Bevezető

Minden egyes alkalommal, amikor valamilyen külföldi rendezvényen belebotlunk a Lenovo mobilos részlegébe az az első kérdés, hogy mikor jöttök Európába. És minden egyes alkalommal azt a választ kapjuk, hogy dolgozunk rajta. Tervezzük. Hamarosan. Gondolom az összes újságíró ezt kérdezi meg először, mostanában pedig pláne, mivel a Lenovo rátenyerelt a Motorolára, ezt a márkát pedig talán még jobban ismerik itthon, mint a kínai céget, amely PC-s vonalon igen erős és bejáratott brand. Két ilyen márkával már valószínűleg nem lehetne erősen mellélőni, de egyelőre még ott tartunk, hogy hozzánk (és általában az európai fogyasztókhoz) csak úgy jut el Lenovo telefon, ha az ember megreszkírozza és megrendeli azt Kínából.

[+]

Most is ez történt, tesztünk főhőse egy Vibe Z (amit K910-ként is ismerhet a világ), olvasói felajánlás nyomán jutott el szerkesztőségünkbe, hogy aztán sok-sok olyan dologra rácsodálkozhassunk, amelyek más készülékekben nem, vagy nem így találhatók meg. Járt már nálunk olcsóbb Lenovo, a Vibe Z viszont abszolút a csúcskategóriába sorolható, s nem csak kínai berkekben számít annak, hanem tetszőleges, itthon ismertebb márka csúcsgépeivel összevetve is megállja a helyét. Ha minden költséget összeadunk, akkor 100-110 ezer forintos áron lehet rendelés útján hozzájutni, ebben csak a garanciális nehézségek lehetnek problémásak, ha a Lenovo okostelefonja elromlik, akkor azt bizony lehet visszaküldeni a messzeségbe, ami nem tart rövid ideig és némi anyagi terhe is akad.

[+]

A Lenovo “nagyságának” és ázsiai dominenciájának jó oldalai is akadnak. Óriási felhasználói közösség alakult ki az évek során, se szeri, se száma a mindenféle letölthető ROM-oknak, témáknak, alkalmazásoknak, de pontosan ezért egy Vibe Z beszerzése elsősorban olyanoknál jöhet szóba, akik kicsit konyítanak az Android lelkéhez, nem restek beletúrni idegen nyelvű fórumokba, bátran belevágnak egy új ROM felrakásába és nem esnek kétségbe akkor, ha a telefon időnként kínai nyelven próbál kommunikálni. Mert az a helyzet, hogy ilyen jellegű ismeretek hiányában bizony beleszaladhatunk egy-két furcsaságba, vagy zavaró apróságba, hogy mást ne mondjak, a gyári ROM alapesetben nem tartalmazza a Google applikációkat.

Doboz, külső

Roppant elegáns a csomagolás, a fekete hasáb felső részén a Vibe feliratot kivágátk a tervezők, ha kihúzzuk ebből a telefont tartalmazó, szintén fekete dobozt, akkor viszont a külső burkolat piros belső fele át fog látszani ezen az említett feliraton és igen jól néz ki. A csomagban nincs rettentő sok tartozék, akkurátusan dobozolva kapjuk az USB kábelt, a hallójáratos, korrekt minőségű headsetet és a töltőfejet. No meg persze a telefont, amely igen méretes, köszönhetően az 5,5 hüvelykes kijelzőnek.

[+]

