Kamera, multimédia
Ami a hátlapot illeti, számokat tekintve nincs ugrás a tavalyi elődhöz képest, egy darab, f/2,2-es fényértékű lencsével és 13 megapixeles, 4:3-as szenzorral bíró rendszer adja meg az alapokat, elöl viszont ilyen téren is van fejlődés, 5 helyett 8 megapixel, 80 fokos látószöggel, f/1,9-es apertúrával. A szoftvert ebben a kategóriában nem is annyira a funkciótömeg, mintsem a sebesség és megbízhatóság teszi jóvá, és ilyen téren a Q7 hozza azt, amit várunk tőle. Nem a leggyorsabb fókuszálást, nem azonnali expozíciót, viszont mindent korrekt válaszidőn belül.
Került bele egy QLens üzemmód, ami képalapú vásárlást (Amazon), keresést (Pinterest) és QR-kód olvasást tesz lehetővé, szelfikhez van egy nagyon egyszerű portré mód (íme egy ilyen), illetve HDR is kapcsolható, ráadásul automata lehetőséggel. Ezen kívül van hangvezérelt fotózás, geotagging, segédrács, variálhatjuk a felbontást és a képarányt, de ezzel nagyjából a lista végére is értünk, egy-két szűrőn és egyéb apróságon kívül (étel mód, hálórácsos montázs, panoráma) kívül semmit nem állíthatunk, kézi vagy professzionális mód egyáltalán nincs.
A fotókon szinte tényleg csak az expozíció-korrekció állítható, de automata módban, elővéve és kattintva is vállalható képek készülnek. Szinte mindig jó a fehéregyensúly, a fókuszálás egészen közelre is hatékony, noha nem túl gyors, közben pedig a vonalélesség és a részletesség sem hiányzik. A kis fényértékű lencse hatásai érződnek, viszont nincs is túlzott kromatikus aberráció vagy egyéb, tényleg zavaró hiba. Az alap dinamikán túl sokszor nagyon jól jön a HDR, az esti, beltéri képeknél pedig hasznos a nagy fényerejű, szimpla vaku. Éjszaka sajnos nem rózsás a helyzet, zajos, képlékeny és fakó alkotások születnek, sokszor hibás fókusszal.
Videózás terén még kevesebb opciónk van, mint fotózásnál, gyakorlatilag csak a felbontást lehet állítani, 16:9-en Full HD a legjobb opció, normál HD-ban pedig teljes kijelzős képarányú, azaz 18:9-es lehetőség is van, 1440 x 720 pixellel. Mi maradtunk a jól megszokott 1920 x 1080 sornál, ehhez fix 30 fps-t, illetve 152 kb/s-os, 48kHz-es mono hangot kaptunk. Talán mondani sem kell, hogy túl sok zajszűrés ehhez nem társul, és hasonló képi hibákkal is találkozunk, mint az állóképek esetén. Rendszeresen előfordul újrafókuszálás is, felvétel közbeni AF-zár sajnos nincs.
Lejátszás-oldalról nincsenek problémák, a gyári lejátszó kicsit szerény támogatási listával bír, AC3 hang és DivX egyáltalán nem ment neki, viszont ezt lecserélve a Full HD filmezés is élvezhető volt, egy hosszabb filmbe beletekerni nyilván nem tizedmásodperces művelet lesz, de a kép és a hang egyaránt élvezhető. A zenelejátszó ezzel ellentétben szinte mindenféle hangfájlt beolvasott, és olyan, hasznos funkciók is vannak benne, mint a bekapcsolható normalizálás, illetve a kézi hangszínszabályzó. Kevésbé racionális, de annál mókásabb funkció, hogy kihangosítva a zene ütemére tudja villogtatni a vakuját. Nem maradt el az FM-rádió sem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!