Bevezető

Tavaly februárban Ken Hong, az LG kommunikációs igazgatója még azt mondta nekünk, hogy az LG akkor fog beszállni az okosórás piacra, ha azt látja, hogy van értelme. Magyarán van olyan hardver, olyan rendszer és olyan igény a felhasználók irányából, ami elég ahhoz, hogy a koreai cég nekidurálja magát. Pár hónappal később bemutatkozott az Android Wear a Google I/O-n, s ezzel együtt az LG első órája is, a G Watch. Ezt követte a kerek kijelzős G Watch R, ami szerintünk is egész jól sikerült, idén pedig Barcelonában két új okosóra érkezett.

Ezt a képet még az MWC-n lőttük az arany színű verzióról [+]

A Watch Urbane és a Watch Urbane LTE két nagyon eltérő szerkezet, hiába csak három betű a különbség a névben, mégis szinte nem is lehet ezeket egy lapon említeni. A Watch Urbane LTE ugyanis saját operációs rendszerrel jött, amit a webOS felhasználásával rakott össze az LG, nem lesz Európában kapható és egyébként is méregdrága. A világpiacra a Watch Urbane-t szánják, amit mi a Speedshoptól kaptunk meg és majdnem ki is esett a kezemből a doboz, amikor a 110 ezer forintos árat megláttam. Egy okosóráért ez elég combos, noha az Apple magasra tette a lécet.

[+]

Éppen ezért azt vártam, hogy a Watch Urbane valami olyat fog nyújtani, amitől tényleg leteszem a hajam, de előrebocsátom: erről szó nincs, ez “csak” egy nagyon komolyan összerakott, minőségi termék, amit ugyanaz az Android Wear hajt meg, mint az olcsóbb konkurenseket. Illetve annyit mindenképp a Watch Urbane mellett fel lehet hozni, hogy már az 5.1-es verziót kapjuk meg, ami friss, ropogós és tud egy-két új trükköt, de ez sem emeli ki a terméket a mezőnyből, hiszen hamarosan a piacon levő Android rendszerű okosórák zöme szintén ezzel a verzióval fog muzsikálni. De akkor mi kerül ezen a fotelon órán 120 ezer forintba? A következő oldalakon megpróbáljuk megkeresni erre a választ, bár nem biztos, hogy sikerrel járunk.

Doboz, külső

Négyzetes alapú a csomag, fehér, ha kinyitjuk, akkor rögtön az órával fogunk találkozni. Az LG nem halmoz el bennünket kiegészítőkkel, pedig egy órához is lehet csomagolni ezt-azt a töltőn kívül. Esetünkben a töltést egy kis korongra helyezve veszi fel a szerkezet, ezt kell microUSB kábel segítségével áramhoz juttassuk. Nem lett volna marhaság, ha a G Watch R-hez járó, szinte ugyanilyen töltőpad kompatibilis ezzel, de ezt nem sikerült megoldani. Másik szíjat viszont nem kapunk, vagy azzal a bőrszíjjal használjuk az órát, amivel az LG megálmodta (és ami nagyon hamar és elég csúnyán válik viseltessé), vagy veszünk olyan szíjat, amilyet csak akarunk, mivel 22 mm-es a csatlakozó, tehát szabványos és cserélhető.

[+]

A Watch Urbane az okosórák elegáns halmazába tartozik. Valamitől az a trend, hogy ha valami elegáns, akkor általában drágább is, mint mondjuk akkor, ha ugyanez a tudás és hardver egy sportos külsőben kap helyet. A rozsdamentes acél óratest persze mindenképpen dob egy kategóriát az árazáson, ahogyan dob egy kategóriát a ketyere tömegén is, a végeredmény 66,5 gramm, ami már érezhető, de nem drámai. A végeredmény egyébként kicsit vaskos, de még ez is a tűréshatáron belül van, nőiesnek semmiképp nem mondanám, de egyáltalán nem esetlenül bumfordi.

