LG Wine Smart - felhozták a pincéből

Külső, billentyűzet, kijelző

Minden kagylótelefonról kétféle méretben lehet beszélni: összecsukva a Wine Smart 117,6 x 587 x 17 milliméteres, azaz parányinak számít a phablethez szokott tenyérben, kinyitva viszont sokkal hosszúkásabb; méréseink szerint 230 milliméteres. A két készülékrész közül a gombsoré a vastagabb, és annak is pöpecebb az összeszerelése, a kijelzős fél ugyanis óvatosabb szorításra is deformációra kényszeríthető. Összecsukva mindenesetre stabil a műanyag szerkezet, jó a fogása, a műszerfalos műbőrt idéző borítás egész jól tapad a kézhez, a 147 grammos tömeg pedig elmegy, nem húzza le a zsebet.

Rég volt ilyen parányi mobilkészülék a kezünkben [+]

Azt is meg kell jegyezni viszont, hogy az eszköz nemcsak a kagylótelefonos átlagnál nagyobb: kinyitva az érintőkijelző messze kerül a tenyértől, így bűvészkedéssel sem nagyon lehet egy kézzel elérni, fejjel lefele tartva meg nem fordul utána a képernyőtartalom. Persze a felhasználó, ha már a Wine Smartot választotta, nyilván a gombokkal kívánja azt kezelni, ám ez nem minden esetben működik, bizonyos alkalmazások egyáltalán, mások meg félig támogatják a billentyűs kezelést, a Play Áruház lebegő keresősávjára például sehogy se lehet rálépni, azaz érintéssel kell rábökni.

Kihajtva azért már igen méretes az LG Wine Smart [+]

A billentyűzet tetején az androidos vissza, kezdőképernyő és alkalmazásváltó pillantható meg. Lejjebb kör alakú, négyirányú navigáló gomb pihen, közepén oké funkcióval, balján az SMS és a kamera, jobbján pedig a kedvenc appok (rövid lenyomás: legutóbbi, hosszú: lista) és a telefonkönyv indítójával. A számpanel fölül nem maradhatott ki a zöld hívásfelvevő/hívásnapló, a C/vissza és a híváselutasító/bekapcsoló gomb – bevallom, néha nekem is hiányoznak ezek. A csillag billentyűt hosszan lenyomva leugrik az értesítési sáv, a kettőskeresztre tenyerelve pedig a rezgő mód aktiválható – a rezgőmotor erőssége egyébként átlagos.

A Wine Smart billentyűzete jól használható és nagyok a feliratai [+]

A számbillentyűket a főképernyőn megérintve felugrik az LG-s tárcsázó gyorskeresési és gyorshívási funkciókkal, segélyhívást pedig a zöld gombot nyomva tartva lehet kezdeményezni, az ehhez kapcsolódó funkciókról később. A gombok a kis billentyűút ellenére is könnyen kezelhetők, felirataik méretesek, és természetesen a háttérvilágításról sem kell lemondani, így garantált, hogy az idősebb vásárlóréteg is megfelelően fogja tudni használni a furcsa nevű masinát.

Azt hittük, hogy ilyen gyenge TFT kijelzővel már nem kell találkozunk az okostelefonok között [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A megjelenítő ezúttal másodlagos szerepet tölt be, mondjuk úgy is kezelték: a 3,2 hüvelykes, 320 x 480 pixeles TFT panel finoman szólva is gyenge eresztés, a betekintési szögek borzalmasak, a kontrasztarány alacsony, a színek fakók, de legalább a fehér fényerő elég jó. Kuriózum a kagylótelefon vagy sem, a középkategóriában egy négyhüvelykes WVGA kijelzőnek minimum bele kellett volna férnie, méghozzá az IPS fajtából. A beszélgetési hangszóró mellett fénymérő szenzor nincs, közelségérzékelő viszont akad, továbbá egy 0,3 megapixeles kamera is, ha valaki a Wine Smarttal szeretne szelfizni vagy videotelefonálni.

Hátul látszólag két hangszórórács van, hang azonban csak a kameralencsétől jobbra hallható [+]

A hangerőt a készülék billentyűzetes felének balján lehet állítani, és ugyanerről az oldalról pattan le a hátlap is, hogy a felhasználó a microSD és a microSIM foglalatokhoz hozzáférjen, illetve az 1700 milliamperórás telepet kicserélje. A microUSB kábelt alul lehet csatlakoztatni, a jack dugót pedig a jobb oldalon. Csukott állapotban elöl csak egy értesítési led, hátul pedig a 3 megapixeles kamera, a monó hangszóró (a lencse jobbján) és egy LG logó szakítja meg a vidám műbőr életérzést.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!