Bevezető

Mindenféle kimutatások és statisztikák vannak arról, hogy a telefonok kijelzőméretének növekedése és az egyre olcsóbb 2in1 eszközök közötti ollóban az Android rendszert futtató táblagépeknek egyre kevesebb babér terem. Ez abszolút érthető, ezért a szűkülő tortából egyre nehezebb akkora szeletet kihasítani, amivel jóllakik egy gyártó. Sokan ki is szálltak inkább, de a Lenovo tartja magát. Sőt, saját bevallásuk szerint elég sikeresek is ezen a piacon, itthon is.

Egymáson a két gép [+]

A Tab 4 névvel fémjelzett, friss sorozatukat az MWC-n mutatták be, némiképp furcsa, hogy ennyit kellett várni a forgalmazásra, egy középkategóriás telefon hardverével felszerelt masina összekendácsolása alapvetően nem kéne egy óriási feladat legyen, a hardver ott áll a polcon, csak össze kell szerelni, rálöttyinteni egy szoftvert és kész. Különleges funkciók ezen az árszinten mondhatni nincsenek, nem várjuk, hogy brillírozzon a kamera, hogy világbajnok legyen az üzemidő, vagy hogy letegyük a hajunkat a kijelzőtechnológia láttán, a kisebbik modell 50 lepedőért kelleti magát, a nagyobbik sem sokkal drágább, ott valamivel 65 ezer forint felett áll meg végösszeg.

[+]

A Lenovo ügyesen sakkozott a rendelkezésükre álló beszállítói komponensekkel, ha azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy letegyenek kétféle méretben is egy olyan tabletet az asztalra, amelyek megfizethetők, de mégsem agyzsibbasztóan kompromisszumigényesek. Ha látatlanban meg kéne húznom egy határt az alig használható és a normális gépek között, akkor biztosan felírnám a listára minimum követelményként a 2 GB RAM-ot és a legalább HD felbontású kijelzőt valami olyan chipsettel, ami már telefonokban bizonyított. A Tab 4 két modellje pedig pont ezt hozza, kaptak egy Snapdragon 425-ös lapkát, mindkettőben 1280 x 800 pixeles a megjelenítő, a 2 GB RAM is adott. Ez pedig talán elég lehet arra, hogy ha nem is brutál játékokat futtatva és 4K videókat nézve, de átlagos tartalomfogyasztásnál ne érezzünk különösebb szenvedést.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!