[+]

A kör alakú kijelző P-OLED technológiát kapott, felbontása 320 x 320 pixel lenne, ha négyzetes lehetne. Esetünkben ez nagyjából 80 425 pixelt jelent, ha négyzet alakú lenne a megjelenítő, akkor viszont kicsivel több mint 100 ezer képpontunk lenne. Viszont eléggé egyértelműen úgy látszik, hogy a kör alakú kijelzővel operáló okosórák az emberek szerint sokkal jobban néznek ki, ami annyiból mindenképpen érhető, hogy évszázadokon keresztül minden óra alapvetően kerek számlapot kapott, akár a zsebünkben hordtuk, akár templomtoronyra szereltük fel.

[+]

A fényerő kifejezetten jó, lehet állítani is, illetve van egy relatív könnyen elérhető kültéri mód, ami még egy szinttel megtolja az erősséget egy rövid időre, így akár direkt napfényben is olvasható marad. Az 5.1-es rendszer lehetőséget ad arra is, hogy sose kapcsoljon ki a megjelenítő, csak a fényerőt veszi le a szoftver, de persze ez az energiatakarékosság rovására megy. Az óra jobb oldalán egy kerek gomb kapott helyet, ezt lehet ugyan tekergetni, de tök felesleges, arra reagál, ha benyomjuk. Ezzel a kijelzőt tudjuk kapcsolgatni és a visszalépés funkciót indukálni.

[+]

Az óra alsó részén láthatjuk az érintkezőt, amivel a töltőpadra ül fel a készülék, illetve a pulzusmérő ablakát, hiszen erre is képes a Watch Urbane. Az IP67-es védettség pedig azt jelenti, hogy por semmilyen körülmények között nem kerülhet a készülékházba, a víznek pedig 30 percig ellenáll akkor, ha nem merítjük 1 méternél mélyebbre. A bőrszíj elegáns, kifejezetten mutatós, tág határok közt állítható, nekem a középső luk volt megfelelő, de még négy lépésben lehetőségem lett volna szorosabbra húzni és szintén négy opcióval tágabbra engedni. Két-három felcsatolás után viszont megtörik a szíj ott, ahol használjuk, makulátlan állapotú, használt Watch Urbane-t csak úgy lehet majd venni, ha az ember rögtön szíjat is cserél.

Hardver, rendszer

Nincs különösebb meglepetés a burkolat alatt, ami egyfelől jó, másrészt viszont pont az árazás kapcsán nem okvetlenül kézenfekvő. A Qualcomm Snapdragon 400-as chipsetje nem egy friss darab, ma már rengeteg alsó-középkategóriás okostelefonban vagy ezt, vagy ennek 64 bites testvérét, a 410-est találjuk. Magyarán nem egy drága hardverről van szó, 30-40 ezer forintos mobilokban van hasonló chipset. A RAM mérete 1 GB, a belső tárhely pedig 4 GB, ide ülnek be az alkalmazások.

A történet pozitív oldala, hogy ez az összeállítás nem vészesen energiazabáló, kiforrott és olcsó — ez utóbbi paraméter viszont csak a gyártónak jó, hiszen a vásárláskor kifizetett ár ezt nem tükrözi. Az Android Wear 5.1-es verziójához egyébként nem is nagyon kell több, noha azért előfordul, hogy egy-egy órás app másodpercekig töltődik (mondjuk az Endomondo) és néha azért meg-megdöccen a felület a listáknál való görgetésnél is.

Az 5.1-es verziónál van néhány újdonság. Egyrészt van rendes menü, ahol az appok listája görgethető, nem szükséges mindent a hangunkkal vezérelni. Ezt az óralapról (kvázi kezdőképernyőről) jobbra indulva találjuk, újabb lapozás után pedig a névjegyzékbe csöppenünk. Mindkét listánál igaz, hogy a legutóbbi három alkalmazás vagy kontakt kerül legfelülre, utána pedig névsorban haladhatunk. A névjegyzékből kiválasztott személyeknek üzenet küldhető (diktálással), illetve rajzolhatunk nekik emotikonokat is (kellett, mint egy falat kenyér), valamint fel is tudjuk őket hívni. Az órában viszont nincs hangszóró, tehát beszélgetni nem fogunk így tudni, a hívásokat a telefonunk indítja.

