Külső
Az újkori RAZR bemutatásakor többek között formatervével is kitűnt a tömegből, és a jelek szerint ehhez a széria többi tagja is tartja magát. Kétségtelen, hogy a RAZR i nem olyan dögös, mint a nagytesója, ugyanakkor a szolid, elegáns forma mégis azonnal felismerhetővé teszi, mindenféle másolás vádja nélkül. Ezúttal nincsenek lecsapott sarkok és nincs szupervékonyság sem, bár az alsó végénél ez sincs 9 mm. Ha már a méretek kerültek szóba, a telefon egyik nagy dobása éppen ez. Ugyanis a Motorola felismerte, hogy az emberek kedvelik a nagy kijelzőt, viszont sok mai felsőkategóriás telefon inkább zsebtévének tekinthető, a túlzott szélesség és hosszúság pedig lehetetlenné teszi az egykezes használatot. Nos, itt szenzációsan sikerült kombinálni a kettőt. A RAZR i olyan kicsi, mint a HTC One V (sőt, vékonyabb is nála), ám annak 3,7 hüvelykes képernyője helyett itt egy 4,3-as került rá. Ez egy óriási ütőkártya, ezt a telefont tényleg lehet egyetlen kézzel is használni, miközben nem kell lemondanunk a nagy képernyő nyújtotta előnyökről sem. A kompakt méretért pedig nem kell áldozatokat hoznunk, legalábbis minőség terén biztosan nem. A RAZR mobilok prémium anyagai itt is felbukkannak. Az előlap Gorilla Glass, amit a repülőgépeknél használt fémötvözet keret fog közre, hátul pedig ott a kevlár, ami felteszi az i-re a pontot (ez itt szó szerint is stimmel). Műanyagot csak az oldalsó részen találunk, ez mondjuk lehetne jobb tapintású is. A burkolat házilag nem megbontható, ezért az összeszerelés is kiváló, illesztési hézag, recsegés, nyikorgás még nyomokban sem fedezhető fel. Mindezt még megfejelték egy cseppálló bevonattal is, tehát akár esőben is nyugodtan telefonálhatunk vele.
Az előlapot majdnem teljesen beteríti a már említett kijelző. 4,3 hüvelykes képátlójához qHD (540x960 pixel) felbontás tartozik, a képernyő pedig Super AMOLED Advanced technológiával készül. Az AMOLED-ről tudjuk, hogy kimagasló kontraszt, élénk színek, valódi fekete és 180 fokos betekintési szög jellemzi. Szerencsére a színeket sikerült azért kordában tartani, nincs olyan durva túlszaturáltság, mint amit még a Galaxy S esetén láthattunk. Napfényben sem romlik a láthatósága (napsütés mondjuk nem sok volt a teszt alatt), a tökéletes összképbe csak a Pentile mátrix rondít bele. A felbontás miatt ez normál távolságból nem igazán látszik, közelről már igen. A maximálisan kihasznált hely miatt az előlapon nincsenek gombok, ezek a kijelzőre kerültek. Alul így csupán a mikrofon árválkodik egymagában. A felső keretbe viszont több dolgot is bezsúfoltak. Van itt előlapi kamera, állapotjelző LED, illetve távolság- és fényérzékelő szenzor is. A hangszóró megoldása sem hétköznapi, a lézerrel kivágott fémlemezke Motorola feliratán keresztül jönnek ki a hangok. Ahogy már megszoktuk, a hangerővel és hangminőséggel semmi gond, tisztán és jól halljuk a vonal túlsó végén lévőt.
Hátul a jókora kevlár betét eleve vonzza a szemet, erre került egy Motorola logó, valamint újra találkozunk az Intel inside grafikával is. Felül, egy műanyag panelbe ágyazva figyel a kamera, a hozzá tartozó LED villanó és a kihangosító. Utóbbi elég hangos, viszont a sík hátlap miatti elhalkulást nem sikerült kiküszöbölni. A részletekig menő figyelmet jellemzi, hogy a LED villanónak van egy kiálló kerete, így a telefon nem a kamerán, hanem ezen fekszik fel.
Oldalt szintén csak a szükséges dolgok vannak, sok hely egyébként se lenne a vékonysága miatt. Alul nincs semmi, felülre pedig a 3,5 mm-es jack került. Baloldalt helyezték el a microUSB-t és egy hosszúkás fedél mögött rejtőzik a microSIM és a microSD foglalata. A jobb felén, felülre került a bekapcsoló, ami a kompakt méret miatt extrém kényelmes, mindenkinek kézre esik. Kicsivel lejjebb van a hangerőszabályzó és az androidos mobilokon sűrűn hanyagolt kamera billentyű is. Ez enyhén süllyesztve van, a véletlen megnyomás ellen, viszont nem kétállású.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
