Hogy volt?
A Mio H610 sunyiban érkezett hozzám. Mivel minden értelmes szakújságíró a 3GSM-en lébecolt (kivéve engem), így nem számítottam tesztkészülékre, élveztem a szabadságot és a délutáni pihenéseket. Azonban egyszer csak a MobilX futára csengetett nálam egy dobozzal. Miután kiderült, hogy valóban nem téves a dolog, és nekem címezték, nagy bontogatásba kezdtem.
Volt is mit. A készülékhez egy hegynyi tartozékot mellékelt a gyártó, szerencsére nem szűkölködünk semmiben. Adott maga a készülék (erről kicsit később), a töltő, USB kábel, bőrtok, autós tartó, autós töltő, nyakbaakasztó, csuklópánt, két cserélhető előlap, és távirányítós fülhallgató. Utóbbiak bizonyára furcsán hatnak egy PNA szemszögéből, azonban a készülék nem egyszerűen ennyi. Itt egy PMP és egy PNA kombinációjával állunk szemben.
A két készüléktípus (Portable Multimedia Player és a Personal Navigation Assistant) egybemosása elkerülhetetlen, és valójában ésszerű lépés. Adott ugyanis egy eszköz, ami folyamatosan velünk van az autózás alatt, amikor kiszállunk, a tolvajok miatt úgyis visszük magunkkal, miért ne működhetne hát zene, vagy videólejátszóként? Ha pedig úgyis a kezünkben van az utazások alatt, akkor jól jöhet egy világóra, vagy egy iránytű funkció is. Szerintem a koncepció, és vele az alapötlet zseniális.
Külső
A H610 külseje nekem, mint férfiembernek egyáltalán nem állt a szívemhez közel, de a hölgyek szeretni fogják. Első ránézésre ugyanis inkább nagyképernyős tamagocsinak tűnik a kütyü, esetleg digitális menszesz-naptárnak, mint navigációs rendszernek. Ha a gyári elő-hátlapot lecseréljük a csomagban található csillagos, vagy levélkés verzióra, a siker garantált a nőknél.
Kihasználva az előző teszt alatt szerzett vonalzómat (digitális tolómérőm még mindig nincs, pedig kellene egy a szerkesztőségbe), lemértem a készüléket. A külső ház egy 55x85x15 milliméteres szappantartó, ebben kapott helyet a 43x55 milliméteres, 65 ezer szín megjelenítésére képes, 320x240 pixel felbontású display.
Ami elsőre furcsának hat az, hogy az eszközről eltűntek a funkciógombok. Van egy bekapcsológomb felül, egy főmenübe repítő gomb oldalt, és ennyi. Igaz, van még egy hardveres billentyűzár és egy sd/mmc slot, de ezzel tényleg vége. Ebből adódik, hogy a vezérlés teljes mértékben az érintőképernyőre hagyatkozik. Ennek ellenére stylus nincs a készülékhez, így az ujjunkkal kell kezelnünk, amely hölgyeknél, esetleg manóknál biztosan nem lesz gond, de a hentesek ne ilyen GPS-t vegyenek.
Hirdetés
GPS
A készülék navigációjának lelkét a SiRFstar III chip és az iGO Európa együttese adja. Míg az előbbi a helymeghatározás pontosságáért és gyorsaságáért felelős, addig az utóbbi a térképekért.
A beépített szoftver 16 európai ország térképét tartalmazza részletesen: Ausztria, Belgium, Bosznia és Hercegivina, Csehország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és néhány országnak csak a főútvonalait: Andorra, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Írország, Norvégia, Portugália, San Marino, Spanyolország, Svédország.
A kocsiba könnyen beszerelhető, a picike eszközt stabilan fogja az átlátszó tok, amelyből ezúttal nem kipattintani, hanem kihúzni szükséges a készüléket, ha cipelni óhajtjuk. A gégecső elég rövid, így rázós úton sem pattog a Mio, amely hasznos melgoldás a C310 ugráló képernyőjével szemben.
Én három újdonságot fedeztem fel a C310-hez képest. Az első talán nem is újdonság, hanem sajátosság. A H610 kisebb kijelzője miatt sokkal szebb a kirajzolt térkép, hiszen a felbontás nem változott, azonban jóval kisebb méreten jelenít meg ugyanannyi pixelt a szoftver. Viszont újdonság volt, hogy a bal alsó sarokban fel van tüntetve a megengedett sebesség. Annyiban viszont vigyázzunk ezzel, hogy a sunyiban kihelyezett táblákat nem ismeri a szoftver, de ez szerintem nem is elvárható. Ami még tetszett, hogy néhány kattintással új kamerákat pakolhatunk a térképre, és amikor ezek közelébe érünk a szoftver figyelmeztet minket. Ez itthon is egyre hasznosabb lehet, ha folytatódik az autópályákon elkezdett project.
PMP
A készülék belső, 210 MB-os memóriáját és a kártyaslotba dugott memóriakártyákat tömhetjük tele videókkal, zenékkel és képekkel. A kártyaslot maximum 2 gigás kártyákat képes kezelni, én egy 1 gigás darabbal használtam, és nem tapasztaltam lassulást az adatok olvasásánál.
A lejátszó szoftver egyszerű, és egyben kezel mindent. A zenéket a mappákból egy lejátszási listára válogathatjuk össze, és ezt a listát szerkeszthetjük szabadon. A videólejátszás esetén csak kiválasztjuk a lejátszandó fájlt, és már indul is a lejátszás. Kiválaszthatjuk, hogy teljes képernyőn, vagy ablakban kívánjuk megtekinteni a videót, akárcsak a képek esetén.