Ha felülről húzzuk le az ujjunkat, akkor a gyorsbeállítások közé csöppenünk, itt beállítható a ne zavarj mód, de ezt automatikusan meg is teszi az óra, ha a telefonon is ezt választjuk. Van egy opció, amivel letilthatjuk azt, hogy a kijelző érintésre megelevenedjen (csak az oldalsó gomb működik), illetve a fényerőturbózást is itt aktiválhatjuk. Ha lentről indítunk egy ujjmozdulatot, akkor a Google Now értesítési kártyái között haladhatunk, ezt egyébként a csuklónk fordítgatásával is megtehetjük. A Watch Urbane alapvetően képes arra, hogy ha magunk felé fordítva megemeljük a kezünket, akkor bekapcsol a kijelző, de ez nem mindig jön össze, ebben az Apple termékét nem lehet megverni, noha az LG készülékben is van 6 tengelyes gyorsulásmérő és gyroszenzor.

Gyárilag is iszonyatos mennyiségű számlap közül választhatunk, de rengeteg letölthető verzió is van (egy összetettebb grafikájú óralap 20-30 megabájtos is lehet), jelenleg pedig kábé 4000 olyan alkalmazás van a Play Store-ban, amelyeknek van Android Wear kiterjedése. A leggyakrabban mozgással kapcsolatos programokat fogunk találni, sok a futós app, de töltöttem le golfos szoftvert is. Az 5.1-es Android hozadéka, hogy az eszköz képes WiFi hálózatokra csatlakozni. Hogy ennek mi az értelme? Én sem nagyon tudtam, de találkoztam valakivel, aki már nagyon várta ezt a lehetőséget, mert a Bluetooth korlátozott hatótávolsága és viszonylagos zavarérzékenysége miatt otthon állandóan megszakadt a kapcsolat a telefon és az óra között, ha két-három válaszfal állt a kommunikáció útjában. Ez most már nem lehet probléma, a Watch Urbane vidáman rezgett az asztalon otthon, miközben én a telefonommal 6 kilométerrel odébb mászkáltam és mobilneten lógtam.

Az értesítések egyénileg paraméterezhető módon jönnek meg az órára, csak azok az alkalmazások rezgetik meg a csuklónkat, amelyeknek erre engedélyt adtunk. A legtöbb esetben a notifikáció a feladót és az értesítés tartalmának pár sorát is tartalmazza, emailek, Facebook értesítések, üzenetek így jelennek meg. A bejövő hívásoknál jó esetben látszik a hívó feje, az órával tudjuk fogadni a hívást (de ilyenkor a telefonon, vagy a telefonhoz csatlakoztatott headseten keresztül történik a beszélgetés), el is tudjuk utasítani, vagy küldhetünk a hívónak rövid üzenetet azt indokolva, hogy miért nem tudjuk felvenni. Ezek angolul vannak, mint ahogyan az egész felület is, az Android Wear 5.1 sem tud magyarul.

Üzemidő, összegzés

Látszik, hogy különösebb extrák nincsenek a Watch Urbane-ben. A pulzusméréshez van LG app, hasznos a platform által adott Find my phone funkció is, amely megcsörgeti a telefont, szintén fontos, hogy beállítható, hogy a mobilunk feloldókódot kérjen, ha messze van tőle az óra. A fitnesz funkciókat a Google Fit látja el, ez alapvetően lépésszámláló, de futásra is hellyel-közzel használható, viszont fontos tudni, hogy az órában nincs GPS, tehát telefon nélkül csak korlátozottan lesz használható, a legtöbb futós app a mobilt használja a pozíció megszerzéséhez, csak a mozgás intenzitását és esetleg a pulzust tudja mérni az óra segítségével, látszik, hogy a Watch Urbane-t nem erre a feladatra szánja az LG.

A szerkentyűben 410 mAh teljesítményű akkumulátor ücsörög, ami roppant hamar felölthető (nem kell neki 60 perc sem), a kérdés nyilván az, hogy meddig bírja. Nos, három hét használat után azt mondanám, hogy kerek két napig üzemel így a Watch Urbane, nem állandóan működő kijelzővel, de sok-sok értesítéssel. A képhez hozzátartozik, hogy a hozzákapcsolt Asus Zenfone 2 körülbelül 20-25%-kal gyorsabban merült le, hiszen ha nem is folyamatos a Bluetooth kapcsolat, de sokszor szól egymáshoz a két eszköz, ha tényleg csapatostul érkeznek az értesítések.

