Bevezető
Felbuzdultunk előző Iqua eszközeink tesztjén, a visszajelzések azt mutatják, olvasóink érdeklődnek az ilyen cuccok iránt. Persze a Snake2-vel sikerült is vihart kavarni, mégpedig a közlekedés biztonságának okán, azaz mi történik, ha felszerelt kígyóval karambolozunk. Nos, a forgalmazó utánajárt, a válasz pedig egyszerű: simán letörjük vállunkkal, fejünkkel, ahogy kényelmes, ugyanis a forgórésznél gondosan ki van gyengítve az anyag.
Persze szkeptikusok mindig akadnak, és gavallérok is. A gavallér jelzőt most a Young B.T.S.-nek oszthatjuk ki: a cég felajánlott olvasói tesztelésre néhány Snake2-t, hogy ki-ki a való életben utánajárhasson (persze nem az a cél, hogy vállal-fejjel hogyan törik, hanem az, hogy a szkeptikusok kipróbálhassák élőben). A tesztelésről a későbbiekben részletesen beszámolunk, vállalkozó kedvű olvasóink rövidesen megkezdik rendhagyó tesztünket.
Hirdetés
Addig is, amíg erről be tudunk számolni, kaptunk két újabb kékfogú terméket. Egyiküket jómagam, míg a másikat Polacheck mester vette kezelésbe, ennek eredménye egy újabb kétszerzős cikk lett.
miniUFO
A zordon típusszám (PHF-301) barátságos diszkoszt takar. A mindössze 81 grammos, nem egészen 10 cm átmérőjű miniUFO fantázianevű hordozható kihangosító igazán ügyes darab. A már ismerős narancssárga doboz a készüléket, illetve a szivargyújtó-töltőt tartalmazza. 220V-os töltőt nem kapunk a dobozban, azonban a szivargyújtó-töltő kétfelé szedhető, ekkor egy USB-csatlakozót nyerünk, így számítógépünkkel bármikor tölthetjük az akkumulátort.
Már amikor szükség van rá, ugyanis az UFO nem egy nagy étvágyú darab, nekem egy hét alatt nem sikerült lemerítenem, pedig minden nap használatban volt. A kis diszkosz aljára két különböző tartót erősíthetünk, az egyiken egy öntapadós ragasztósáv található, míg a másik a napellenzőre egyszerűen ráhúzható rugalmas „csipesz”. A beszerelés tehát igen egyszerű, és egy mozdulattal vihető tovább, ez nagyon jó. Bekapcsoláskor a középen lévő hangszóró körül pirosan és kéken villog, várva új párját, amivel könnyedén összekapcsolódik és menetre kész. Ilyenkor már csak a kék villogás marad, olyan diszkólámpaformán, ami elsőre vagány, este azonban nem alapszinten idegesítő, hiszen szemünk sarkából egy viszonylag erős villogó fényforrást fogunk látni, ha akarjuk, ha nem. Sajnos kikapcsolhatatlan.
Kezelőszervekkel nincsen túlzsúfolva, a ki/bekapcsoló gombon kívül a hangerőgombok és egy hívás fogadását és befejezését szolgáló billentyű van rajta, semmi több. Beszédminősége jó, azonban nagyobb sebességnél nem elegendő a hangszóró, de cserébe a mikrofon sem, így aki ezzel telefonál, készüljön rá, hogy mondjuk autópályán megvető pillantásokkal fog találkozni, mert valóban groteszk látvány, ahogy megpróbáljuk szánkat a napellenzőhöz irreális közelségbe juttatni. Cserébe nem balesetveszélyes, mindenki nagy ívben elkerül.
A gyári adatok szerint 450 órát bír készenlétben, ezt tapasztalatom szerint bizonyára hozza is, egyszerűen nem akart lemerülni. Az utolsó 8 párját megjegyzi, azonban egyszerre csak eggyel tart fent kapcsolatot, valahogy a több eszköz kezelése nem jutott eszébe a finneknek. Az autóbók kiszállva szobánkban asztali kihangosító funkciót is el tud látni, kis mérete lehetővé teszi, hogy zsebrevágjuk. (Ajánlott felhasználási terület: este az ágy fölé kell ragasztani, az ébresztő is onnan szól, de a telefont tegyük el jó messzire, így tutira fel kell kelni - Bog) Nincs rajta külön fülhallgatóbemenet, aki a kocsiban ül, az hallani fogja beszélgetőpartnerünket is. Egyetlen rosszalló tekintetet a töltőcsatlakozó kapott tőlem, a nálunk eddig járt négy Bluetooth kütyü négy különböző csatlakozót kapott, számomra megmagyarázhatatlan okból. Tudom, hogy nem túl sokan használnak több headsetet/kihangosítót, de én például határozottan díjazom azt, hogy telefonom töltője a headsetemet is tölti, így elég egy töltőnek folyamatosan velem utazni.
