Multimédia

A készülékben található egy maximum 5 megapixeles (2592 x 1944 képpontos felbontású) fotók elkészítésére alkalmas, autofókuszos fényképezőt is. A kameraszoftver nem sok beállítással kecsegtet, a jelenet módját és a fehéregyensúlyt állítgathatjuk, ráadásul csak előre definiált értékekből választhatunk. Ami viszont tetszett, hogy a zoomolást (természetesen digitális nagyításról van szó) vezérelhetjük az oldalsó hangerőszabályozó gombbal, valamint a képernyő megfelelő helyen való megérintésével határozhatjuk meg a fókuszálási pontot, utóbbi ráadásul videófelvétel készítésénél is működik. Apropó videó, a Meizu M9 akár 720p-s, 30 fps-es felvételeket is képes rögzíteni, ez másodpercenként 30 darab 1280 x 720 pixeles felbontású képkockát jelent, a tesztvideó itt érhető el.

A Meizu M9-cel készült képek minősége hagy némi kivetnivalót maga után. A képek zajszintje alacsony, ezt viszont rendesen megsínylik a részletek: a Meizu mérnökei egy piszok erős zajszűrő algoritmust eresztettek a fotókra, az eredmény olajfestményszerű és elmosott lett. Ráadásul a dinamikatartomány is alacsony, a makró mód gyenge, az egyedüli pozitívum a kromatikus aberráció hiánya.

Zenét a beépített lejátszóval tudunk hallgatni, ami szintén a kínai gyártó boszorkánykonyhájából került ki. A dalokat listázhatjuk előadó, album vagy összes szám nézetben, kezeli a lejátszási listákat, kapunk hangszínszabályzót is öt darab előre definiált beállítással (sajátot sajnos nem állíthatunk össze), szerkeszthetjük a számok ID3 tagjét, valamint albumborítót is kereshetünk. A rádiózás szerelmeseit el kell keserítenem, ennek a hobbinak nem a Meizu M9-en fognak hódolni, mivel a telefonban nincsen FM-rádió, ejnye.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!