iTAG
A világpiacra végtelen számú hulladékot rászabadító Wish.com kínálatában tobzódtam a minap (amikor a Hauwei m40 nevű csodát is megrendeltük), amikor szembejött egy mini nyomkövető, amit egészen pontosan 881 forintért raktam a kosárba. Szállítással együtt, de úgy, hogy nem is a világhírű Magyar Posta, hanem egy nemzetközi futárcég hozta házhoz. Persze a gyártót és a termék nevét nem lehet kinyomozni, a roppant pici használati útmutató is “Anti-lost bluetooth button” jelöléssel hivatkozik az eszközre, hogy aztán a mellékelt szoftverben már iTAG néven azonosíthassuk a mütyürt.
[+]
Nem vártam én sokat ettől a kis izétől, ami persze a hivatkozott kínai weboldalon még mini GPS trackerként futott, nyilván egy gramm GPS modul sincs benne, de az is csoda, hogy ennyi pénzért igazából működik, még ha ez a működés nem is teljesen hibátlan. A 881 forintos ajánlat csak a békazöld árnyalatú berendezésre vonatkozott, de hát ki vagyok én, hogy ennyi pénzért még a színek között is válogassak.
[+]
A holmiban egy gombelem szolgáltatja az energiát, körülbelül ez is többe kerül, mint amit kifizettem ez egész cuccra, mert úgy küldték ki, hogy benne is volt az áramforrás. Egy jókora gomb és egy kicsinyke LED van az elején, hátul lehet az elemet babrálni, nagyon filléres, fröccsöntött bigyó az egész, ha megrázzuk, akkor lötyög is az elemtartó fedele, de legalább nem esik le. A kis akasztójánál fogva pedig rá lehet fűzni kulcskarikára, vagy a kutya nyakörvére is, ahogyan a csodálatos termékfotók ezt egyébként javasolják.
[+]
A használati útmutató azt szorgalmazza, hogy az iSearching nevű appot rántsuk le a Play Áruházból (fejlesztője Brian Zeng, akiből csak a LinkedIn 30 darabot listáz), a szoftver értékelése 2,4 pont, szóval nem voltam épp bizakodó, amikor nekiálltam a telepítésnek úgy, hogy az alkalmazás hozzá akar férni a telefonom fotóihoz és lokációjához is (minek?). Ehhez képest örömteli volt, hogy a kis mütyür középső gombját 3 másodpercig nyomva tartottam, pittyent kettőt, az iSearching pedig feldobta a listában és meg is történt az összeköttetés. (Kikapcsolni is hasonlóképpen lehet.)
[+]
Innentől két dolgot lehet csinálni, rá lehet küldeni egy csipogó hangot, illetve be lehet állítani, hogy ha eltávolodunk a telefonunkkal, akkor milyen távolság elérése után kezdjen csiporogni magától — a telefonunkkal kórusban, de ez opcionálisan kiiktatható. Papíron ennyit tud, a gyakorlatban ennyit sem. Ha ugyanis ráküldöm az Alert effektust, akkor force close, úgy omlik össze az alkalmazás, hogy öröm nézni, még az utolsó leheletével megcsipogtatja az iTAG-et, de aztán az is elhallgat. És egyúttal bontásra is kerül a két eszköz között a kapcsolat. Lehet, hogy csak az Android 11 nyírja ki az appot, de nem valószínű, inkább arról van szó, hogy 37 percnyi nettó ráfordított idő alatt lett összehányva az egész.
[+]
A másik funkció, hogy ha távolodunk a terméktől, akkor egy bizonyos távolság után elkezd csipogni, hogy helló, ne felejts itt. Direkt a “far” opciót választottam, hogy csak akkor ordítson, ha már tényleg túl messze kerülök, de annyira csirke a Bluetooth hatótáv, hogy a szomszéd helyiségbe ugrottam csak át könnyíteni magamon (ez konkrétan három méterre van), ez meg ott prüntyögött az asztalomon. És nem hagyja abba, ha visszatér az ember, csak akkor, ha megnyomom rajta a gombot. Mindez persze kizárólag akkor lehetséges, ha amúgy korábban nem történt meg a force close és az alkalmazás fut a háttérben. Aztán játszottam vele szabad ég alatt, ott már van értelme, hogy három távolsági opció van, az első olyan 3 méter, a középső körülbelül 6-7 méter, a legtávolabbi 10 méternél érvényes. De annyira gyengécske a Bluetooth a motyóban, hogy a zsebrevágott kulcs is néha eltűnik a radarról (aztán csipog), tehát ez az "anti-lost" funkció a mindennapi életben inkább idegesítő, mintsem hasznos.
[+]
Oké, akkor jó ez az egész bármire? Nos, alapvetően nem, vagyis nem elég jó ahhoz, hogy tényleg lehessen rá támaszkodni. Mégis megtaláltam a felhasználási területet, rálógattam a kutyára, elmentünk sétálni az erdőbe, ha pedig az eb túl messze ment, akkor elkezdett a nyakában csipogni az iTAG, erre visszajött, kikapcsoltam, megint elment, megint megtörtént, aztán rájött, hogy jobb, ha a közelemben marad. Gondoltam arra, hogy felrakom a kocsikulcsra (ez ugye logikusnak tűnik), de egy lakásban tényleg elég becsukni egy ajtót, hogy kiboruljon, a harmadik ilyen eset után pedig már én borultam ki, a zsebemben random előálló hisztiről nem is szólva. Arra esetleg alkalmas, hogy ha nem találok valamit otthon, aminek meg kéne lennie, akkor rácsippantok, de mivel ebben az esetben az alkalmazás összeomlik, ezért ez olyan nagyon sokat nem segít, illetőleg kissé macerás. Viszont egy dolgot még tud a termék, méghozzá azt, hogy egy térképen jelzi, hogy hol volt utoljára hatótávon belül a motyó. És ez viszont tényleg hasznos, ha nincs meg a kocsikulcs, akkor megnézhetem, hogy mikor és hol voltam utoljára a közelében.
A durva az, hogy ilyen kis izék már egy ideje léteznek, a Stick’N’Find volt talán az egyik első, aztán volt a Chipolo, vagy az X-Senso, de ezek 20-30 eurókért voltak kaphatók. Persze jóval megbízhatóbban működtek, ez a kis izé — akármennyire is láthatóan egy olcsó eresztés — ennyi pénzt megért. Már ameddig működik egyáltalán, mert nem vennék rá mérget, hogy két hónap múlva már csak egy darabka műanyag lesz csupán.
Bog
