Előszó, tartozékok
Az átlagember számára a mobiltelefon egy használati eszköz, ebből adódóan elsősorban az a legfontosabb feladata, hogy jól használható legyen. Fontos persze a külső is, nem egy és nem is két gyártó éveken keresztül meg tudott élni abból, hogy szép telefonokat csinált. Manapság egyre többet számít a tudás is, hiszen a növekvő felhasználói igényeket ki kell elégíteni, nem lényegtelen tehát, hogy milyen processzor bújik meg egy okostelefonban, vagy milyen kamera van a multimédiás kütyü hátlapján. Előbb-utóbb viszont majdnem mindenki visszajut ahhoz, hogy a használhatóság a legfontosabb; hiába van sok megapixelünk és gyors processzorunk, ha a telefon nem azt csinálja, amit akarunk. Létezik viszont egy célcsoport, ahol a tudás és a használhatóság is másodlagos: ők a gyerekek és a tinédzserek. Náluk ugyanis az a legfontosabb, hogy saját életük részüknek érezzék a telefont és nagyon szeressék azt.
Ezek alapján azt hihetnénk, hogy az említett korosztály számára nagyon könnyű dolog telefont készíteni, hiszen nem kell, hogy használható legyen, nincs szükség fejlett funkcionalitásra, csak szerethető legyen a cucc. Igen ám, de mitől is lesz szerethető számukra egy telefon? Ez az, amit nagyon kevesen tudnak, én pedig nem tartozom közéjük; az biztos, hogy a gyártók sokszor tévedtek vakvágányra a cukiság és a gyerekesség szempontjából, a cukormázba bújtatott mobilok ugyanis közel sem biztos, hogy olyan népszerűek lehetnek a gyerkőcök körében, mint amire a tervezők számítottak. A tinédzsereknél ugyanis van egy cool-faktor is, a telefont mutogatni kell a többieknek, mert az is én vagyok. De nem egy gyerek, egy kicsi felnőtt; véleményem szerint a tinédzserek valahogy így gondolkodnak. A gyerekek persze más tészta, egy nyolcéves kissrácnak viszont közel sem vagyok benne biztos, hogy valóban szüksége van mobiltelefonra. Sem a mai világban, sem a holnapiban.
Az LG Wink Style T310 a koreai gyártók új tinitelefonja, bár ez így sehol sincs kimondva. Az egykor Cookie néven futó széria legújabb darabjáról van szó, melyet az Egyesült Államokban átkereszteltek Winkre, mi pedig Európában egyedüliként átvettük a nevet, egy ismert cipőmárka még mindig jobban hangzik, mint a korábbi név, az LG legalábbis így gondolta. Egyébként valóban nem rossz a név, ahogy a készülék doboza sem az, hiszen színes és kicsiny, de a benne található tartozéklista finoman szólva is nevetséges. Merthogy ilyenről nem is beszélhetünk, kapunk egy hálózati töltőt, csókolom.
Külső
A készülék külseje a Samsung Corby által megteremtett stílusvonalat követi, azaz kicsit emlékeztet egy szappantartóra. Nekem személy szerint jobban tetszik konkurensénél, mivel kicsit határozottabb vonalvezetésűek az élei, ami jól látszik a kijelző alatt elhelyezkedő gombokon, illetve a készülék tetején. A két eszköz egyébként nagyjából ugyanakkora, az újdonság kiterjedése 102,9 x 56,9 x 11,9 milliméter, tömege pedig 86,5 gramm, ami egy kellemes, a valóságban is jól használható méretet eredményez, egyben pedig kizárja azt, hogy méretesebb kezű férfiak megvegyék, ők ugyanis biztos, hogy nem fogják tudni használni. Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is kellemes, a borítás jó minőségű, enyhén csillogó, ám az ujjlenyomatokat nem annyira gyűjtő műanyagból készült, melyek nagyon jól illeszkednek egymáshoz. Ez utóbbi tényt jól példázza, hogy a T310-et akármilyen erősen nyomkodhatjuk, nem fog nyekeregni.
Az előlap tetején egy ezüstös árnyalatban pompázó csíkkal megbolondított lyukban helyezkedik el a telefonhangszóró, melynek formája egy nagyon picit emlékeztet egy mosolygós szájra. Középtájon található a 2,8 hüvelykes képátlójú, 240 x 320 pixeles felbontású rezisztív TFT-LCD érintőkijelző, mely egészen jól reagál az ujjal való nyomkodásra is, de alapvetően azért a körmöket szereti. Minősége meglepően kellemes, a színek szépek, a betekintési szög nagy, a napfényben való olvashatósággal sincs gond. Alulra egy LG logótípia és három gomb került, melyek közül a szélsők a hívások kezelését segítik, a középső pedig egy szintet visszaléptet a menüben, úgyhogy szintén sokat fogják használni a tulajdonosok.
