Bevezető
Az elmúlt hónapokban több új és régebbi Motorola készüléket is volt alkalmam tüzetesebben megvizsgálni és kipróbálni. Mindeddig az volt a szubjektív, egyéni véleményem róluk, hogy noha az amerikai gyártó a „belsőt” tekintve elég ritkán kápráztat el (a jól bevált, unalomig ismert sablonokkal dolgozik immár évek óta), s inkább a készülékek külső megjelenésében próbál újítani, azért időről-időre előrukkol olyan telefonokkal, amelyek mindezek ellenére igen jó ár-érték aránnyal bírnak, és az összképet tekintve elég jól sikerülnek (lásd L7, vagy V360). Lám, tűzijáték és fanfár nélkül is lehet előre haladni – szépen, lépésenként.
Nos, az U6-ot sajnos nem tudom ezek közé a típusok közé sorolni… Sőt, szerintem tesztalanyunk az elmúlt időszak egyik legrettenetesebb Motorola darabja, ami kapcsán a gyártó annyira elveszítette egészséges arányérzékét, hogy sikerült minden várakozásomat alulmúlnia. Az U6-os készülék olyan, mint egy elegáns, szépen kivitelezett szaltó – ezúttal hátrafelé.
Szeretném itt az elején leszögezni, hogy tesztalanyunk egyáltalán nem rossz telefon, de tudása és az általa képviselt érték a legcsekélyebb mértékben sincs összhangban. Árához képest semmi olyat nem produkál, amiért dicsérnem vagy bátorítanom kellene a tervezőgárdát további hasonló típusok készítésére. Sőt, ha szabad ilyet mondanom, befejezhetnék végre a folyamatos „ápgrédelést” és teret engedhetnének az innovációnak – ahogyan azt a V3 idején tették.
Külső
A PR-érzékeny, vagy szépségre fogékony ember talán letisztult, sima kavicshoz hasonlítaná az U6-ot, szerintem azonban úgy néz ki, mint egy tamponos doboz. Bájosan bumszli formája persze szép a maga nemében, de tíz ismerősöm közül jó, ha kettőnek tetszett, míg a tesztidőszak alatt rohangáltam vele.
A magam részéről szépnek tehát egyáltalán nem nevezném, de az igényes külsőt nem vitathatom el tőle. Finom, gumiszerű anyaga ugyan nem olyan kellemes tapintású, mint a Pengemoto hűvösen fémes háza , de azért nem panaszkodhatunk: az U6-os „össze van rakva” és mint később látni fogjuk, ötletes megoldásokat is alkalmaztak a tervezők.
A telefon felső részén elhelyezkedő, a flip nyitásáért felelős forgópánt fémből készült, ami amellett, hogy nagyon jól néz ki, erőt sugároz. A „kinyitható” telefonoknak köztudottan az a rákfenéje, hogy az elektromosságot a flipbe átvezető flexkábel - ami ebben a forgópántban van „áthúzva” - az örökös nyitogatástól szép lassan elnyíródik, és már vihetjük is telefonunkat a szervízbe… Az U6 fémmel borított forgópántja ezzel szemben tényleg erősnek hat, így ezt feltétlenül jó pontként kell elkönyvelnem hősünknek. Ezen a részen helyezkedik el a készülék mini USB-bemenete is, amit egy kivehető gumidugó véd az elkoszolódástól.
Külső kijelzője sajnos elég láma kinézetű: az még hagyján, hogy monokróm, de lilás-fehér fényével nem kicsit a V550-es típust idézi, ez semmiképp sem hízelgő tesztalanyunkra nézve, amely a felső kategória egyik versenyzőjeként lép majd ringbe a szolgáltatók kínálatában.
A készülék két oldalán megtalálhatjuk a megszokott kezelő gombokat, amelyek szerencsére kézreállóak, és könnyen állíthatjuk velük a hangerőt, vagy beélesíthetjük a sajnos csupán VGA felbontású kamerát.
De lássuk, mit rejt a készülék belseje… Ha a fedlapot magunk felé (értsd: lefelé) húzzuk, akkor szépen kinyílik a telefon, és feltárul a mikrohullámú sütők kezelőpaneljét idéző szürke gombsor, a fehér elválasztó csíkokkal. A megoldás rendkívül ötletes: egy mágnes tartja lecsukva a fedelet, magyarán a titok az, hogy a fedlap lefelé húzásával a mágnes elmozdul, így a rugó akadálytalanul repítheti felfelé a készülék felső részét. Bár ez nagyon tetszett, de szeretném megemlíteni azt is, hogy a telefon sajnos elég nehéz, így ha pár perces gyakorlás után „félkézzel” nyitja ki az ember és ne adj’ Isten, még nem érzett rá a készülék súlypontjára, akkor az U6-os artistákat megszégyenítő fürgeséggel szaltózik egyet, hogy kis híján kiugorjon kezünkből.
