Multimédia

Jelentős fennsíkot alkot a 16 megapixeles kamerarendszer a hátlapon, ettől függetlenül az optikai képstabilizátor kimaradt. Egyébként azonban nem lehet panaszunk a tulajdonságaira, a lézeres és a PD-autofókusz olyan sebességgel dolgozik össze, hogy éjszaka és nappal is döbbenetesen gyorsan talál élességet, és némi expozíció-korrekció után már készülhetnek is a jó fotók, automata megbízhatóság szempontjából az élmezőnyt képviseli a mobil.

Erős vaku is jár a hátlaphoz [+]

Az f/2-s fényértékű optika mellé 1,3 mikrométeres szenzorpixelekre számíthatunk, és bár a Camera 2 api-t a jelenlegi szoftverrel nem támogatja a rendszer, akad egy jó manuális mód is a kamerához. Az automatikusra kapcsolható HDR mellett állíthatjuk a záridőt (legfeljebb 1/6 másodpercig), az érzékenységet (ISO 100-3200), a fókuszt és a fehéregyensúlyt is (négy előre definiált séma alapján), viszont a DNG RAW-támogatás hiányzik.

A teljes szenzorméretet jelentő 4:3-as képarány mellett abszolút elégedettek lehetünk a részletességgel, nincs durva túlélesítés, a zajmentesítés sem zavaró mértékű, még a lencse széleinél látható torzítás és az olykor felbukkanó kromatikus aberráció mértéke is abszolút elfogadható. A dinamikatartomány és a vonalélesség bőven meghaladja az átlagos szintet, az automatizált HDR pedig megbízható, csakúgy, mint a fehéregyensúly, ami szintén alig hibázik. Fókuszhibás felvételek egyáltalán nem készültek, és a hátlapon lévő vaku is sokat segít gyengébb fényviszonyok közt.

Camera 2 api nincs, marad a gyári manuális mód [+]

Videózni alapvetően 30 fps-sel tudunk, legyen szó 4K, 1080p, 720p vagy 480p felvételekről (íme egy példa a legnagyobb felbontás mellett), viszont lassított módba kapcsolva akár 120 darab 720 x 1280 pixeles képkockát rögzít egy másodperc alatt, ami igazán jó slo-mo videókat tud eredményezni. Az előlapi kamera 5 megapixeles, és ha a sötétben nem vakít meg a mellette lévő vaku, akkor egész korrekt minőségű fotókat tud lőni, például ilyet.

Filmezéshez is remek a Moto Z Play kijelzője [+]

Legutóbb a Galaxy A5 (2017) kapcsán került szóba, hogy hova a legpraktikusabb tenni a hangszórót egy mobiltelefonon: a vélemények persze mindig megütköznek, az viszont tagadhatatlan, hogy elöl gyakorlatilag semmilyen helyzetben nem fogjuk leárnyékolni a hangkeltőt. Cserébe viszont a mono megoldás nem is kecsegtet túl sok zenei élménnyel, az alsó tartományokban lényegében csak küszködik, túl sok dinamikát ne várjunk, a térérzetet pedig tekintsük ismeretlen fogalomnak. A JBL SoundBoost modul persze megoldást nyújt a problémára, nemsokára részletesebben is beszámolunk róla.

Nem szoftveresen emelkedik ki a tömegből a zenei oldal [+]

A beépített audio chip hangolása pedig remekre sikerült: azon kívül, hogy adapterek helyet könnyedén csatlakoztathatjuk saját fülhallgatónkat, külön élményt nyújt az a koherens, tiszta, rengeteg részlettel és lendületes dinamikával tarkított hangkép, ami a Motóra jellemző. Nem mondhatom, hogy példátlan teljesítmény, hiszen szerencsére a legtöbb gyártó ügyel arra, hogy a komolyabb modelljeik zeneileg is rendben legyenek, viszont ennyire kevés színezéssel ennyire jó adottságú zenei minőséget ritkán tapasztalhatunk telefontól, ráadásul az erősítése is kiváló. Szoftveresen persze lesz jobb választás a Play Zenénél, az FM-rádió pedig teljesen hiányzik, mindenesetre a Z Play lejátszási képességeire sokkal kevesebb panasz lehet, mint a játékos képességeire.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!