PMP-k tekintetében is ritkaságnak számítanak a játékok, azonban ezúttal nem is keveset kapunk belőle. Nekem legjobban a wallbreaker tetszett, amely ezúttal Fireball névre hallgat. Ezen felül egy pipeline szerű csővezeték-építő játékot és egy űrhajóversenyt, valamint egy Boubble Brakerhez hasonló drágakő-párosító játékot kapunk.
A faltörő tényleg zseniális, abbahagyhatatlan, ráadásul jó sok kis genya extra potyog le néha, van multiball, de a legjobb a "crazy", amikor összevissza változtat irányt a labda, csak győzze az ember követni. Az összes játék kiemelkedően magas grafikai színvonalat hoz, külön jár értük a dícséret.
Extrák
Extrák között két menüpontra hívnám fel a figyelmet. Az egyik a névjegyzék. Ennek a szerepével kapcsolatban elsőként csak legyintettem. A manager kalkulátorok korszaka lejárt, manapság mindenki a telefonjában tárolja a névjegyzéket, onnan ugyanis egy gombnyomással felhívhatja. Viszont ha el szeretnénk navigálni hozzá, akkor vagy korábban egy POI-t beállítottunk a GPS-be, vagy manuálisan megadjuk az új címet (attól az alapesettől, hogy tudjuk az utat, most eltekintek). A névjegyzékben az a jó, hogy POI-ként is működik részben. Azért részben, mert a térképen nem látjuk a névjegyzékben szereplőket (ha látnánk, akkor az már POI lenne), viszont a névjegyzékből egy gombnyomással el navigálni hozzájuk. Ilyenkor automatikusan indul a naviprogram, és terveződik az út az elindulás után. Nem rossz funkció, de nekem egyértelműbb lett volna, ha automatikusan látszódnának a térképen az ismerősök.
Az „utazó szett” névre keresztelt menüpontban kapott helyet az iránytű, és a világóra. Az iránytűt az első használat előtt hitelesíteni kell, amihez egy szép kép nyújt segítséget a kijelzőn, ami alapján sosem jutottam semmire. Fogtam, és forgattam, pörgettem kicsit a készüléket, majd kiírta, hogy a hitelesítés sikeres, és nekem úgy tűnt, hogy a megfelelő irányba mutatott (legalábbis észak nagyjából észak volt). A világóráról pedig úgy érzem nem kell beszélnünk. Szintén ebben a menüpontban található meg a mértékegység-átváltó, amely ruha és cipőméreteket is konvertál, illetve hasznos lehet az országokhoz tartozó nemzetközi előhívók listája is.
A beállítások terén nem fogunk a kütyü mélyén turkálni. Állíthatunk fényerőt (amit ha beállítottunk, az iGO-ban állíthatunk be újra), hangerőt, nyelvet, dátumot és időt. Kalibrálhatunk kijelzőt, és leellenőrizhetjük a töltöttséget, valamint beállíthatjuk, hogy a kijelző fénye mennyi idő után kapcsoljon le.
Szoftvercsomag, ítélet
Két hasznos szoftver lapul a kütyühöz adott lemezeken. Az egyik a számítógéppel való szinkronizálásra szolgál. Erre azért van szükség, mert alapesetben az Activesync sem találja meg a H610-et. A szoftver feltelepítése után, csak csatlakoztatnunk kell a készüléket, és máris feláll a kapcsolat, majd szabadon pakolászhatunk zenéket, filmeket, és képeket a memóriakártyára, vagy a belső memóriába. A szoftver mondhatni butabiztos, csak azokat a fájltípusokat engedi felmásolni az eszközre, és csak olyan struktúrában, ahogy le is tudja játszani. Furcsa például, hogy könyvtárakat nem másolhatunk az eszközre, de a könyvtárakban lévő zenéket remekül képes kezelni a lejátszó.
Ennél egy kicsit bonyolultabb a Video Toolbox névre keresztelt videókonvertáló szoftver. Ezzel a programmal könnyen konvertálhatunk bármilyen formátumot, akár DVD filmeket is a H610-re. A kezelése egyszerű ennek is, első körben kiválasztjuk a konvertálandó adattípust, majd a fájlt, és ez után elkezdjük a konvertálást. Egy DVD esetében 1,5 óra alatt zajlott le a konvertálás, az elkészült film mp4 formátumban 600 mega lett. Ez természetesen külső szoftverekkel még lentebb tornázható, lévén, hogy a készülék képes vmw formátumok lejátszására is.
A készülékben van sajnos néhány idegesítő apróság, amik mellett nem tudok elmenni szó nélkül. A videólejátszó egyik hibája, hogy amennyiben kilépünk a szoftverből, akkor előről kezdődik a lejátszás, nem menti el az aktuális állapotot a szoftver. A másolóprogrammal nem tudunk könyvtárakat átmozgatni a készülékre, így egyesével kell azokat létrehoznunk, ha a zenéinket rendezetten szeretnénk a lejátszón tárolni. Még egy nagy hiba, hogy amennyiben a főmenüben beállítjuk az automatikus kikapcsolást, akkor az a MioMap használata közben is érvényes. Viszont a fényerő nem. Az akkumulátor 4 órás folyamatos működésre volt képes filmnézés esetén.
A fentiek ellenére szerettem a H610-et. Igaz, a külső hangerő-szabályozó nélkül félkarú óriásnak éreztem magam, a használatot kicsit nehezítette is ennek hiánya, viszont az extrafunkciók jól jöhetnek egy hosszabb utazásnál. A méreteiből adódóan gyalog is használható, amennyiben turistaként járjuk valamelyik külföldi várost. Szerintem a férfiak ne egy ilyenben gondolkodjanak, azonban azon hölgyeknek, akik GPS vételén gondolkoznak:
 |
| Mio H610 |
Polacheck
A Mio H610 a MobilX-től érkezett.
On-line: www.mobilx.hu.
