Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Moto E4 két nanoSIM-et fogad be a hátlap lepattintása és a telep kiemelése után. Tőlük függetlenül csúszhat a helyére a microSD bővítőkártya. A beszélgetési hangminőség kielégítő: a hangerő átlagos, a minőség viszont azt alulról súrolja, de érteni a másik szavát. A legnagyobb elérhető adatsebesség 150/50 Mbps 4G hálózatokon, minden errefelé szórt LTE frekvencia támogatásával. A közepes érzékenységű WiFi modem 802.11b/g/n típusú (HotSpot, Direct), a Bluetooth 4.2-es (A2DP, LE), az USB 2.0-s (microUSB, MTP, nincs OTG). A navigáláshoz az E4 csak az AGPS, és a GPS jeleket veszi figyelembe, a GLONASS, a BeiDou, a Galileo vagy a QZSS szignáljai felé érdektelen és iránytűt se használ. Csodák nincsenek: lomha, szobabelsőben pedig kifejezetten nehézkes a pozíciószerzés, nem is túl pontos a követés. A giroszkóp, a hall szenzor, az infra és a légnyomásmérő úgyszintén kimaradt, csak a gyorsulásmérő és az NFC biztosított a megszokott felhozatalból.

[+]

2800 mAh-s telepével az E4 nem akar versenyre kelni 5000 mAh-s fivérével, cserébe kompaktabb és légiesebb. Na, nem az iPhone SE-vel összevetve. Egy nap használat mindenesetre sok nyomogatással is kijöhet, 4-4,5 óra képernyőidő rendre összejött a tesztidőszakban. Aki viszont eleve amolyan kötelező kelléknek szánja Motóját, és nem élete középpontjának, annak visszafogott használattal a másfél-két nap is meglehet két töltés között, a készenléti fogyasztás kellően alacsony. A háttérfolyamatokat és a teljesítményt korlátozó energiatakarékos módot mondjuk nem érdemes bevetni, az 5W-os adapter „rapid charge” fantázianevét pedig érdemes idézőjelbe tenni, mivel a töltés bő két óra vele. 150 nit fénysűrűségen 10 órát lehet egy töltésről videózni, illetve 11 órát internetezni.

[+]

A Moto E4 kétségtelenül kevesebb ideig bírja egy töltésről, mint méretes testvére, ám kapásból van két tulajdonsága, amivel fölé emelkedik: jóval kompaktabb, miközben megismétli az E4 Plus remek összeszerelési minőségét és kissé lomha, de megbízható ujjlenyomat-olvasóját, 35 ezer forintért pedig jelentősen olcsóbb, a belépőszint és a középkategória lélektani határán egyensúlyozva. Ennyiért kevésbé irritáló a szenzorok és a navigáció részéről megkötendő kompromisszum, árszinten a rendszersebesség is rendben van, az egyszerű Android az ügyes Moto funkciókkal pedig kifejezetten jól passzol ehhez a készülékhez. A kamerát főleg nappal érdemes használni, de akkor is jobb, ha magával cipel az ember egy igazi fényképezőgépet. Ám az állóképek és a HD panel minősége, illetve a RAM és a szabad tárhely mennyisége simán megüt egy olyan szintet, amit korábban csak kívánni mertünk ennyiért.

Az E4 legfőbb erénye, hogy vállalt kompromisszumain túl nem okoz negatív meglepetéseket. Kifejezetten mutatós, a két SIM és a külön microSD foglalat sokaknak jó hír, a hardver nem roppan meg a rendszer súlya alatt, és aki eleve nem kíván a telefonján lógni egész nap, úgy csúsztathatja zsebébe, hogy nem kell fagyástól, hibás szoftvertől, félrefordításoktól, túlbuzgó memóriafelügyelettől vagy logikátlan rendszer felépítéstől szenvednie. Éppen ezért egy erősebb tetszett plecsni kijár neki – ajánlott csak azért nem, mert kisebb és nagyobb méretben is megerősödött a konkurencia, a snapdragonos variációk pedig általában erősebbek navigációban. Ám, mint mindig: nem a plecsni teszi a telefont, hanem az elmúlt oldalakon részletezett erősségek, az árra levetítve megemészthető gyengeségekkel. Az E4 tehát ennyiért, patinás márkanevével és gyártói garanciális feltételeivel megbízható választás lehet mindazoknak, akik inkább elkerülnék a noname kínai felhozatalt, mégsem akarnak mélyen a pénztárcájukba nyúlni, vagy magukat egy szolgáltatónál hosszú időre elkötelezni.

Motorola Moto E4

Bone123

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!