És ha már kijelző: a Full HD felbontású IPS panel kiváló, a fényerő általánosságban simán elég, csak direkt napfénybe vérzik el a kütyü, főleg azért, mert eléggé tükröződik. Ezt a méretet már nem lehet egy kézzel kezelni, próbáltam ugyan, de veszélyes, fogásváltások során könnyen kibillenhet a kezünkből az eszköz, ami biztos jár némi sérüléssel. Pedig egyébként a Lenovo igyekezett a lehetőségekhez mérten csökkenteni a készülékház méretét, ez főleg a Vibe Z karcsúságán látszik, a 7,9 milliméteres vastagság nem számít húsosnak.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A kijelző alatt érintésérzékeny gombokat találunk, felette pedig 5 megapixeles előlapi kamerát. A visszajelző led a hangszórórács szélében kuksol, csak akkor látszik, ha villog. Kéken, zölden és pirosan tud jelezni, ebből már ki lehet következtetni, hogy mit óhajt velünk közölni az eszköz. A Vibe Z oldalán végigfutó keret nem fém, de kapott egy krómozott bevonatot, amitől elég jól néz ki. Egészen furcsa azonban a kezelőszervek elhelyezése, a hangerőt szabályozó gombpáros a jobb oldalra került, a kijelzőt lezáró és feloldó gomb pedig felülre. Egy ekkora tepsinél ez baklövés is lehetne, de a Lenovo úgy gondolta, hogy így sem lesz baj, mivel a hangerőgombokkal is fel ébreszteni a telefont. Ha pedig lezárni óhajtjuk a kijelzőt, akkor elég csak megrázni a telefont és máris elsötétül a kép.

[+]

Különös a SIM behelyezésének módja is. A bal oldalon a csomagolásban található tűcske segítségével tudjuk kihúzni a szolgáltatói lapkák fogadására alkalmas tálcát, amin egymás után helyezkedhet el kettő darab microSIM. Felül jack dugaszt, alul pedig OTG képességekkel is bíró microUSB csatlakozót találunk. Kész, más megbontási lehetőség nincs, az akkumulátort sosem fogjuk látni, de ez azt is jelenti, hogy microSD-vel sem bővíthető a tárhely, amely 16 gigabájtos, ebből 12,2 gigányi területen garázdálkodhat a felhasználó.

[+]

A hátlap kifejezetten nívós, noha ez sem fémből készült, csak úgy tűnik. Az érdes felület nem gyűjti a szennyeződéseket, sem az ujjlenyomatokat, viszont nem csúszik ki a kezünkből. Az alsó részen megint egy krómozott panelt találunk, itt helyezkedik el a hangszóró, míg felül a kamera és hozzá tartozó villanó kapott helyet. Az általános összeszerelési minőségre egy szavunk sem lehet, bár igazi fémet csak nyomokban tartalmaz a burkolat, mégis az az ember érzése, hogy egy nagyon prémium terméket tart a kezében.

Hardver, menü

A kínai telefonok döntő többségénél kínai, tajvani chipsetek kerülnek a burkolat alá. Ezzel egyébként nincs semmi baj, a MediaTek megoldásai például szinte napról-napra lesznek egyre jobbak és jobbak, ám a Lenovo nem bízta a véletlenre csúcsgépének konfigurációját. A Qualcomm Snapdragon 800-as családjának 2,2 GHz-en ketyegő képviselője dolgozik a Vibe Z-ben, ehhez Adreno 330-as GPU dukál és 2 GB RAM. Ez a konfiguráció pedig a világ minden pontján ütősnek számít még akkor is, ha a legfrissebb csúcsgépek egy fokkal már ennél is gyorsabbak. A különbség azonban marginális, a Vibe Z-nek ott a helye a zászlóshajók között.

A Lenovo gépében azonban nem is elsősorban a hardver, hanem a szoftver az igazán izgalmas. Android ez is, de teljesen másképp épül fel, mint ahogyan egy átlagfelhasználó azt megszokhatta, leginkább a MIUI inspirálta a tervezőket, akik számos extrával tovább fűszerezték az eredményt. A most hivatalosan is elérhető legfrissebb verzió 4.2.2-es Androidra épül, de már egy ideje simán van 4.4 is a gépre, olyan változat is kering a világhálón, ami magyarul is tud, mivel a Lenovo alapból nemigen foglalkozik az ő szemszögükből olyan marginális nyelvvel, mint a mienk. A kínai feliratokat egyébként az angol verzióból sem sikerült teljesen száműzni, sok-sok pontja van a menürendszernek, ahol hirtelen számunkra nehezen értelmezhető ábrák látszódnak, bár ez a mindennapi használhatóságot csekély mértékben zavarja csak.