A hátlap meglehetősen minimalistára sikerült, az egyedül az erőteljes lekerekítés az, ami megkülönbözteti a hasonló megoldásoktól. Mindössze három dolog látható rajta: felül van egy apró nyíl, mely a levételhez szükséges mozdulat irányát jelzi, alatta található a feliratoktól mentes, de egyébiránt 2 megapixeles kamera, alulra pedig egy gravírozott LG felirat került. Ha lekapjuk a fekete műanyagdarabot, színesebb részhez jutunk, de érdemleges dolgokat csak akkor tudunk csinálni, ha kivesszük az akkumulátort, a SIM-kártya helye és a microSD bővítősín ugyanis azalatt található. A nálunk járt Wink Style fekete és piros színben pompázott, de több színösszeálíltás is létezik, melyek leginkább a fiatalok igényeit tartják szemelőtt: fehér és narancs, fekete és titán, pink és fehér.
Az oldalsó részek közül a készülék teteje a legérdekesebb, ez ugyanis a másodlagos színben pompázik, ami esetünkben ugye a piros. Ide került a képernyő feloldására is használatos bekapcsológomb és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, míg baloldalt a fedlappal takart microUSB csatlakozó, jobbra pedig a hangerőszabályzó gombduó található. Alul nincs semmi, a gombok közül pedig egyedül a kamera exponálója hiányzik, de mivel nem egy fotós mobilról van szó, ezt el tudjuk nézni a készüléknek.
Menürendszer, szoftverek
A készüléken az LG hasonló kategóriás készülékeiről ismerős rendszer fut, melynek mindenki által ismert neve is, az viszont biztos, hogy nem S és nem is A-Class. Tulajdonképpen ki is találhatnék neki egy nevet, egyszer már a Samsungnál megtettük, annak idején ugyanis Black UI-nak hívtunk minden olyan rendszert, melynél a háttér fehér volt; úgy egy év után kiderült, hogy ez egy belsős elnevezés volt, melyet a gyártó az első pár modellnél használt, mi viszont úgy elterjesztettük a dolgot, hogy hazánkban azóta is ez a nem hivatalos neve az összes olyan rendszernek. A Wink Style T310-en futó rendszert akár hívhatnánk Wink-Class-nak is, röviden W-Class. Jó, ugye?
A rendszer sebesség és használhatóság szempontjából közepesnek mondható, hiszen kellően gyors, egy rakéta viszont lehagyja, használat közben pedig legtöbbször egész kényelmes, de itt-ott korlátai vannak. A főképernyő két részből áll, melyek között horizontális irányú ujjmozdulatokkal tudunk váltani. Az egyiken widgetek helyezkednek el, kissé újragondolt, nekem nagyon tetsző módon: a kipakolt cuccok tulajdonképpen csak ikonok, melyek nagyobb méretűvé változnak, ha rájuk bökünk. Ez segít abban, hogy a felület átlátható legyen, hiszen a háromszor három négyzetre bontott felületen a cuccok katonás sorrendben helyezkednek el; a legtöbb widget egy nézetnyi méretű, de például az időjárás két négyzetet is elfoglal. Ezzel a módszerrel az LG végre megoldotta az egymásracsúszó, átláthatatlan widgetek problémáját, de mégsem egyszerű parancsikonokat rakott ki a főképernyőre; az egyedüli probléma az, hogy legfeljebb kilenc darab widget fér el a semelyik irányba sem görgethető képernyőre. A másik rész ugyanez, csak oda embereket dobhatunk ki, hogy gyorsabban fel tudjuk őket hívni.
A készenléti képernyő alján található egy négy ikonból álló sor, melyek közül az első a tárcsázóképernyőre, a második a névjegyzékbe, a harmadik az üzenetek közé, a negyedik pedig a főmenübe röpít minket. Ez egy klasszikusnak mondható, rácsos kialakítású ikonhalmaz, egy oldalon tucatnyi program képével, melyekből összesen huszonkilenc darab van, a harmadik oldalon ugyanis csak öt ikon található. A dizájn itt nagyon aranyos, kézzel rajzolt, az almenük viszont nem estek át újrarajzoláson, egyszerű LG-s kinézettel dolgoznak, ami nincs összhangban a készülék többi részével.
