Hirdetés
Smart Badge
Hétfő reggeli ébredés. Kicsit még kóválygok az álmosságtól, és még érzem a számban az előző éjszaka elfogyasztott borok utóízét. Rápillantok az órára, és ráébredek: késésben vagyok. Kiugrok az ágyból, és elrohanok a fürdőbe. Fogmosás, gyors öltözés, majd ellenőrzöm amire szükség van. Pénztárca oké, belépőkártya rendben, lakáskulcs megvan, slicc felhúzva. Rohanok a villamosig, ami nem jön. A megállóban egyre türelmetlenebbül állva rájövök, hogy elfelejtettem bekapcsolni a telefonom. Telefon bekapcsol, sms-ek csekkol, bankszámla-egyenleginfó rendben. Lassan, komótosan megérkezik a villamos. Felszállok, tömeg. A sofőr, mint a csiga, ő sem tudja, hogy késésben vagyok. Mindenhol pirosat kapunk, néhány helyen percekig szállnak fel. A végállomás előtti megállónál leszállok, és az órámra pillantva konstatálom, még 2 percem van, hogy beérjek. Rohanás az ajtóig, ahol a beléptetőkapuhoz érintem a kártyámat majd szaladnék tovább, de majd felbukom a nem nyíló kapuban. Megint elromlott. Át a másikhoz, ott ugyanez. Megpróbálkozom a másik ajtónál lévő beléptetőkkel, ami szintén nem működik. Elkéstem. Ekkor esik le, hogy a belépőkártyámat bizony a tegnap este kapott tesztcucc rejti. Hátha. Kikapom a kártyám belőle. Az ajtó beenged, de mire felérek 5 percet csúszom. Ez a nap is jól kezdődik..
Az eredeti kép a villamosok.hu oldalról származik
Egy átlagosnak nem mondható hétfő reggel történetének fő résztvevőjeként került az életembe az Iqua új üdvöskéje, a hangzatos névre hallgató Iqua Bluetooth Smart Badge. Magyarra lefordítva egy belépőkártya-tartó Bluetooth fülhallgatóval egybeépítve. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon kinek juthatott eszébe, mert engem, ha pisztollyal kényszerítenének sem tudnék hasonlót sem kitalálni. Igaz, van példa a hibrid dolgok sikerességére, lásd a svájcibicskát, a boroskólát, és az édes-savanyú szószt, de attól tartok, hogy jelenlegi tesztalanyunk nem fog hasonló világhírre szert tenni, pedig az ötlet annyira nem is rossz. Mi az ami egy multinál dolgozó embernél mindig ott figyel? A belépőkártyája és a telefonja. Általában a legtöbben az irodában headsetet használnak, mivel nem zavar a gépelésben ilyenkor a telefonálás, és nyugodtan lejegyzethelhetjük üzleti partnerünk kéréseit, vagy az asszony bevásárlólistáját. Az Iqua jelen terméke ezt kívánja kiváltani, azaz arra törekszik, hogy eggyel kevesebb kütyüt kelljen magunknál hordanunk.
Adott egy szürke kártyatartó (sablon méretű névjegyekkel és belépőkártyákkal kompatibilis), amelybe beépítenek egy Bluetooth fejhallgatót. Az eszköz vezérlése pofonegyszerű, van rajta egy bekapcsológomb, amit röviden megnyomva bekapcsol a füles, megint megnyomva kikapcsol, bekapcsolás után hosszan nyomva pedig párosodásra kész. A hangerőgombok kezelését nem részletezem.
Az eszköz az első párosítás után minden életre keltéskor automatikusan megpróbál kapcsolódni a legutolsó párosított telefonhoz, és ha ez sikerül neki, akkor normál Bluetooth headsetként működik. A fülhallgató a nyakbaakasztó zsinórjából jön ki, és van egy szép tartója is a mikrofon környékén, amelyhez mágnes vonzza, így nem fog szabadon lifegni. Ez mind szép és jó, azonban van egy kis feketeleves.
Egyrészt a legnagyobb hiba, hogy a belépőkártyámat belehelyezve semmi pénzért nem akart beengedni a munkahelyemre. Lehet, hogy a belépőkártyákat gyártó céggel van a probléma és nem elég erősek a kártyák, vagy a kapuk, de az biztos, hogy mind a pénztárcámból, mind a kártya normál műanyag tartójából simán nyílik a kapu, míg a Smart Badge esetében sosem, bárhogy próbálkoztam. A másik hiba az üzemidő, amely két óra beszélgetésre és négy óra készenlétre volt összesen elegendő. Viszont az érzés megfizethetetlen. Mikor elhangzott a „Mit csinálsz a belépőkártyáddal?" „Feltöltöm.” beszélgetés, a kollégák arcán láttam a rémületet, és néhányan kényszerszabadságra akartak küldeni. A hozzám hasonló geekek pedig csak mosolyogtak az orruk alatt.
Gubro & Polacheck
Az Iqua termékeket a Young B.T.S. bocsátotta rendelkezésünkre.