Mindezek ellenére, a közel 19 ezer forintos vételárával, minőségével, praktikusságával egy ajánlott pecsétet érdemel.
 |
| Iqua PHF-301 miniUFO |
Smart Badge
Hétfő reggeli ébredés. Kicsit még kóválygok az álmosságtól, és még érzem a számban az előző éjszaka elfogyasztott borok utóízét. Rápillantok az órára, és ráébredek: késésben vagyok. Kiugrok az ágyból, és elrohanok a fürdőbe. Fogmosás, gyors öltözés, majd ellenőrzöm amire szükség van. Pénztárca oké, belépőkártya rendben, lakáskulcs megvan, slicc felhúzva. Rohanok a villamosig, ami nem jön. A megállóban egyre türelmetlenebbül állva rájövök, hogy elfelejtettem bekapcsolni a telefonom. Telefon bekapcsol, sms-ek csekkol, bankszámla-egyenleginfó rendben. Lassan, komótosan megérkezik a villamos. Felszállok, tömeg. A sofőr, mint a csiga, ő sem tudja, hogy késésben vagyok. Mindenhol pirosat kapunk, néhány helyen percekig szállnak fel. A végállomás előtti megállónál leszállok, és az órámra pillantva konstatálom, még 2 percem van, hogy beérjek. Rohanás az ajtóig, ahol a beléptetőkapuhoz érintem a kártyámat majd szaladnék tovább, de majd felbukom a nem nyíló kapuban. Megint elromlott. Át a másikhoz, ott ugyanez. Megpróbálkozom a másik ajtónál lévő beléptetőkkel, ami szintén nem működik. Elkéstem. Ekkor esik le, hogy a belépőkártyámat bizony a tegnap este kapott tesztcucc rejti. Hátha. Kikapom a kártyám belőle. Az ajtó beenged, de mire felérek 5 percet csúszom. Ez a nap is jól kezdődik..
Az eredeti kép a villamosok.hu oldalról származik
Egy átlagosnak nem mondható hétfő reggel történetének fő résztvevőjeként került az életembe az Iqua új üdvöskéje, a hangzatos névre hallgató Iqua Bluetooth Smart Badge. Magyarra lefordítva egy belépőkártya-tartó Bluetooth fülhallgatóval egybeépítve. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon kinek juthatott eszébe, mert engem, ha pisztollyal kényszerítenének sem tudnék hasonlót sem kitalálni. Igaz, van példa a hibrid dolgok sikerességére, lásd a svájcibicskát, a boroskólát, és az édes-savanyú szószt, de attól tartok, hogy jelenlegi tesztalanyunk nem fog hasonló világhírre szert tenni, pedig az ötlet annyira nem is rossz. Mi az ami egy multinál dolgozó embernél mindig ott figyel? A belépőkártyája és a telefonja. Általában a legtöbben az irodában headsetet használnak, mivel nem zavar a gépelésben ilyenkor a telefonálás, és nyugodtan lejegyzethelhetjük üzleti partnerünk kéréseit, vagy az asszony bevásárlólistáját. Az Iqua jelen terméke ezt kívánja kiváltani, azaz arra törekszik, hogy eggyel kevesebb kütyüt kelljen magunknál hordanunk.
Adott egy szürke kártyatartó (sablon méretű névjegyekkel és belépőkártyákkal kompatibilis), amelybe beépítenek egy Bluetooth fejhallgatót. Az eszköz vezérlése pofonegyszerű, van rajta egy bekapcsológomb, amit röviden megnyomva bekapcsol a füles, megint megnyomva kikapcsol, bekapcsolás után hosszan nyomva pedig párosodásra kész. A hangerőgombok kezelését nem részletezem.
Az eszköz az első párosítás után minden életre keltéskor automatikusan megpróbál kapcsolódni a legutolsó párosított telefonhoz, és ha ez sikerül neki, akkor normál Bluetooth headsetként működik. A fülhallgató a nyakbaakasztó zsinórjából jön ki, és van egy szép tartója is a mikrofon környékén, amelyhez mágnes vonzza, így nem fog szabadon lifegni. Ez mind szép és jó, azonban van egy kis feketeleves.
Egyrészt a legnagyobb hiba, hogy a belépőkártyámat belehelyezve semmi pénzért nem akart beengedni a munkahelyemre. Lehet, hogy a belépőkártyákat gyártó céggel van a probléma és nem elég erősek a kártyák, vagy a kapuk, de az biztos, hogy mind a pénztárcámból, mind a kártya normál műanyag tartójából simán nyílik a kapu, míg a Smart Badge esetében sosem, bárhogy próbálkoztam. A másik hiba az üzemidő, amely két óra beszélgetésre és négy óra készenlétre volt összesen elegendő. Viszont az érzés megfizethetetlen. Mikor elhangzott a „Mit csinálsz a belépőkártyáddal?" „Feltöltöm.” beszélgetés, a kollégák arcán láttam a rémületet, és néhányan kényszerszabadságra akartak küldeni. A hozzám hasonló geekek pedig csak mosolyogtak az orruk alatt.
Gubro & Polacheck
Az Iqua termékeket a Young B.T.S. bocsátotta rendelkezésünkre.
