Külső, kijelző
Amikor az első LG telefon, a B1200 megjelent kis hazánkban én még zöldfülű ifjonc voltam. Egy kedves barátom viszont a Pannon GSM ügyfélszolgálatán tevékenykedett, így őt interjúvoltam meg az újdonság milyenségéről. A válasz lényegretörő volt: a suszter maradjon a kaptafánál, az LG pedig gyártson fridzsidert. Nos, azóta eltelt egy-két év, az LG készülékpalettája kicserélődött. Nemrég teszteltük a C3300-as típust, most egy másik összecsukható kerül górcső alá. A telefon formavilága nem okozott meghökkenést, beleszerelmesedést, csodálatot, vagy ezzel vegyes tiszteletet senkiben. Teljesen hétköznapi, összecsukhatós modell, ezüstös külsővel és ugyanilyen belsővel. A szögletes formák, és az ízléssel alkalmazott krómdíszítések érett telefon képét vetítik előre. A külső antenna nem rontja le az összképet, ha gömbölydedebb lenne a design, akkor furcsa lehetne. A fedlap közepén krómozott GPRS és LG feliratok között terpeszkedik a külső, monokróm kijelző. A feliratok folyamatosan láthatóak rajta, alapesetben a digitális óra terül el az ablak közepén. Bár a háttérvilágítás zöldnek látszik, kisvártatva kiderül, hogy liláskék. Emlékszik még valaki a Motorola Timeport kijelzőjére? Na, ez pont olyasmi, minél nagyobb fényt kap szemből, annál kontrasztosabb. A fedlap bal alsó részén három lukacskából áradhatnak ki a hangok, senki ne becsülje le, mert irdatlan ereje van. Fotelestül ugrottam fél métert arrébb, amikor először megcsörrent. Oldalt a hangerő és a diktafon gombjai találhatóak, és egy infraport. A külső kijelző alatt alapállapotban nem látható, de egy hosszúkás LED is helyet kapott, amely különböző színekkel tudatja a felhasználóval, hogy mi a pálya.
Open up! A tradícionális elrendezés belül is folytatódik. Egyből feltűnik, hogy a ház belső része sötétebb színű anyagból készült. Ezt követően két másodperc múlva tudatosul, hogy méretéhez képest kicsit nehéz is a telefon, innentől pedig már csak egyéni reakcióidő kérdése, hogy a felhasználónak mikor esik le: a ház belső borítása aluminium. A gombok jó távolságra vannak egymástól, sötétben kék színnel derengenek. A billentyűkön levő feliratok nagysága tökéletes, a nyomáspont érezhetősége azonban nem az, túl kemények a gombok. A navigációs billentyű egy elnyújtott hatszög alakját veszi fel, a középre szorult OK gomb kicsit apró. Az standard funkciógomok alá egyik oldalon a C, másik oldalon pedig a Kedvencek billentyűje található. A navigációs hatszög vertikális nyomkodása a telefonkönyvbe, jobbra történő passzírozás a profilváltáshoz, balra izgatás pedig az üzenetekhez visz. Ezek a funkciók és irányok nem módosíthatóak.
A fedlap belső része a kijelző birtoka. A 128x160 pixeles, CSTN technológiájú ablakban 65 ezer színárnyalatot különböztethetnek meg fanatikus pixelvadászok. A fényerő 20 lépésben állítható, sosem lesz olyan, mint egy TFT, de saját magához képest korrekt. A háttérképeket a gyári kínálatból vadászhatjuk össze, a leghasznosabb a bazi nagy analóg óra. A térerőkijelzés és az akkutöltöttség között mindig az aktuális környezeti profil piktogrammja látható, és nem csak belül, hanem a külső kijelzőn is. A menü eredeti LG. Jó kombinációja az ikonos és a listás megjelenének. Jobb oldalt figyelnek egymás alatt az ikonok, a képernyő közepét pedig az épp aktuálisan választott funkció nagy animációja foglalja el. Rögtön bele is kötnék: az üzeneteket egy nyíló-csukó postaláda szimbolizálja, amelynek elején egy @ olvasható. Ehhez képest se e-mail kliens, se MMS. A menü gyors, a kezelhetőség pofonegyszerű.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