Menü nincs. Kezdőképernyőből van végtelen, ezekre ikonokat és widgeteket is tehetünk. Láttunk már sok ilyet, a Xiaomi és újabban a Huawei is bátran elhagyja a megszokott, rácsos menüelrendezést. Nekem ez nem okozott gondot, de emlékszem arra, amikor először költöztem bele egy Huawei P6-ba, akkor egy-két napig furcsa volt a rendszer logikája. Utána viszont hamar rá lehet szokni, olyan ez, mintha az iOS-t és az Androidot összeöntötték volna. Az alkalmazásváltást a középső gomb hosszas megnyomásával csalogathatjuk elő, itt egyszerre is bezárhatunk mindent.

Nem érdemes nagyon belemenni, hogy milyen a felület színvilága, vagy éppen az ikonok rajzolata. A Lenovo menüje ugyanis témázható, és ezek a témák gyökeresen megváltoztathatják a felület stílusát. Az azonban mindegyikre jellemző, hogy nagyon élénk színeket, nagyon harsány árnyalatokat használnak a tervezők, ami ezen az IPS kijelzőn eléggé látványos tud lenni. A rendszer minden pontján saját felületbe ütközünk, tényleg csak kiragadott példákat írok: a hívás közben látható képernyőn van felvételi lehetőség. A híváslista egyes elemeire rábökve minden létező információt megkapunk az illetőről, beleértve azt is, hogy mikor és milyen formában vettük fel vele a kapcsolatot. A bejövő üzenetek egy kis ablakban ugranak fel, innen egyből lehet válaszolni anélkül, hogy külön be kéne lépjünk az üzenetek közé. A beállítások három fülre tagozódnak, a leggyakrabban piszkált opciók (csengőhang, Bluetooth, témák, ilyesmi), az extrák beállításai (gesztusok, ablakkezelés) és a rendszerszintű babrálások találhatók ebben a leosztásban.

Az extrák között van egy-két jópofa ötlet. Ha mondjuk a telefon azt érzi, hogy zsebben van, akkor maximális hangerőn csörög. Ha letesszük az asztalra, akkor automatikusan lezárja a kijelzőt. Feldobhatunk egy apró, lebegő, áttetsző négyzetecskét a kijelző valamelyik széléhez tapasztva, amire kattintva elérhetünk gyorsan néhány általunk választott funkciót. Bekapcsolhatjuk a több ablakos módot, amely lehetőséget ad arra, hogy egy sereg alkalmazás lebegő ablakokban fusson és ezeket egyidejűleg lássuk. Ha a kezünkben tartott telefont kissé elforgatjuk, akkor a tárcsázófelület arrafelé tolódik el, amerre megdöntöttük a mobilt. Ez főleg egy kézzel történő hívásindításnál jöhet jól.

Szoftverek

Óriási mennyiségű extra szoftver kapunk előre telepítve, ezek döntő hányada azonban a hazai felhasználók számára instant kuka. A kínai nyelvű, kínai webes szolgáltatásokra támaszkodó alkalmazásokat felsorolni sem tudjuk, egyrészt azért, mert tényleg legalább két tucatnyi ilyen van, másrészt az európai karakterkészlettel nem megjeleníthető a nevük. Szerencsére azonban nem csak ilyen lokalizált cuccok vannak a Vibe Z-n, bőséggel akadnak olyan hasznos alkalmazások is, amelyek megkönnyítik a felhasználók mindennapi életét.

Biztos, hogy mindenki legalább egyszer megnyitja majd a Theme Centert, ahol olyan mennyiségű letölthető téma van, hogy nehéz is közülük választani. Igen hasznos a SHAREit, olyannyira, hogy erről külön is írtunk akkor, amikor a Lenovo ezt Barcelonában büszkén mutogatta. Ez egy tök ingyenes, bármilyen andoridos, vagy iOS alapú telefonra és PC-re is letölthető app, amivel mindenféle fájlokat WiFi segítségével küldhetünk át egymásnak. A Car Driving viszont nem szorul különösebb magyarázatra, egy autós felületet kapunk néhány gombbal (hívás, üzenet, zene, navigáció), középen egy jókora, hangvezérlést indító ikonnal.

