Bevezető

Az elmúlt hónapokban több új és régebbi Motorola készüléket is volt alkalmam tüzetesebben megvizsgálni és kipróbálni. Mindeddig az volt a szubjektív, egyéni véleményem róluk, hogy noha az amerikai gyártó a „belsőt” tekintve elég ritkán kápráztat el (a jól bevált, unalomig ismert sablonokkal dolgozik immár évek óta), s inkább a készülékek külső megjelenésében próbál újítani, azért időről-időre előrukkol olyan telefonokkal, amelyek mindezek ellenére igen jó ár-érték aránnyal bírnak, és az összképet tekintve elég jól sikerülnek (lásd L7, vagy V360). Lám, tűzijáték és fanfár nélkül is lehet előre haladni – szépen, lépésenként.

Nos, az U6-ot sajnos nem tudom ezek közé a típusok közé sorolni… Sőt, szerintem tesztalanyunk az elmúlt időszak egyik legrettenetesebb Motorola darabja, ami kapcsán a gyártó annyira elveszítette egészséges arányérzékét, hogy sikerült minden várakozásomat alulmúlnia. Az U6-os készülék olyan, mint egy elegáns, szépen kivitelezett szaltó – ezúttal hátrafelé.

Szeretném itt az elején leszögezni, hogy tesztalanyunk egyáltalán nem rossz telefon, de tudása és az általa képviselt érték a legcsekélyebb mértékben sincs összhangban. Árához képest semmi olyat nem produkál, amiért dicsérnem vagy bátorítanom kellene a tervezőgárdát további hasonló típusok készítésére. Sőt, ha szabad ilyet mondanom, befejezhetnék végre a folyamatos „ápgrédelést” és teret engedhetnének az innovációnak – ahogyan azt a V3 idején tették.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!