Multimédia
A sima G4 és a G4 Plus a biometrikus azonosítón túl a kamerában tér el, tesztalanyunk ugyanis 16 megapixeles hátlapi modult kapott, f/2-es rekeszértékű lencsével, optikai képstabilizátor nélkül, PDAF és lézeres autofókusszal, illetve dupla ledes villanóval. Az előlapra 5 megapixeles szenzor került, ilyen képet készít. Szerencsére több jár a Nexus mobilok kétbites alapszoftverénél: a motós alkalmazás felkínál automata, kézi, panoráma, videofelvétel és lassított felvétel módokat. Az előképen karnyújtásnyira van a HDR, a vaku, az önkioldó, a kameraváltó, a módválasztó és az exponáló. Egyik oldalról lehet előhúzni a beállításokat (zárhang, felbontások, hely mentése), a másikról pedig a galériát. Kézi módban a fókusz (csúszka), a fehéregyensúly (négy séma), az érzékenység (ISO100-3200), az expozíció (+- 2 Fé) és a záridő állítható. Az utóbbinál viszont 1/5 a leghosszabb érték, ennél azért hosszabbat is ki lehet tartani kézből, vagy végtelent állványról. A camera2 API nincs megfelelően beépítve a Manual Camera és társai használatához.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nappal az árszinthez viszonyítva szárnyal a kamera, de úgy egyébként is nagyon rendben vannak az eredmények. A vonalélesség jó, alacsonyan száll a zajmentesítés és az élesítés (az árnyékosabb részleteken jelentősebb a dolog), problémamentes a lencserajzolat, a dinamika viszont inkább csak átlagos. Így akad fotó, amelyet a G4 kicsit alulexponál, és olyan is, ahol több a kiégett részlet az ideálisnál (sajnos a HDR is efelé mozdul el), viszont ezek nem komoly mértékű bakik. A fehéregyensúly pontos, a színek nincsenek túlhúzva, az élesítés távolra és közelre is villámgyors, és bár nem egyszer kellett a makróknál érintőfókusszal korrigálni, az eredményekre így sem lehet panasz.
Jófajta 16 megapixeles kamera került a Moto G4 Plus hátlapjára [+]
Este már komolyabb a lemaradás az élmezőnnyel szemben: az automatika magas érzékenységet választ alacsony vonalélességgel, egyszer-egyszer a fókusz is téved, a fehéregyensúly viszont megbízható marad. Ám ott a kézi mód, és 1/5 másodperces záridővel egész sok részlet előcsalható a sötétből. A 1080p-s felvételek tiszták, átlag feletti részletgazdagsággal, jó fehéregyensúllyal és elfogadható szoftveres stabilizálással. A mikrofonok sztereóban, átlagos minőséggel rögzítenek, komolyabb alapzaj vagy recsegés nélkül, hacsak a szél be nem zavar. Egy példa.
[+]
A Play Zene a Google-től beszerzett vagy előfizetett zenéken túl a helyben tároltakat előadók, listák, albumok, dalok és műfajok szerint listázza. Van még hangszínszabályzó (külön füleshez és a hangszóróhoz), illetve FM-rádió, a WMA formátum viszont kifogott a zenelejátszón. A videolejátszónak a DivX, az AC3 hang és a feliratok nem tetszettek, H.263, H.264 és Mpeg4 kódolású videókat viszont 1080p-ig rendben meghajtotta. A 4K-s tesztfájl túl sok volt a hardvernek. A fülesre remek hangminőség jut (már okostelefonok ilyen képességével összevetve), fülünkkel sem zajt, sem sztereó áthallást nem érzékeltünk, a frekvenciaátvitel is kiegyensúlyozott maradt. Sajnáljuk a sztereó hangszórópár nyugdíjazását, a multimédiás és a beszélgetési hangszóró egyesítése viszont annyira logikus (pl. nem takarod le a tenyereddel), hogy minden monó megoldásnak ezt kellene követnie. Átlag feletti a hangerő és a hangminőség, mélyekből is jut egy kevés, ám a maximumnál lejjebb véve szól a megoldás a legtisztábban, teljesen felcsavarva zörejesek a hangok. Szerintünk a legutóbbi sztereós Moto G jobban szólt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