Az ínyencségek közé tartozik a LenovoSafe. Ez egy igen komplex alkalmazás, amely mindenféle módon igyekszik megóvni a felhasználót olyan eseményektől és költségektől, amelyek neki adott esetben fájnak. Egyrészt van benne egy adatforgalom monitorozó felület, ahol beállíthatunk limitet, látjuk a napi aktivitásunkat és listázhatjuk, hogy milyen alkalmazás mennyi adatot forgalmazott. Ezeket külön-külön le is tilthatjuk. Van egy RAM tisztító, ami kirámolja a feleslegesen a háttérben futó feladatokat. Kapunk egy jogosultságkezelőt, mindenféle kommunikációs és hozzáférési jogok alkalmazásonként kapcsolgathatók. Az Ad Blocker kiírtja az alkalmazásokban található reklámokat, ami azért felvet néhány etikai kérdést. Az Anti-Spam modul segítségével üzeneteket és hívásokat blokkolhatunk, az Anti-virus pedig az, amit a neve is sugall. Van még egy alkalmazáskezelő, ahol le lehet törölni az appokat, illetve egy apk manager is helyet kapott itt. Az utolsó funkció pedig a Charge Guard, ami blokkolhatja a kimenő forgalmunkat alkalmazások szerint bontva.

Az apróságok között van zseblámpa, iránytű, diktafon, irodai munkára a Kingsoft Office alkalmas, van egy remek fájlkezelőnk, s természetesen a Lenovo belenyúlt az email kliensbe is, de ezek jellemzően felületi változások, azt a korlátot például nem törölték el, hogy egyszerre csak 25 levelet látok a bejövő fiókban. A naptár nagyon elegánsra sikeredett, jól kezelhető, egy külön alkalmazás pedig a frissítésekért felel. Gyárilag nincsenek Google szoftverek, de ezt tudjuk pótolni, onnantól természetesen az összes ismert alkalmazás működik.

Multimédia

Bármennyire is remek masina a Vibe Z, multimédia kapcsán még van hova fejlődni, pedig a specifikáció ismeretében nem kéne okunk legyen panaszra. 13 megapixeles a hátsó kamera, 5 megapixeles az elülső, Full HD felbontású videót képes rögzíteni a készülék, ám mégsem tudja ebből a szempontból az élbolyba verekedni magát. Pedig egészen döbbenetes mennyiségű beállítási lehetőségünk van, képméret, ISO, szaturáció, élesség, minőség, kontraszt, geotagging…

A fotók gyorsan elkészülnek, van érintőfókusz (ez sajnos nem mindig működött), a jobb alsó sarokba kattintva pedig irgalmatlan mennyiségű effekt bukkan elő, amelyek hatásait azonnal látjuk a keresőben. Kikapcsolható a zárhang, van hangra történő exponálás, tehát szoftveresen nagyon ott van a szeren a masina, de a fenti képeket megnézve sajnos azt fogjuk tapasztalni, hogy sok a zaj, elvesznek a részletek és a vonalélesség sem az igazi. Videót Full HD-ban tudunk rögzíteni, itt ugyan van stabilizátor, de vajmi keveset ér, a fókuszálás pedig meglehetősen lassan történik.

Zenei téren örömteli, hogy van FM-rádió, korrekt a tartozékként adott füles is. Kihangosítva nem szól ugyan rosszul a masina, de azért nincs az élbolyban. A zenelejátszó saját gyártmány, jól áttekinthető, balról húzhatjuk be az opciókat, ahol van equalizer és egy sereg kényelmi funkció. Például elhalkulva állíthatjuk le és indíthatjuk újra a lejátszást, rázással válthatunk a számok között, időzíthetjük a kikapcsolást, illetve az egyik legjobb móka, hogy egyszerre hallgathatunk zenét Bluetoothon és vezetékes fülessel. Az albumborítókat és a dalszövegeket igény szerint lehúzza a netről a szoftver, az online rádióhallgatás pedig szintén benne van a funkciók között. Igényes, nívós, ízléses a felület, jó a funkcionalitás, tényleg odatették magukat rendesen a mérnökök.

Adatátvitel, akkumulátor

Adatátviteli szempontból nincs miért szégyenkeznie a gépnek. Cat. 4-es LTE található benne, ennél gyorsabbra egy ideig nem lesz szükségünk. A WiFi kicsit gynegébb, mint az átlag, de azért bőven használható, a Bluetooth 4.0-s, a GPS gyorsan talál pozíciót. Hiányzik viszont az NFC, ez talán egy ilyen kategóriájú telefontól jogos elvárás. A gyári böngésző eléggé kínai, néha be-belassul görgetésnél, nagyításnál, de akinek nem tetszik, nyugodtan haxolhat rá egy Chrome-ot, az picit jobban optimalizált.

