Áttekintés

Nem csak a filmeket, TV sorozatokat, számítógépes és más platformokra megjelenő játékokat egyszerűbb eladni úgy, hogy a termékhez egy sztár adja a nevét. A példákat vég nélkül lehet sorolni, rappereket viszont csak az utóbbi években kezdtek ilyen marketingcélokra is használni. Ok, a Kriss Krossnak volt anno 1992-ben egy Sega CD Systemre megjelent videójátéka, de ennek a zenei stílusnak ebből a szempontból nézve csak az évtized végén köszöntött be az igazi aranykora. Sokan emlékezhetnek az 1999-es Kingpinre is, amiben magányos harcosként az utcai bandaháborúk kereszttüzében kellett megállni a helyünket, miközben minden helyszínen a Cypress Hill valamelyik gettószerzeménye zengett. Manapság több hip-hop/r'n'b lemezt értékesítenek az USA-ban, mint country-t- ez pedig nem kis fegyvertény. Johny Cash műfaját eddig még egyik irányzatnak sem sikerült felülmúlnia népszerűségben. Az odamondogató szerzemények tehát nem véletlenül jelentek meg a mobiljátékok között is.

A java alapú játékok nagy része pedig még a számítógépek hőskorát idézi, ezek többsége átiratként tökéletesen elfutna egy alap 286-os PC-n. A grafikai megjelenítéssel nem lenne gond, hangkártyáért sem sírna a gép, ez az alap prüttyögés egy basic pénztárgépnek sem jelenthet gondot. Nem is lehet tudni, hogy mennyire szándékoznak ebbe a szektorba pénzt invesztálni, platformként egyértelműen nyerő a többek között emiatt is sikeressé vált iPhone/iPod páros - ezt a Doom és Quake félisten John Carmack is jól megmondta.

Marketing terén viszont nincs szégyenkezni valója a piacnak. A Sony Pictures Digital valamiért Snoop Doggot választotta cikkünk tárgyának promotálásához, nekem Xzibit személye jobban passzolt volna ehhez, neki ugye volt az MTV-n is egy ilyen benzinszagú műsora, nevezetesen a Pimp My Ride.

Snoop neve viszont úgy tűnik, hogy egy erősebb "brand". Csak az Egyesült Államokban 12,5 millió eladott lemez, 10 stúdióalbum és 30 maxi köthető hozzá, valamint filmes szerepekben sem szenved hiányt. Karrierje az elsősorban produceri munkásságáról ismert Dr. Drének köszönhető, nevét pedig az édesanyja adta neki (kinek nem?), mert sokat nézték a Snoopy kutyás rajzfilmeket a gettóban. Furcsa is lenne, ha Mézgának hívnák a partyzenék sztárját.

Menü, hangulat - úgy általánosságban

Maga a játék 2007-es fejlesztés, a megrendelő a már említett Sony Pictures Digital, a kivitelező pedig a jól ismert Javaground. A programot indító ikonhoz nem lehet sok dolgot hozzáfűzni, egy szimpla S betűben utaltak a mi Snoop Doggunkra. Az alkalmazás elindítása után előbukkannak a megszokott logók, majd a kérdés, amire ezúttal három lehetséges választ is adhatunk: nem kérünk hangot (ajánlott), csak zenét szeretnénk illetve kizárólag a hangeffektekhez érzünk éppen kedvet. A menü megjelenése előtti animációban láthatunk egy képet a rapperről is, ezután a listánk felett mindig a legutóbb használt autónk lesz, a'la Need For Speed.

A menüpontok neve nem szorul magyarázatra, a Helpet is csak azoknak érdemes átfutni, akik az evolúciós fejlődésben még a Rubik kockánál tartanak. A Play Game-hez három almenüpont tartozik, az elsőnél választhatjuk ki a következő versenyünket, míg a másik kettő segítségével áthuppanhatunk egy másik verdába, vagy igénye esetén a meglévőt tuningolhatjuk valamelyest. Összesen három autóból áll a repertoár, ez azért finoman szólva is kevés. Ebben a stílusban az ösztönzőerőt a pályák teljesítése után járó pénzek megszerzése szokta jelenteni, így van ez itt is, járművünket átfesthetjük, módosíthatjuk a felépítését, variálhatunk a felnikkel és a kerékmérettel, továbbá az audiorendszerben és a lórájderezéshez szükséges hidraulikában is jelennek meg új cuccok.

Extrákkal nem vagyunk elkényeztetve, az említett lehetőségek alatt csak az éppen szükséges mennyiséget fogjuk megtalálni, ehhez hasonlóan a játékot és a játékélményt sem tudnám szuperlatívuszokban jellemezni. Pályafajtából és „világból” is három-három van, előbbit pedig két részre oszthatjuk, az egyiknél egy meghatározott eredményt kell elérnünk, a másiknál meg... szintén, csak ott elvileg durvábban vagyunk motiválva, mert látunk egy ellenfelet is a mi autónk mellett. Gyakorlatilag nem egy adrenalinpumpa a Cruisin', leginkább a a Tetrissel van egy súlycsoportban, de az biztos, hogy nem fog akkora sikert elérni.

