Multimédia és kamera

Madarat tolláról, kamerát szoftveréről – jó, ez nem volt túl frappáns, viszont kamerafronton nagyjából ráérez a Meizu gondolatvilágára, és az m1 note szerencsére az MX4 remek alkalmazását is megörökölte. Hardveresen sem rossz a helyzet: az előlapra 5 megapixeles OmniVision, a hátlapra pedig 13 megapixeles Samsung szenzor került f/2,2 fényértékű, nagylátószögű lencsével és kéttónusú ledes villanópárral. A szoftver kezelése egyszerű: ez élőképen rendben és átlag feletti sebességgel működik az érintőfókusz, jobbra-balra simítással lehet váltani a kameramódok közül (auto, kézi, szép arc, panoráma, árnyalatgazdag, QR-kódolvasó, lassított felvétel). Exponálni, videofelvételt indítani és a kamerát megnyitni egy-egy nagy ikonnal tudunk, legalul pedig az effektek, a vaku, az előlapi kamera és a beállítások csalhatók elő. Az utóbbi ikonra kattintva a rácsvonalak, az időzítő, a HDR és a képméretek érhetők el.

A szoftveresen megdolgozott szelfikhez bőrsimítási, retusálási, bőrfehérítési és arcvékonyítási effektek is bevethetők – az alábbi képen én is sokkal szebb vagyok, mint a valóságban. A kézi módról érdemes részletesebben is beszélni, mert ez adja a szoftver igazi ízét. Gyakorlatilag minden állítható a záridőtől kezdve (1/5000 - 10 mp) az érzékenységen (ISO100 - 1600) és az expozíción át (+- 3 Fé) a kézi élességállításig, ami makróknál vagy sötét körülmények között jöhet jól. Egyedül a fehéregyensúly-állítás maradt ki, illetve hardveresen az optikai képstabilizátor, de még mindig a középkategóriáról beszélünk.

[+]

Az elkészült nappali fotók megbízható fehéregyensúlyról, remek részletgazdagságról, a szélek fele is éles lencserajzolatról és jó dinamikatartományról tanúskodnak, a nagy látószög pedig külön jó hír. Azért nem hibátlan a helyzet, a telítettség lehetne magasabb (bár az elmarasztalás inkább az időjárásnak szól), a középkategóriában mindenesetre ritkán lehet ennyire elégedetten csettinteni, bőven jut az albumba m1 note-tal lőtt kép. A lendület az esti fényviszonyokra is kitart, és ilyenkor jön jól igazán a sok kézi variálási lehetőség, így a záridőállítás, ami lehetővé teszi részletgazdag éjjeli képek lövését. Sötétben már nem olyan megbízható az autófókusz, de legalább ott a kézi élességállítás, hogy semmi se maradjon életlen. Ha pedig az orrunk hegyéig se látnánk, és a 10 másodperces záridő sem lenne elég, besegít a kéttónusú ledes villanó erős fénye, amely az emberi bőr természetes tónusait is megőrzi. A HDR mód nem rossz, de túlkompenzál és erős képzajjal jár, viszont esti körülmények között is sikerrel bevethető. Makró vonalon remek a helyzet, sok apró részlet megörökíthető, a témát pedig akár 5-6 centiméterre is megközelíthetjük. A kamerás felhozatalból egyedül az optikai képstabilizáció hiányzik, ami a Full HD-s videofelvételek rögzítésénél jól jött volna. A klipek egyébként sem hibátlanok: a részletgazdagság átlagos, amin szoftveres élesítéssel próbál a rendszer kompenzálni, a képkocka sebesség pedig ingadozó.

A Meizu zene- és videolejátszója összedolgozik a gyártó kínai alkalmazásboltjával, de nem kell megijedni a sok ismeretlen ajánlatot meglátva: alul a profilikonra lépve máris elénk tárulnak a készüléken vagy USB-n tárolt multimédiás fájlok, és a nyelv is magyar. A zeneállományok közül egyik népszerű formátum lejátszása sem okozott gondot, itt inkább a hangerőszabályzó hiánya volt kellemetlen, vagy csak én nem találtam meg. Az FM-rádió úgyszintén kimaradt. A videofájlok közül is mindent vitt a gyári szoftver 1080p-ig, AC3 hangot és feliratokat is beleértve, a 2k-s tesztvideó azonban el sem indult. Sebaj: egy MX Player megoldotta a dolgot akadás mentesen. Füles sajnos az m1 note-hoz nem jár, így a sajátunkat kell bedugni, és bánatunkra a készülék alján, könnyen eltakarható helyen lévő mono hangszóró sem sikerült emlékezetesre. A maximális hangerő erős közepes, a kiáradó hangok pedig tompák. Ez igazából az első komolyabb baki.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!