Kijelző, menü, egyebek
A kijelző és a menü kapcsán sajnos nem tudok különösebb innovációs törekvésekről beszámolni. A 176x220 képpontos (saját mérésem szerint 30x36 milliméteres), 262 ezer színű kijelző ugyan szabványosnak mondható a Motoroláknál, de elég picinek tűnik. Talán az okozza ezt a hatást, hogy a fedlap belső részén a kijelzőt körülölelő rész elég „üres”, mintha nem használták volna ki a rendelkezésre álló helyet. Lehet, hogy csak én érzem így, de nyugodtan elfért volna benne egy „nagyobb” kijelző, mondjuk a V3-ból ismert, 35x44 milliméteres.
Persze a kisebb képátmérőnek is megvannak a maga előnyei: szép, éles képek, jó olvashatóság. Valamit valamiért? Én a magam részéről a nagyobb kijelzőre szavaztam volna.
Nem véletlenül emlegetem itt a V3-mas pengét. Tesztalanyunkat a felső kategóriába paraméterezte gyártója (az ára még a V3i-nél is magasabb), így óhatatlanul feltűnik, hogy szinte semmilyen fejlődést nem mutat a korábbi modellhez képest. A menü gyakorlatilag ugyanaz, mint a pengében és ez – az időközben eltelt egy év fényében – nagyon kevés. Sőt, még annál is kevesebb.
Úgy gondolom, ebből kifolyólag felesleges lenne külön kivesézni az U6-os menürendszerét, a memóriabővíthetőség hiányát, a megszokott és egyébként nagyon jó üzenetkezelést, a telefonkönyvet vagy a szervezőfunkciókat. Sajnos a Motorola nem lépte át a saját árnyékát, kicsit maga alatt teljesített.
Multimédia, akkumulátor
A készülékben sajnos még mindig csak VGA fényképezőgép kapott helyet, ami elég karcsú, ha figyelembe vesszük, hogy manapság már az 1,3 megapixeles kamerák egyáltalán nem számítanak nagy durranásnak a közép- és felső kategóriában.
A célnak persze ez is megfelel. Az MMS-ek nem igényelnek csúcsminőségű képeket, a hívóhoz rendelhető fotóknál pedig úgyis csak az a lényeg, hogy megjelenjen az ismerős mókás grimasza, vagy a kedvesünk mosolya, mikor felhív. Érdekes volt tapasztalni, hogy az U6-osról multimédiás üzenetben átküldött MIDI csengőhangok mennyire másként szóltak némelyik telefonon. Az E1000 és a V3 például határozottan jobban hangzott.
Az akkumulátor azért megérdemel egy jó szót: a 820mAh-es Li-ion áramforrás majdnem háromórányi beszélgetést bírt ki egyetlen töltéssel, ami bizony nem is olyan rossz teljesítmény egy olyan mobiltól, amit a dizájnra hegyeztek ki.
Konklúzió
Nos, ahogy az a tesztből is kitetszik, engem egyáltalán nem nyűgözött le ez a Kavicsmoto. Ami azt illeti, elég csalódott voltam, mikor néhány órás használat után látnom kellett, hogy nem több mint egy 2006-os „remake” telefon, ami a formatervezésétől eltekintve az égvilágon semmivel sem tűnik ki a mai mezőnyből. Halottaskocsi sportkipufogóval.
Talán, ha lenne benne egy 2 megapixeles kamera, microSD bővíthetőség, vagy valami szoftveres újdonság – egyszóval olyan fícsörök, amik ebben a kategóriában bizony joggal elvárhatók, akkor más lenne a véleményem.
Elsősorban azoknak tudom ajánlani ezt a telefont, akik szeretik az egyedinek tűnő, ritka használati tárgyakat és a letisztult, szimmetrikus formákat. Nekik tökéletes választás lehet a Motorola PEBL U6, amely valószínűleg nem fog tömegcikké avanzsálni Magyarországon.
Marcello
Végezetül egy bónusz kép, ahol egy körömcsipeszt vonz magához a számlap mágnese. Nem volt szívünk kicsinyíteni, ezért ide kattintva érhető el.
Specifikációk
Motorola U6 | ||
![]() |
Technológia | GSM 850/900/1800/1900 |
Méret | 86,5x49x20 mm | |
Súly | 110g | |
Kijelzõ | 176x220 pixel, 262 ezer szín, TFT | |
Telefonkönyv | 1000 | |
SMS/MMS memória | 100/7MB | |
Egyéb memória | nincs | |
Java | van | |
Vibra funkció | van | |
Naptár | van | |
Ébresztés | van - kikapcsolva is | |
Számológép | van | |
GPRS/EDGE | 4+2/nincs | |
Push To Talk | nincs | |
Infra/Bluetooth | nincs/van | |
Prediktív | iTAP | |
Hangtárcsázás | van | |
Hangrögzítõ | van | |
Hangvezérlés | van | |
Valutakonverter | van | |
FM rádió | nincs | |
Kihangosítás | van | |
Alap akkumulátor | 820 mAh Li-Ion | |
Készenléti idõ | 250 óra | |
Beszélgetési idõ | 280 perc | |
Fényképezõgép | 640x480, 4x zoom, 3gp videó | |
POP3 e-mail | van, hitelesített | |
WAP böngészõ | 2.0 | |
HTML böngészõ | xHTML | |
Játékok | 2 | |
Csengõhangok | MIDI, MP3 | |
Operációs rendszer | nincs | |
MP3 lejátszás | van | |
Egyebek | mágneses nyitómechanizmus |