Az igazán nagy dobás az akkumulátoros üzemidőben keresendő, a 3000 mAh teljesítményű telep nem csak önmagában tekinthető igen korrektnek, hanem a nagyon komolyan paraméterezhető energiatakarékossági funkciók is sokat dobnak az üzemidőn. Normál használat mellett két napig vidáman elketyeg a termék, ha már a végét járja az akksi, akkor különböző trükkökkel próbálja menteni a menthetőt a gép, miközben igen részletes statisztikát ad arról, hogy micsoda és mennyit fogyaszt.

Összegzés. A Lenovo Vibe Z egy igen komoly készülék. Hardveresen ott van a dobogó közelében, a szoftver abszolút egyedi, tele okos nyalánkságokkal, extrákkal és ügyes funkciókkal. A kínaiak által átdolgozott Android kifejezetten jól sikerült, számos olyan újítást is találunk benne, amit szívesen viszontlátnánk más eszközökben is. Teljesen érthető, hogy miért van némi félelem Európában a többi gyártónál, amikor szóba kerül, hogy a Lenovo betámadja ezt a piacot is. Korrekt áron csinálnak jó termékeket, amelyek nem egy már kapható telefonok másolatai, hanem egyedi, saját fejlesztésű masinák ezek, simán versenyképesek lennének itthon is. Egyelőre azonban a Vibe Z - ahogyan a többi Lenovo telefon is - csak Kínából rendelhető meg, s ez nyilván azzal is jár, hogy a leendő felhasználónak lesz még némi dolga a készülékkel, mire kicsit kitakarítja a kínai alkalmazásokat, felrakja a Google appokat, szerez hozzá egy olyan ROM-ot, ami mondjuk tud magyarul, esetleg frissebb, mint a gyárilag felrakott darab. És akkor még ott van a kissé nehézkes garanciális ügyintézés kérdése is. Ezek miatt a Vibe Z-t nem tudom ajánlani bárkinek, csak olyan vágjanak bele a történetbe, akiknek már volt némi közük ahhoz, hogy miképp lehet kissé beletúrni az Android lelkébe. Ha viszont rászánjuk magunkat mégis arra, hogy egy Vibe Z-t beszerezzünk, akkor persze lesz egy igen korrekt telefonunk, de azért azt nem mondanám, hogy hibátlan. A bővíthető memória hiánya sokaknak lesz fájó pont, a kamera sem az igazi (bár állítólag a frissebb szoftverrel javult a produkció), ugyanakkor kimondottan jó az akkumulátoros üzemidő, hasznosak a Lenovo által adott extra szoftverek és nagyon rendben van a kijelző, illetve az összeszerelés minősége. Részemről egy Tetszett plecsnit érdemel, ha lehetne itthon kapni azon az áron, amennyiért legálisan behozható, kapnánk hozzá egy frankó magyar szoftvert, akkor ennél jobb minősítés is kijárna neki.

Lenovo Vibe Z

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Lenovo Vibe Z (K910)

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	149,1 x 77 x 7,9 milliméter
	Tömeg	145 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	2db microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (401 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív IPS
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 800
	Processzor típusa	2,2 GHz-es, négymagos Krait 400
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 330
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely (Szabad)	16 GB Belső tárhely (12,1 GB)
	Memória bővíthetősége	nincs
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/1900/1700/2100 LTE Cat.4
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps
	LTE (D/U)	150 Mbps / 50 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, WiFi Direct, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS-vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 (Jelly Bean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	LenovoSafe, Kingsoft Office, QQ, UC Browser, Fájlkezelő, iránytű, zseblámpa, SHAREit
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	5 megapixeles
	Videófelvétel	van (max. 1080p @ 30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s lítium-ion, nem eltávolítható
	Készenléti idő	648 óra
	Beszélgetési idő	33 óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, giroszenzor, gyorsulásérzékelő