Los Angeles három valós városrészében, Comptonban, Long Beachen és Venice Beachen tehetjük próbára a képességeinket, ezek a karrierünk előrehaladtával válnak választhatóvá. A kerületek alatt egy elég hosszú utat kell érteni, a gettólakók pedig mindig pontosan tudják, mikor kell az út szélén gangelni - ha Snoop Dogg klippet forgatnak, vagy ha Eazy E szeretne Comptonról szövegelni a comptonos sapkában, vagy ha a Sony kitalálja, hogy kell nekünk egy ilyen javás cucc. A tesók tehát masszívan integetnek a járda túlsó oldalán nekünk, ez talán ad egy közepesnél kicsit jobb hangulatot.

Irányítás, játékmódok, értékelés

A játék irányítását egyrészt elsajátíthatjuk az első pályákon valamint a már említett Helpben is megtalálható ennek a szöveges kivonata. Az első- és talán legnagyobb élvezetet adó módot angolul Height-nak keresztelték el, itt annyi a dolgunk, hogy a hidraulikát nem kímélve minél magasabb szintig bólogassunk az autónkkal. Az adott pálya kritériumát mindig a betöltés alatt tudhatjuk meg, ezután kell az ötös gombot mindig a megfelelő időben megnyomni. A kijelző bal szélén van egy mérce, ha a zöld sávban ütjük be a számot, akkor ugrik a legmagasabbra a pöcök, ezt a gép egy „Great!” felkiáltással jelzi vissza felénk. A „Nice” szinten tart, az „Ok” pedig egy kisebb visszaesést okoz- egy 9”-es célkitűzésnél már el kell gondolkozni azon, hogy a buszon állva is megpróbáljuk e kvalifikálni magunkat a következő szintre, mert impulzus jellegű cselekvésre van hozzá szükség és egy-egy hirtelen fékezés erősen bezavarhat. Más egykezes irányítású játékkal ellentétben ez tehát kevésbé BKV friendly, ha olyanra vágyunk, akkor a Pyramid Bloxx vagy a Tornado Mania! jobb döntés lehet.

A Height-hoz érdemes fejlesztgetni a verdát, a többi játékmód nem igényli a további tőkeinvesztet. A Snoop Says a sokat látott és sokak által feldolgozott memóriafeladat itteni neve, rapperünk mindig elmondja, merre kell billentgetni a kasztnit mi pedig követjük az utasításait. Körönként plusz egy irányt kell megjegyeznünk, ha képességeink lehetővé teszik egy 7 számjegyből álló telefonszám rövid távú elmentését, akkor itt sem fogunk elvérezni. Ez azonban még mindig sokkal szórakoztatóbb, mint a végére hagyott játéklehetőség.

Ezt Freestyle-nak hívják és pont az, amit a neve is sugall- szabadstílus, mindenféle szabálytól való mentesség. Megyünk a végeláthatatlan hosszúságú úton, a cimborák csápolnak a járdáról mi meg teljesen mindegy, milyen gombot nyomunk meg, úgyis nyerünk. Yeah baby.

Summa-summárum, pénzt nem ér meg a Cruisin', de ha alapból rajta van a telefonon akkor azért el lehet vele csapni az időt. Olyan jelzőket, mint például a „szórakoztató”, „innovatív”, „addiktív” nem véletlenül nem használtam a cikk megírása során, ilyenekről itt nem beszélhetünk sajnos. Grafikailag nem marad el a versenytársaktól, a hangulat a proaktív gettópajtások miatt szintén kipipálva, a zenét-hangot viszont még egy üres hangárban is inkább felejtsük el bekapcsolni. Felejthető a mű, de a többi játékot ismerve még így is simán egy középkategóriás darab.

Bek

Adatlap

Snoop Dogg Cruisin'
Fejlesztő	Javaground
Fejlesztő honlapja	http://www.javaground.com
Játék honlapja	Klikk!
Megjelenés éve	2007
Tesztelt verziószám	v.1.0.6
Alkalmazott tesztkészülék	Samsung G810
Hasonló játék	Asterix 2008; Tower Bloxx
Játék stílusa	ügyességi- és memóriajáték
Hang	van
Multiplayer	nincs
Értékelés
Játszhatóság	9/10
Szavatosság	3/10
Látvány/grafika	7/10
Hanghatások	2/10
Tetszett	Remek a hangulat és a High játékmód
Nem tetszett	Semmi új nincs benne