GPS, üzemidő, összegzés

Bár a készülékben van a-GPS modul, fura módon előre telepítve nem találunk rajta semmilyen navigációs programot vagy térképalkalmazást. Ez azért is érthetetlen, mert a Marketről seccperc alatt leránthatjuk a Google saját naviját, a Maps-et vagy akár egyéb más térképszoftvert. A navigáció egyébként jól működik, a telefon nagyon gyorsan talál jelet, a multitouch nagyítás pedig itt is piszok gyors.

A telefont egy 1370 mAh-s kapacitású lítiumos akkumulátor látja el energiával, a készenléti időre és a telefonálásra sajnos nincsenek hivatalos adataink. Nekem körülbelül egy napig bírta szuflával, utána már látványosan enni kért a kicsike. Persze a WiFi és a 3G folyamatosan ment, ezeket kikapcsolva egy fél nappal simán meg lehet hosszabbítani az idejét.

Megmondom őszintén, nagyon tetszik a Meizu M9. Egyrészt viszonylag friss hardverrel van megáldva, a kijelzőről nem is beszélve: jelenleg tesztalanyunk rendelkezik a legnagyobb felbontással az Androidot futtató telefonok között (értelemszerűen a táblagépeket nem tekintve). A másik dicséretes dolog a rendszer átírása, amely egyrészt egy új felhasználói felületben manifesztálódik, másrészt rengeteg kényelmi funkciót zsúfoltak bel a meizus srácok, amelyek egyszerűbbé és gyorsabbá teszik a telefon használatát, ilyen például a képernyő feloldása, a remek zenelejátszó és a globális kopipészt (utóbbi ráadásul megelőzi a korát, hiszen a funkció az Android 2.3-mal érkezett meg). A kínai gyártó mérnökei igen komoly munkát végeztek, ráadásul nagyon korrekt támogatást is nyújtanak a felhasználóknak, hetente jelenik meg új firmware a készülékhez, rengeteg cég példát vehetne róluk.

És akkor jöjjenek a negatívumok. Az Android szétmaszatolása közben néhol mellényúltak a fiúk, többek között pár, a rendszer védjegyének számító dolgot is "kifelejtettek": nincs sem Facebook-, sem naptár-, sem Google-szinkronizálás, a fényképezési és videózási képességek finoman szólva is gyengék, az FM-rádió hiánya sem oké. A rendszer működését is korlátozták: a névjegyék és az üzenetkezelő szoftver adatainak elérését letiltották a külső fejlesztésű programok számára, így az ezeket használó alkalmazások ki vannak lőve, ráadásul néhány Marketből letöltött program nem is indult el (az egyik egy instant messaging szoftver, a másik pedig az Angry Birds volt). A lokalizáció sem sikerült túl jól: a kínai mellett csak az angol nyelv érhető el a készüléken, de még ekkor is gyakran találkozik az ember kínai írásjelekkel a szövegekben; az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a készülék a kínai piacra készült. Az utóbbi tény sajnos rányomja a pecsétet a Meizu által szállított bónusz alkalmazásokra is, az alkalmazásboltban fellelhető szoftverek neve és leírása 99 százalékban kínai, vásárolni pedig a Meizu-fiókunk segítségével tudunk, melyhez kínai bankkártyaszám szükséges.

A hibáktól eltekintve az M9 egy remek telefon, a legfőbb problémája az elérhetetlenségében rejlik: Magyarországon ugyanis szinte lehetlen beszerezni. Kínában körülbelül 2500 jüanért kapható, ez nagyjából 75 ezer magyar forintnak felel meg, ami igen kellemes ár a masináért. Gyors, egyedi, új színt visz az Android rendszerbe, ráadásul elég kicsi a valószínűsége, hogy valaki egy ilyen telefont szorongatva jön velünk szembe az utcán. Plecsni szinten az ajánlott és a tetszett között helyezkedik el, viszont mivel nem kapható kis hazánkban, így csak a tetszettet süthetem rá. Végszóként pedig még egyszer szeretnénk köszönetet mondani Sheratannak a telefonért.

Meizu M9

dr. Kind

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!