A szoftverkínálatról nem szeretnék túl sokat írni, mivel semmi különösebb extra nem kapott helyet az új Winken, az alapvető dolgok viszont egytől egyig megtalálhatók rajta. Ez azt jelenti, hogy van egy teljesen korrekt naptár, ébresztő, jegyzettömb, fájlkezelő, diktafon, feladatlista, számológép, világóra, átváltó és stopper. A kínálatot java-alapú szoftverekkel lehet bővíteni, gyárilag van is pár: a Social Networking egy natív Facebook, Twitter és MySpace kliens, mellette található egy Opera Mini 5 webböngésző és egy Messenger chat-kliens. A menü utolsó ikonja az iwiwé, ez azonban nem natív kliens, csak a webböngészőben nyitja meg a hazai közösségi oldal mobilra optimalizált változatát.
A készülék működése a fenti videón megcsodálható.
Adatkommunikáció, telefonálás, internet
Adatkommunikációs szempontból nem teljesít túl fényesen a kis LG. GSM-modulja négynormás (850/900/1800/1900 MHz), a 3G-t nem ismeri, adatátvitelre ebből adódóan kizárólag GPRS-t és EDGE-t használhatunk. A nálunk járt készülékben nem volt WiFi, de elvileg létezik azzal felszerelt változat is a készülékből, arról viszont nincs információnk, hogy az Magyarországon kapható lesz-e. Az viszont biztos, hogy az összes modellben van 2.1-es Bluetooth és 2.0-s microUSB csatlakozó; számítógépre kötve a készülék kártyaolvasóként működik, akkumulátora pedig töltődik.
A telefonálással szerencsére semmi gond nincs, a hangminőség beszélgetés közben jó, a hangerővel és a térerő ingazodásával sem volt gond. A telefonkönyvben 1000 ember adatait tudjuk tárolni, extra mezőkből kellően sok van, a kezelés viszont nehézkes, hiszen a kinetikus görgetéssel nem tudunk több oldalt haladni, az oldalt lévő kis görgetősáv pedig icipici. Üzenetkezelésnél az SMS, az MMS és az e-mail játszik, gépelni a virtuális numerikus és a virtuális QWERTY billentyűzeten is lehet, utóbbin a kijelző méreteit meghazudtolóan jó hatásokkal. Az elektronikus levelezésnél természetesen játszanak a hitelesített szerverek, ám a csatolt dokumentumokkal a készülék nem tud mit kezdeni, lévén Office-kompatibilis program nem található rajta.
A webet a beépített böngésző mellett az Opera Mini 5-tel lehet böngészni, ám ez inkább csak amolyan elméleti lehetőség, a készülék ugyanis túlságosan lassú ehhez. Itt nem csak az EDGE adatátvitel korlátairól van szó, maga a készülék is dög lassú, az Operához egyértelműen kevés ez a hardver, utasításainkra a Wink több másodperces késéssel reagál, pedig a kis felbontás miatt elvileg sokat kellene görgetnünk és nagyítgatnunk a kijelzőn.
Ugyanez a helyzet a social-networking kliensekkel is. Hiába van Facebook és hiába jól felépített és kellemesen kezelhető a natív kliens, ha körülbelül két perc alatt töltődik be és minden műveletre tizenöt másodpercet kell várnunk.
Nagy hiba ez egy fiatalokat megcélzó készüléknél, de azért halálos sebet nem ejtett az eszközön; egy középiskolásnak elképzelhető, hogy van türelme kivárni a Facebook vagy a Twitter betöltődését, főleg akkor, ha óra alatt internetezik a telefonján. Óra elején berakja a padba, óra végére pedig már látszik is a státuszjelentések sora az üzenőfalon.
Multimédia, üzemidő, összegzés
A kamera 2 megapixeles, fixfókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 1600 x 1200, videóknál 176 x 144 pixel (ez a QCIF felbontás, azaz 0,02 megapixel). A kamerát kezelő szoftver átlagos mennyiségű beállítási lehetőséget nyújt, állíthatjuk a kép felbontását, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, bekapcsolhatunk színeffekteket, önkioldót, sorozatfelvételt, éjszakai módot, betolhatunk rácshálót és állíthatunk az exponálás hangján, kikapcsolni viszont nem tudjuk azt.
A gyenge minőségű optikai elemekre utaló, igencsak erőteljes kromatikus aberrációt leszámítva a stílusos Wink egész jó (bár erősen "digitális hatású") fotókat készít, arra tökéletesen használhatók a képek, hogy a tinédzserek felrakják őket Facebookra vagy a telefonon megmutogassák őket a barátoknak. A színek egész korrektek, a dinamikatartomány a kategóriatársakénál nagyobb, a részletesség és a zajszűrés mértéke pedig egyaránt közepes. 2 megapixeltől ez a minőség oké.
