon tetszett, de szeretném megemlíteni azt is, hogy a telefon sajnos elég nehéz, így ha pár perces gyakorlás után „félkézzel” nyitja ki az ember és ne adj’ Isten, még nem érzett rá a készülék súlypontjára, akkor az U6-os artistákat megszégyenítő fürgeséggel szaltózik egyet, hogy kis híján kiugorjon kezünkből.

Kijelző, menü, egyebek

A kijelző és a menü kapcsán sajnos nem tudok különösebb innovációs törekvésekről beszámolni. A 176x220 képpontos (saját mérésem szerint 30x36 milliméteres), 262 ezer színű kijelző ugyan szabványosnak mondható a Motoroláknál, de elég picinek tűnik. Talán az okozza ezt a hatást, hogy a fedlap belső részén a kijelzőt körülölelő rész elég „üres”, mintha nem használták volna ki a rendelkezésre álló helyet. Lehet, hogy csak én érzem így, de nyugodtan elfért volna benne egy „nagyobb” kijelző, mondjuk a V3-ból ismert, 35x44 milliméteres.

Persze a kisebb képátmérőnek is megvannak a maga előnyei: szép, éles képek, jó olvashatóság. Valamit valamiért? Én a magam részéről a nagyobb kijelzőre szavaztam volna.

Nem véletlenül emlegetem itt a V3-mas pengét. Tesztalanyunkat a felső kategóriába paraméterezte gyártója (az ára még a V3i-nél is magasabb), így óhatatlanul feltűnik, hogy szinte semmilyen fejlődést nem mutat a korábbi modellhez képest. A menü gyakorlatilag ugyanaz, mint a pengében és ez – az időközben eltelt egy év fényében – nagyon kevés. Sőt, még annál is kevesebb.

Úgy gondolom, ebből kifolyólag felesleges lenne külön kivesézni az U6-os menürendszerét, a memóriabővíthetőség hiányát, a megszokott és egyébként nagyon jó üzenetkezelést, a telefonkönyvet vagy a szervezőfunkciókat. Sajnos a Motorola nem lépte át a saját árnyékát, kicsit maga alatt teljesített.

Multimédia, akkumulátor

A készülékben sajnos még mindig csak VGA fényképezőgép kapott helyet, ami elég karcsú, ha figyelembe vesszük, hogy manapság már az 1,3 megapixeles kamerák egyáltalán nem számítanak nagy durranásnak a közép- és felső kategóriában.

A célnak persze ez is megfelel. Az MMS-ek nem igényelnek csúcsminőségű képeket, a hívóhoz rendelhető fotóknál pedig úgyis csak az a lényeg, hogy megjelenjen az ismerős mókás grimasza, vagy a kedvesünk mosolya, mikor felhív. Érdekes volt tapasztalni, hogy az U6-osról multimédiás üzenetben átküldött MIDI csengőhangok mennyire másként szóltak némelyik telefonon. Az E1000 és a V3 például határozottan jobban hangzott.

Az akkumulátor azért megérdemel egy jó szót: a 820mAh-es Li-ion áramforrás majdnem háromórányi beszélgetést bírt ki egyetlen töltéssel, ami bizony nem is olyan rossz teljesítmény egy olyan mobiltól, amit a dizájnra hegyeztek ki.

Konklúzió

Nos, ahogy az a tesztből is kitetszik, engem egyáltalán nem nyűgözött le ez a Kavicsmoto. Ami azt illeti, elég csalódott voltam, mikor néhány órás használat után látnom kellett, hogy nem több mint egy 2006-os „remake” telefon, ami a formatervezésétől eltekintve az égvilágon semmivel sem tűnik ki a mai mezőnyből. Halottaskocsi sportkipufogóval.

Talán, ha lenne benne egy 2 megapixeles kamera, microSD bővíthetőség, vagy valami szoftveres újdonság – egyszóval olyan fícsörök, amik ebben a kategóriában bizony joggal elvárhatók, akkor más lenne a véleményem.

Elsősorban azoknak tudom ajánlani ezt a telefont, akik szeretik az egyedinek tűnő, ritka használati tárgyakat és a letisztult, szimmetrikus formákat. Nekik tökéletes választás lehet a Motorola PEBL U6, amely valószínűleg nem fog tömegcikké avanzsálni Magyarországon.


Marcello

Végezetül egy bónusz kép, ahol egy körömcsipeszt vonz magához a számlap mágnese. Nem volt szívünk kicsinyíteni, ezért ide kattintva érhető el.

Specifikációk

Motorola U6
Technológia GSM 850/900/1800/1900
Méret 86,5x49x20 mm
Súly 110g
Kijelzõ 176x220 pixel, 262 ezer szín, TFT
Telefonkönyv 1000
SMS/MMS memória 100/7MB
Egyéb memória nincs
Java van
Vibra funkció van
Naptár van
Ébresztés van - kikapcsolva is
Számológép van
GPRS/EDGE 4+2/nincs
Push To Talk nincs
Infra/Bluetooth nincs/van
Prediktív iTAP
Hangtárcsázás van
Hangrögzítõ van
Hangvezérlés van
Valutakonverter van
FM rádió nincs
Kihangosítás van
Alap akkumulátor 820 mAh Li-Ion
Készenléti idõ 250 óra
Beszélgetési idõ 280 perc
Fényképezõgép 640x480, 4x zoom, 3gp videó
POP3 e-mail van, hitelesített
WAP böngészõ 2.0
HTML böngészõ xHTML
Játékok 2
Csengõhangok MIDI, MP3
Operációs rendszer nincs
MP3 lejátszás van
Egyebek mágneses nyitómechanizmus

Azóta történt

Előzmények