Összegzés. Látszik, hogy az Android Wear fejlődget és egyre jobban kiforrja magát. A kezelhetőség végre nem csak a hangunkra támaszkodik, ami óriási előrelépés azokon a piacokon, ahol az angol nyelv használata és ismerete némiképp hiányosnak mondható, noha a kezelőfelület nyelve továbbra sem magyar, de azért a rendszer összetettsége miatt ez nem okozhat komoly fejfájást. Az alkalmazáskínálat is bővül, de igazából nem sok olyan app létezik jelenleg, ami kifejezetten az órás felület miatt született, inkább azt lehet érezni, hogy a fejlesztők még csak kísérletezgetnek. Nyilván a navigáció és a fitnesz témakörében van lehetőség (de ezek telefon nélkül elég fapadosak), QR-kódot is meg lehet jeleníteni az órán, ami helyettesíthet egy reptéri beszállókártyát, vagy egy belépőjegyet, de úgy istenigazából még mindig nem egyértelmű, hogy mi a bánatra is lesz jó egy okosóra azon túl, hogy a telefonos értesítéseket megkapjuk. Erre kétségtelenül hasznos és megszokható, de ez egy hangyányit karcsú funkcionalitás ahhoz képest, hogy mennyit kérnek el érte. Persze menő egy okosóra, roppant trendi egy Tesco Gazdaságos tejet vásárolni PayPass kártyával és a visszaigazoló SMS-t az órán elolvasni, de azért enélkül elég jól eléldegél bárki. Nyilván ha az ember csuklója rezeg, akkor oda is pillant mindig, hogy mi újság, én is azt vettem észre, hogy még akkor is az órára kukkantok mondjuk bejövő hívásnál, ha egyébként a telefonom mellettem hever az asztalon. Természetesen teljesen szubjektív, hogy ki és hogyan ítéli meg egy okosóra hasznosságát és nyilvánvalóan vannak olyanok, akiknek nem fáj egy felsőbb kategóriás okostelefon árát egy kiegészítőért cserébe ott hagyni a boltban, de ha nagyon reálisan és a praktikussági okokat is figyelembe véve nézzük a terméket, akkor masszívan túl van árazva. Megközelíthetjük persze az óraipar felől is a Watch Urbane-t, vaskos, minőségi, rozsdamenetes acél ház, bőrszíj, frankó kijelző, elegáns megjelenés, ezért el lehet kérni komolyabb pénzt is, csakhogy azon a piacon nem az LG dominál (konkrétan jelen sincs), hanem a TAG Heuer, a Tissot, a Doxa és a többiek. És az ilyen kategóriájú órákat unokák öröklik, itt meg az a helyzet, hogy 10-12 év múlva egy Snapdragon 400-as chipsetet már a múzeumban fognak mutogatni. Addigra az akku is elhal, és lehet, hogy a Watch Urbane maximum arra lesz jó, hogy 1:18-as hajómodellek kajütablakát formázzák meg belőle.

[+]

Mindezek mellett sem beszélek le senkit a Watch Urbane-ről, mert amit ígér, azt hozza, hiszen nem ígér túl sokat. Egy Android Wear rendszerű okosóra a megszokott funkcionalitással elegáns és minőségi köntösbe csomagolva, meglehetősen húzós áron, de ha hozzámvágnák, akkor nem dobnám vissza. Moto 360-at viszont pont féláron lehet szerezni, az sem ronda, ha valaki okvetlenül okosórára vágyik, akkor vagy várjon meg egy jól sikerült szolgáltatói akciót, vagy nézzen körül a piacon. Vagy pedig várjon mondjuk másfél évet, addigra talán kialakul, hogy milyen áron, milyen platform köré, milyen alkalmazásokkal lesz életképes az okosóra, mint termékkategória.

Bog

A tesztkészüléket az Speedshop biztosította, köszönjük! Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.