A muzikális rész szoftveres oldalról nézve rendben van, hiszen a zenelejátszó szoftver ügyesen beolvassa a memóriakártyán tárolt zenéket, azokat ID3-tagek alapján tudja szűrni, kirajzolja az albumborítókat, tartalmaz hangszínszabályzót. Az FM-rádió is része a repertoárnak, extra szolgáltatása, hogy bedugott fülhallgató nélkül is működik, sőt, az adást is tudja rögzíteni. A hangminőség kihangosítva gyenge-közepes.
A 900 mAh-s akkumulátor a gyári adatok szerint 3 óra beszélgetési időt tesz lehetővé, amit mi kicsit keveslünk; nagyon ritka az olyan eset, amikor egy gyártó nem lódit az üzemidővel kapcsolatban, most viszont az LG alálőtt, amiért egy pirospontot elkönyvelhetnek maguknak. A három nap egyébként stimmel, átlagos/kicsit visszafogott használattal ennyi ideig bírja ki a T310 egy töltéssel, ha jobban nyüstöljük, akkor ez az érték kettőre redukálódik.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 7 pont |
Anyaghasználat | 7 pont |
Összeszerelés minősége | 7 pont |
Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 6 pont |
Sebesség | 6 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 3 pont |
Felhasználói felület élménye | 6 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 2 pont |
Adatkommunikációs képességek | 4 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 4 pont |
Audio | 8 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 7 pont |
Ár/érték aránya | 7 pont |
Hogyan értékelünk? |
Az LG Wink Style T310 egy nagyon kellemesre sikerült készülék. Véleményem szerint a gyártónak sikerült megtalálnia azt, hogy mivel juthat el a fiatalabb vásárlók szívéig: az átlagosnál merészebb színvilágú és vonalvezetésű mobiltelefonnal, mely nem tud túl sokat, de az alapfunkciókat legalább kényelmesen és biztosan nyújtja. A hardvernél mondjuk kissé mellényúltak, túlságosan is alulra lőtték be a dolgot, aminek köszönhetően a social-networkinggel és internetezéssel kapcsolatos felhasználói élmény rémes a telefonon, ilyesmire tényleg csak a nagyon türelmes egyének tudják használni a T310-et. A headset dobozból való elhagyása viszont nem egyértelműen rossz, a legtöbb fiatalnak valószínűleg van otthon egy sokkal jobb fülhallgatója, mint amilyet egy efféle telefonhoz kapnánk, ha pedig a tartozék hiánya miatt olcsóbb lehet a készülék, akkor jó döntés. Kártyafüggetlen árat egyelőre nem igen tudni, de a djuice-nál kártyával már 22 000-ért hazavihető az új LG, ami egyértelműen nem a legjobb olcsó érintős készülék, de az egyik legszerethetőbb.
![]() |
LG Wink Style T310 |
Bocha
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
![]() |
Általános | |
---|---|---|
Technológia | GSM | |
Méret | 102,9 x 56,9 x 11,9 milliméter | |
Tömeg | 86,5 gramm | |
Színvariációk | fekete & vörös, fehér & narancs, fekete & titán ezüst, pink & fehér | |
Kijelző | ||
Kijelző átlója | 2,8 hüvelyk | |
Kijelző felbontása | 320 x 400 pixel | |
Kijelző típusa | rezisztív TFT-LCD | |
Színárnyalatok száma | 256K | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | 1000 bejegyzés | |
SMS memória / max. MMS méret | na / 300 kB | |
Belső memória | 20 MB | |
Memória bővíthetősége | microSD (SDHC) | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz | |
GPRS / EDGE | van / van | |
UMTS / HSDPA / HSUPA | nincs / nincs / nincs | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.1 | |
WiFi | nincs | |
USB | microUSB 2.0 | |
Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | vannak | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | van | |
Szoftverek | ||
Platform | LG | |
WAP / HTML böngésző | van / van | |
E-mail kliens | van | |
Java | van | |
Játékok | 3 darab | |
Valutakonverter | van | |
Extra szoftverek | Facebook, Twitter, MySpace, Opera Mini 5 | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 2 megapixeles, fixfókuszos | |
Másodlagos kamera | nincs | |
Videófelvétel | van (QCIF felbontás) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
Hangszínszabályzó | van | |
FM-rádió | van (RDS, fülhallgató nélkül is működik) | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 900 mAh-s Li-Ion | |
Készenléti idő | 350 óra | |
Beszélgetési idő | 3 óra | |
Egyebek | ||
3,5 milliméteres fülhallgató kimenet |